HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1862

Írás összesen: 48109

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Jártó Róza
2019-04-21 18:59:58

Szülinaposok
Reklám

Versek / elmélkedés
Szerző: Koosán IldikóFeltöltés dátuma: 2010-07-22

Vallomás a líráról

szonettkoszorú




I

Mert széle, hossza nincs a nagyvilágnak,
s tovább tágul a csillagközi tér...
A jó líra tömör szépséget ígér,
esszenciáit rendnek, tiszta vágynak.
A végtelen felosztva részletekre
mind önmagába rejtezett egész,
a kortudás avul, s képtelen merész
eszme csal galaxis-fényterekre.
Hát mért ne lenne helye ott a szépnek
hová a teremtés díszeket rakott,
és feltár benne több-száz ablakot,
új kontúrt, szín, fényt küldeni a képnek:
Megértetni, kik vagyunk, s minek.
Nekem a líra azilum, sziget.


II.

Nekem a líra azilum, sziget.
A bennem feloldott atomnyi létek
jelenén túl, ahol véget érnek
a még rejthető mikro-részletek,
elektromágnes- rezgések születnek,
míg lelkemben a boldogságtudat
széles spektrumú hullámsávokat
vetít a szerteágazó ereknek.
Fogom az adás minden részletét
ahol a lélek kedvére fürödhet
és úgy hiszi, ma nem hiába élt.
Elkalandozni kétes részekért?
Vallom, a vétlen sokszor ráfizet!
Messziről félem a végtelen vizet.

III.

Messziről félem a végtelen vizet.
Eszmehullámok akit elsodornak
hajótörött, ha nem ma, akkor holnap.
Eladni hazát, erkölcsöt, szívet
a kor kényszerít, pénzért cserébe,
amott a ház dől, emitt egy roskatag
ember nyúz titokban elejtett vadat,
és fát szerez, hogy legyen estebédje.
S a líra? Hogyan szól, miről beszél?
...mert nem volt rajta több mázsás lakat,
légüres szavakat lopkod szét a szél...
Gyógyír a vígság, vesszen hát a bánat,
mint strucc, ha fejével föld alatt matat,
esélyt adok a lélegző virágnak.

IV.

Esélyt adok a lélegző virágnak,
szerzett azilumot itt e sárgolyón,
ilyen az ember, néha álmodón
hiszi, és lepkeszárnya nő a vágynak.
Pince hűvösén élni nem lehet,
lázong a test, a képtelen alázat,
viharsodrás feszíti szét a gátat
ostromolja a fénytelen eget.
Ami sajátom, jövőm létalapja,
kedvem a vágyat ésszerűn belakja,
s lírám, ha szól, nem fog megtagadni.
Almafám virágos, menyasszonycsokor!
Buzgó hitemért senki sem okol,
miért induljak más tájat kutatni?

V.

Miért induljak más tájat kutatni?
Gyökeret tépünk, vele föld szakad,
ha, ami bennünk él, s tudathoz tapad
próbáljuk erővel megtagadni,
Bár váltakoznak jó és rossz napok:
felver a gaz, és veszni látszik kertem
-lelkem naponta ahol megteremtem-,
lírám jön társul, irtani gyomot.
Fáradt vándornak, akit éhe ölne,
életét menti pár út-menti körte,
gyümölcsöt véle így szemezgetek,
az öröm fáját látom megfoganni...
Miért induljak más tájat kutatni,
idegen égövet, égboltot, kegyet?

VI.

Idegen égövet, égboltot, kegyet,
ismeretlenség von fénykörébe,
ha közeledsz, jobban szemügyre véve
feltárulnak a kétes részletek.
Mágneses vonzása lelkednek kevés,
térerején átsiklik térfeled,
csalódva lépsz tovább, sírva kérdezed:
mért kellett nekem ez a tévedés?
Több a kevesebb! Ismerős zugodban
igaz meséid forrása, ha csobban,
hálálkodva áldd gondos istened,
mert küzdeni hazádban, otthonodban
jobb, mint henyélni idegen honokban,
bár termésük szebb tán, s gazdagabb lehet.

VII.

Bár termésük szebb tán, s gazdagabb lehet,
megtévesztő a külső csillogás,
nem bensőm kényszerít, külső ráhatás
oldoz fel, akár tolvaj is legyek...
Rafinált szépruhák, díszes ékszerek,
hős percemberkék aranytrónusa
vágyálmot szül, de lombostól dől a fa,
s az égig érő fény-kopár hegyek.
Meg kell térni az olcsó kábulatból,
dalt kölcsönözni kerti madaraktól,
nem elég csupán jobb lírát akarni,
szándékot, kincset halomba gyűjtve,
gáncsoskodást merszünk alá gyűrve,
saját ruhánkat kell magunkra szabni.

VIII.

Saját ruhánkat kell magunkra szabni,
más rongyát, ékét pőrén se keresd!
Nem nyílik össze hajnal és az est...
Idegen dalból elég egy fikarcnyi,
s mint grafiti a tiszta házfalon
képedbe rondít, furcsa fintorát
bőrödbe égve viseled tovább,
még rád fognák, behódolsz vastagon,
kordivat szabja méretre lelkedet,
s a rap hatalmát fennen hirdeted,
holott, ha kéred, csendjeid felelnek
polifon hangon, énedről mesélnek,
halk hárfahúrra komponált az ének:
kételyek, tudás ábrándok, szerelmek.

IX.

Kételyek ,tudás, ábrándok, szerelmek
az út kiosztott mérföldkövei.
Üres hátizsák, vagy reménnyel teli
felbuzdulás, sorstűrő függelmek
színezik mesterin világom át- meg át.
Szabálya van és hitele a rendnek,
titkaim kimondva életre kelnek,
felkavarják a lélegzés porát.
Mi jobb, egy drámát vállaimra venni,
vagy gúzsba kötve örökre temetni
az életigenlő kisded vágyakat?
Ne várd a választ, máig nem tudom,
bár volt idő rá, s volt rá alkalom,
nekem vet ágyat itt az alkonyat.

X
..
Nekem vet ágyat itt az alkonyat.
Megannyi parányi fénybogár lebeg,
cikáz, suhan, képlékeny fényterek
sziporkáiban teremtőt kutat
lézerfény-mintás égbolton felettem
minden újszülött lélekrezdülés,
rögtől szakadni mégis oly kevés
hitet ad kölcsön és erőt a kertem.
Kontúrjaim bár merész ecsettel festem,
lényegem színeit meg kell keresnem,
mert fakulnak a lázongó szavak,
időkényszer ez, ma nincs máshoz közöm:
vajh' meddig élek itt, ez égövön?...
Szolgáló vagyok, s végtelen szabad.

XI.

Szolgáló vagyok s végtelen szabad.
Nem dísz csupán, -hiszem- porzó, és bibe,
születni, múlni túl a semmibe...
S még több az emberélet! Lét és gondolat!
Mikor elesett, csonka, hitvány a test,
ha gondolat-dimenziókba menti
magát, naponta újra megteremti
lényegtelenből az éppen lényegest.
S mert nemcsak dísz, rút, jó avagy gonosz
teremtett létemben ami oszt, szoroz,
más hajtóerőt is kell belül keresnem!
Kötött a pályám, sorsom rám szabott.
Erőt csiholok most... télhez illatot...
Magamért védem, szenvedem a kertem.

XII.

Magamért védem, szenvedem a kertem,
vadhajtás, vihar, kiégett pázsitom...
Kudarcok poharát fenékig iszom,
s vermelem, mit jobb időkben szedtem,
hitet, tévhitet, gondosan beosztva
rímek árnyékán fényrést bontani,
mert fény híján semmi sem az, ami..
zenéljen bár szépen, csengve-bongva.
Hagyd meg Uram, hagyd meg nekem a kertet,
ma nano léptékű végtelent kereshet
a bölcs, hagyd, izgasson még a részlet,
hiszem, titkaidra tárva tág kaput
élhetőbb élet kap felfénylő napot...
Mért hagynám el e hitből rakott fészket?

XIII.

Miért hagynám el e hitből rakott fészket?
Folytonos búcsúzás, megérkezés
sodrában pörög a megmérettetés,
fölénk emeljük, s még följebb a lécet.
Vagyunk, utánunk kiégett por marad
idő gubancon át- meg átperegve,
s ott ahol arasznyi nyugtunk lehetne
tér szab határt, a testbe bújt salak.
Megpróbálom az időt megragadni,
ingovány húz, meredély alatti
mélység megfontolásra késztet.
A jelent kell erősen átkarolni
ne vesszen el belőle sem maroknyi,
még elmosná a felejtés, enyészet...

XIV

Még elmosná a felejtés, enyészet,
hogy esküvésem nem szegtem soha!
Tanúm e táj, s én, lelkes pásztora
fő-hajtva kezdem róla a beszédet.
Lírámban fény, szín, finom árnyalat
mögé eleven hitet, gyermekéveket
rejtettem, mind, a féltett kincseket,
belőle ennyi talán megmarad...
S még mennyi minden háborog belül
a-mért az ember folyton lelkesül,
mégsem lesz része a hét csodának...
Ágaznak, érkeznek összegyűlt utak,
hazám e sziget, s az enyém marad,
mert széle, hossza nincs a nagyvilágnak.


Mesterszonett.


Mert széle hossza nincs a nagyvilágnak,
nekem a líra azilum, sziget,
messziről félem a végtelen vizet,
esélyt adok a lélegző virágnak.
Miért induljak más tájat kutatni,
idegen égövet, égboltot, kegyet,
bár termésük szebb tán, s gazdagabb, lehet,
saját ruhánkat kell magunkra szabni.
Kételyek, tudás, ábrándok, szerelmek,
nekem vet ágyat itt az alkonyat,
szolgáló vagyok, s végtelen szabad,
magamért őrzőm, szenvedem e kertet.
Mért hagynám el e hitből rakott fészket?
Még elmosná a felejtés, enyészet!




Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-03-09
Összes értékelés:
170
Időpont: 2010-07-24 18:10:23

Kedves Kata!
megörvendeztettél.
Fontos a visszajelzés, köszönöm, hogy leírtad a véleményedet.
ez azt jelenti , így gondolsz te is néhány dolgot, és a forma is tetszik.
Tartalmas szépséges elfoglaltságot kívánok neked is a továbbiakban
szeretettel: Ildikó
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12392
Időpont: 2010-07-24 17:13:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ildikó!
Köszönöm azt az élvezetet, amivel engem verseddel megajándékoztál. Ilyen szakszerűen verstani-tartalmi-magyar helyesírás- és formai-külalak szempontjából megalkotott költeményt olvasni nem mindennapi, sőt, ritka esemény! Nekem egyébként is a szonettek a kedvenceim. Csodálatos volt olvasni!
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2010-03-09
Összes értékelés:
170
Időpont: 2010-07-24 07:44:12

Kedves Szhemi
Elismerésem, hogy ebben az embertelen melegben volt kedved végigolvasni a verset.
Látom a kalaplengetés és köszönöm.
Hát igen, van egy kis munka vele és úgy látom évente, vagy másfél évente tudok csak nekiveselkedni, , de akkor is úgy, ha épp elkap egy halaszthatatlan mondanivaló

Köszönöm.
Alkotó
Regisztrált:
2010-03-09
Összes értékelés:
170
Időpont: 2010-07-24 07:40:03

Kedves Attila
örülök, hogy olvastad.Nagyon hosszú lett volna itt hagyományos szonett tördelésben,
de, ha az angol szonettek gondolsz, talán megbarátkozol ezzel a formával is.
A szó szoros értelmében vett kertemben nálam a fűnyíráson kívül más teendőt nem lehet végezni a hőség miatt.
Köszönöm az elismerést.
Üdv Ildikó
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2325
Időpont: 2010-07-23 18:21:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ildikó!
Hú-ha!!!!!!!!!!!!!
Ha lenne kalapom, most sűrűn emelgetném.
Lenyűgözött a szonett koszorúd, nagyon sok munka van benne.
Hiába, te nem csak a műfordítást végzed magas szinten, hanem az írást is.
Nagyon jó volt olvasni.
Üdv: József
Alkotó
Szalki Bernáth Attila
Regisztrált:
2009-11-17
Összes értékelés:
1039
Időpont: 2010-07-23 10:59:51


Kedves Ildikó!
Mély főhajtásom és őszinte nagyrabecsülésem.
Én e gyönyörű szöveget jobban tudtam volna élvezni, ha a szonett megszokott tördelésében
tárod elém. Sajnos , én a magam szó szoros értelemben kertjét szenvedem.
Szeretettel üdvözöl
Szalki Bernáth Attila

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Locsolóversek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel lepleződés címmel a várólistára

aLéb alkotást töltött fel Locsolóversek címmel

aLéb bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

Ferger Jolcsi alkotást töltött fel Vízválasztó címmel a várólistára

Ferger Jolcsi bejegyzést írt a(z) Boldogság című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel Szonetben szeretni címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A föld vágya című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A Locsoló(k)nak... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Április címmel a várólistára

sankaszka bejegyzést írt a(z) A föld vágya című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)