HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 50 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51340 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Koosán IldikóFeltöltés dátuma: 2010-07-22
Vallomás a lírárólszonettkoszorú I Mert széle, hossza nincs a nagyvilágnak, s tovább tágul a csillagközi tér... A jó líra tömör szépséget ígér, esszenciáit rendnek, tiszta vágynak. A végtelen felosztva részletekre mind önmagába rejtezett egész, a kortudás avul, s képtelen merész eszme csal galaxis-fényterekre. Hát mért ne lenne helye ott a szépnek hová a teremtés díszeket rakott, és feltár benne több-száz ablakot, új kontúrt, szín, fényt küldeni a képnek: Megértetni, kik vagyunk, s minek. Nekem a líra azilum, sziget. II. Nekem a líra azilum, sziget. A bennem feloldott atomnyi létek jelenén túl, ahol véget érnek a még rejthető mikro-részletek, elektromágnes- rezgések születnek, míg lelkemben a boldogságtudat széles spektrumú hullámsávokat vetít a szerteágazó ereknek. Fogom az adás minden részletét ahol a lélek kedvére fürödhet és úgy hiszi, ma nem hiába élt. Elkalandozni kétes részekért? Vallom, a vétlen sokszor ráfizet! Messziről félem a végtelen vizet. III. Messziről félem a végtelen vizet. Eszmehullámok akit elsodornak hajótörött, ha nem ma, akkor holnap. Eladni hazát, erkölcsöt, szívet a kor kényszerít, pénzért cserébe, amott a ház dől, emitt egy roskatag ember nyúz titokban elejtett vadat, és fát szerez, hogy legyen estebédje. S a líra? Hogyan szól, miről beszél? ...mert nem volt rajta több mázsás lakat, légüres szavakat lopkod szét a szél... Gyógyír a vígság, vesszen hát a bánat, mint strucc, ha fejével föld alatt matat, esélyt adok a lélegző virágnak. IV. Esélyt adok a lélegző virágnak, szerzett azilumot itt e sárgolyón, ilyen az ember, néha álmodón hiszi, és lepkeszárnya nő a vágynak. Pince hűvösén élni nem lehet, lázong a test, a képtelen alázat, viharsodrás feszíti szét a gátat ostromolja a fénytelen eget. Ami sajátom, jövőm létalapja, kedvem a vágyat ésszerűn belakja, s lírám, ha szól, nem fog megtagadni. Almafám virágos, menyasszonycsokor! Buzgó hitemért senki sem okol, miért induljak más tájat kutatni? V. Miért induljak más tájat kutatni? Gyökeret tépünk, vele föld szakad, ha, ami bennünk él, s tudathoz tapad próbáljuk erővel megtagadni, Bár váltakoznak jó és rossz napok: felver a gaz, és veszni látszik kertem -lelkem naponta ahol megteremtem-, lírám jön társul, irtani gyomot. Fáradt vándornak, akit éhe ölne, életét menti pár út-menti körte, gyümölcsöt véle így szemezgetek, az öröm fáját látom megfoganni... Miért induljak más tájat kutatni, idegen égövet, égboltot, kegyet? VI. Idegen égövet, égboltot, kegyet, ismeretlenség von fénykörébe, ha közeledsz, jobban szemügyre véve feltárulnak a kétes részletek. Mágneses vonzása lelkednek kevés, térerején átsiklik térfeled, csalódva lépsz tovább, sírva kérdezed: mért kellett nekem ez a tévedés? Több a kevesebb! Ismerős zugodban igaz meséid forrása, ha csobban, hálálkodva áldd gondos istened, mert küzdeni hazádban, otthonodban jobb, mint henyélni idegen honokban, bár termésük szebb tán, s gazdagabb lehet. VII. Bár termésük szebb tán, s gazdagabb lehet, megtévesztő a külső csillogás, nem bensőm kényszerít, külső ráhatás oldoz fel, akár tolvaj is legyek... Rafinált szépruhák, díszes ékszerek, hős percemberkék aranytrónusa vágyálmot szül, de lombostól dől a fa, s az égig érő fény-kopár hegyek. Meg kell térni az olcsó kábulatból, dalt kölcsönözni kerti madaraktól, nem elég csupán jobb lírát akarni, szándékot, kincset halomba gyűjtve, gáncsoskodást merszünk alá gyűrve, saját ruhánkat kell magunkra szabni. VIII. Saját ruhánkat kell magunkra szabni, más rongyát, ékét pőrén se keresd! Nem nyílik össze hajnal és az est... Idegen dalból elég egy fikarcnyi, s mint grafiti a tiszta házfalon képedbe rondít, furcsa fintorát bőrödbe égve viseled tovább, még rád fognák, behódolsz vastagon, kordivat szabja méretre lelkedet, s a rap hatalmát fennen hirdeted, holott, ha kéred, csendjeid felelnek polifon hangon, énedről mesélnek, halk hárfahúrra komponált az ének: kételyek, tudás ábrándok, szerelmek. IX. Kételyek ,tudás, ábrándok, szerelmek az út kiosztott mérföldkövei. Üres hátizsák, vagy reménnyel teli felbuzdulás, sorstűrő függelmek színezik mesterin világom át- meg át. Szabálya van és hitele a rendnek, titkaim kimondva életre kelnek, felkavarják a lélegzés porát. Mi jobb, egy drámát vállaimra venni, vagy gúzsba kötve örökre temetni az életigenlő kisded vágyakat? Ne várd a választ, máig nem tudom, bár volt idő rá, s volt rá alkalom, nekem vet ágyat itt az alkonyat. X .. Nekem vet ágyat itt az alkonyat. Megannyi parányi fénybogár lebeg, cikáz, suhan, képlékeny fényterek sziporkáiban teremtőt kutat lézerfény-mintás égbolton felettem minden újszülött lélekrezdülés, rögtől szakadni mégis oly kevés hitet ad kölcsön és erőt a kertem. Kontúrjaim bár merész ecsettel festem, lényegem színeit meg kell keresnem, mert fakulnak a lázongó szavak, időkényszer ez, ma nincs máshoz közöm: vajh' meddig élek itt, ez égövön?... Szolgáló vagyok, s végtelen szabad. XI. Szolgáló vagyok s végtelen szabad. Nem dísz csupán, -hiszem- porzó, és bibe, születni, múlni túl a semmibe... S még több az emberélet! Lét és gondolat! Mikor elesett, csonka, hitvány a test, ha gondolat-dimenziókba menti magát, naponta újra megteremti lényegtelenből az éppen lényegest. S mert nemcsak dísz, rút, jó avagy gonosz teremtett létemben ami oszt, szoroz, más hajtóerőt is kell belül keresnem! Kötött a pályám, sorsom rám szabott. Erőt csiholok most... télhez illatot... Magamért védem, szenvedem a kertem. XII. Magamért védem, szenvedem a kertem, vadhajtás, vihar, kiégett pázsitom... Kudarcok poharát fenékig iszom, s vermelem, mit jobb időkben szedtem, hitet, tévhitet, gondosan beosztva rímek árnyékán fényrést bontani, mert fény híján semmi sem az, ami.. zenéljen bár szépen, csengve-bongva. Hagyd meg Uram, hagyd meg nekem a kertet, ma nano léptékű végtelent kereshet a bölcs, hagyd, izgasson még a részlet, hiszem, titkaidra tárva tág kaput élhetőbb élet kap felfénylő napot... Mért hagynám el e hitből rakott fészket? XIII. Miért hagynám el e hitből rakott fészket? Folytonos búcsúzás, megérkezés sodrában pörög a megmérettetés, fölénk emeljük, s még följebb a lécet. Vagyunk, utánunk kiégett por marad idő gubancon át- meg átperegve, s ott ahol arasznyi nyugtunk lehetne tér szab határt, a testbe bújt salak. Megpróbálom az időt megragadni, ingovány húz, meredély alatti mélység megfontolásra késztet. A jelent kell erősen átkarolni ne vesszen el belőle sem maroknyi, még elmosná a felejtés, enyészet... XIV Még elmosná a felejtés, enyészet, hogy esküvésem nem szegtem soha! Tanúm e táj, s én, lelkes pásztora fő-hajtva kezdem róla a beszédet. Lírámban fény, szín, finom árnyalat mögé eleven hitet, gyermekéveket rejtettem, mind, a féltett kincseket, belőle ennyi talán megmarad... S még mennyi minden háborog belül a-mért az ember folyton lelkesül, mégsem lesz része a hét csodának... Ágaznak, érkeznek összegyűlt utak, hazám e sziget, s az enyém marad, mert széle, hossza nincs a nagyvilágnak. Mesterszonett. Mert széle hossza nincs a nagyvilágnak, nekem a líra azilum, sziget, messziről félem a végtelen vizet, esélyt adok a lélegző virágnak. Miért induljak más tájat kutatni, idegen égövet, égboltot, kegyet, bár termésük szebb tán, s gazdagabb, lehet, saját ruhánkat kell magunkra szabni. Kételyek, tudás, ábrándok, szerelmek, nekem vet ágyat itt az alkonyat, szolgáló vagyok, s végtelen szabad, magamért őrzőm, szenvedem e kertet. Mért hagynám el e hitből rakott fészket? Még elmosná a felejtés, enyészet! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához szilkati alkotást töltött fel Színésznőt szerettem... címmel gleam bejegyzést írt a(z) Esti magányban című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Értsd meg költészetét! címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Pliccsplaccs fél című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Esti magányban című alkotáshoz dpanka bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Keserűőszi kávéházi tavasz című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Keserűőszi kávéházi tavasz című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Keserűőszi kávéházi tavasz című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 25. című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Tajtékos ég / Schaumiger Himmel címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 24. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 23. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 22. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 21. című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pliccsplaccs fél címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Bogi segít a bajbajutottaknak című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Érted-e? című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Penge című alkotáshoz szhemi alkotást töltött fel Néha sírok én is címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 6. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 5. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 25. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 24. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 23. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |