HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2019-12-08 22:30:40

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2010-07-24

J.W.L. Gleim



Johann Wilhelm Ludwig Gleim (1719 - 1803), a német felvilágosodás költője egy emslebeni kispolgári család negyedik gyermeke volt, és nem mindennapi életutat járt be. Előbb jogász lett, aztán Anakreón és a szép hölgyek barátja, hercegi titkár, végül jómódú kanonok, anélkül, hogy a múzsának valaha is búcsút mondott volna. Képzeljünk el egy (kelet)német töltőt, Csokonai témáival, de a tehetsége nélkül, Csokonait üres erszény helyett befolyásos barátokkal, akik mindenütt egyengetik az útját, a költők inspiráló társaságát, amely után Csokonai többnyire hiába vágyakozott. Mit lehet erre mondani? Csak azt, hogy Fortuna válogatás nélkül osztja - vagy nem osztja - a kegyeit.

Gleim Wernigerode-ban kezdte meg a tanulmányait. 1735-ben meghaltak a szülei, de Fortuna - vagy a jóságos angyal - a szárnyait már akkor föléje terjesztette. Jogot és filozófiát hallgatott a halle-i egyetemen, de A.G. Baumgarten és G.F. Meier hatására hamarosan írogatni kezdett. Kongeniális barátokat talált, akikkel együtt írogatott és iszogatott; ezeknek az éveknek a költői termése azt mutatja, hogy semmi sem történt a bor, valamennyi múzsafi legfőbb doppingszere nélkül. A barátok - J.P. Uz, J.B. Götz, P.J. Rudnick és mások éppen úgy megkapták a maguk poémáit, mint a pórul járt légy:

Pajtás, figyeld az én szegény legyem,
Sirasd és gyászold meg velem!
Kehelyben szépen csillogott a bor,
Lecsalta őt - ez ám a tiszta sor:
Ambróziát kívánt meg a botor!
A földre szállt,
És lelt halált,
Hol minket óv a jó erős gyomor.

A lányokhoz írt dalokban több volt a szaharin, mint a cukor. A Dorisok, Phyllisek és Chlorisok ugyanolyan gyorsan váltották egymást, mint a borban a legyek. A virágok és a lányok szépsége nem tart sokáig. Ne is reménykedjenek a házasságban!

Búcsú Chloristól

Ti szépek, szívetek remeg,
Ha Ámor harcra kélt,
Övé a könnyű győzelem,
A nyíl még el sem ért.

Ki meg nem gyűlöl, csak szeret,
Ellen nem áll nekem,
Behódol úgy, mint Lipsia,
Azt inkább megvetem.

Kérdém Chlorist: "Engem akarsz?"
Hát persze, hogy akart!
Az ajkam széle reszketett,
Szilárd a női ajk.

Megcsókolám őt százszor is,
Hogy elfáradt a szám.
"Pihenj! Ha csókot én adok,
nagyobbra nő a szám."

Száz csókkal indított Chloris,
És száz jött arra még.
De máris férjnek szólított!
"Leányka, már elég."

Ilyenkor sűrűn elhallgat a lelkiismeret:

A kártya, bor, s a szép Phyllis -
Lysander úrnak minden más fityisz.
Pokol ha épp eszébe jut,
A kártya-, bor- s a lánytól messze fut.
Hamar feloldozá a pap:
"Bűnöd, fiam, miért is lenne nagy?"
Lysander bűnös, ámde nem szegény,
Nem is riasztja égi vélemény.
Ha kártya jő, még gyorsabban kever,
Még többet csókol és vedel.

1740-ben a német Anakreón egy nagyon rövid időre házitanító, majd Wilhelm von Brandenburg-Schwedt herceg titkára lett. Ebben a minőségben vett részt a második sziléziai háborúban, de a herceg elesett Prága ostrománál, 1744-ben.

Ebben az évben jelentek meg Gleim első versei, egyelőre névtelenül. Babérkoszorúk nem érkeztek, csak egy-két babérlevél, meg az akkoriban meglehetősen szabadosnak számító erkölcs kritikája. Ezért ismét polgári állást vállalt, I. Leopold Anhalt-Dessau hercegénél. A szigorú porosz tábornok és a borissza poéta kapcsolata nem bizonyult tartósnak. Gleim sértődötten menekült Berlinbe, ahol egy drámát írt, A balga pásztor címen, Petrarca verseit fordította, valamint kiadta a barátaival folytatott levelezését. 1747-ben Halberstadtban találjuk; előbb titkárként tevékenykedett, majd kinevezték kanonoknak, pedig sosem tanult teológiát.

Halberstadtban megtalálta a helyét, és a berlini hivatalos utakat leszámítva, ki sem mozdult a városból. Így is sikerült barátságot kötnie kora szinte valamennyi irodalmárjával, köztük F.G. Klopstock-al, M. Mendelsohn-al, J.G. Herderrel, J.H. Voß-al és J.G. Seume-val. Háza mindig nyitva állt a fiatal költők előtt, és korán felfedezte F.A. von Kleist tehetségét. Az érzékeny barátságok és általában a Wertherek kora volt ez; Gleim meg is alapította a halberstadti költők körét, de a fa nem igen akart virágokat hozni, a gyümölcsökről nem is beszélve. Pedig Gleim eléggé kiterjesztette a város határait, és a múzsák kegyeltjei között hölgyeket is szívesen látott. A hölgykoszorú legérdekesebb tagja, Anna Louisa Karsch (a "Karschin") írástudatlan szobalány volt, előbb egy brutális, majd egy részeges férjjel élt együtt, aki még a gyerekei ruháját is eladta, hogy alkoholhoz jusson. A részeges szabó elesett a hétéves háborúban, és a verselésben már korábban is vigaszt találó asszony ez alkalomból nem egy korai örömódát zengett, hanem az özvegyek szenvedéseit panaszló elégiát. Az elégia nagyon hosszú, és tele van a természetből vett képekkel: a napok nem tudnak kibontakozni a felhők közül, a hideg ősz leszaggatja a lombokat a fákról. Kottwitz bárót, egy porosz generálist föllelkesítették a ködbe burkolt napok és a porban heverő élvezetek; Annát magával vitte Berlinbe, és bemutatta az udvarban. Az irodalmi szalonok tárt karokkal fogadták a nép egyszerű leányát, Nagy Frigyes házat és évjáradékot ígért neki, Gleim pedig elnevezte német (egyesek szerint csupán porosz) Sappho-nak. Költők és szalonok hamar ráuntak Annára, aki hazament a szegénységbe, és továbbra is csak születésnapokon és parasztlakodalmakon nyergelte meg a Pegazust. Egyszer a fukarságáról híres Frigyesnek mégis eszébe jutott az ígérete, és megszavazott Annának két tallért, aki a bőkezű ajándékot nyomban visszaküldte. Frigyes utódja azonban beváltotta az ígéretet, és a német (vagy porosz) Sappho a haláláig békésen verselhetett.

Gleim is pihenés nélkül alkotott, és a versei közül a több kötetben megjelent porosz csatadalok aratták a legnagyobb sikert (1758 - 1793). Csak 1801-ben tette le a tollat, amikor megvakult, és még a műtét sem tudott rajta segíteni.

1803-ban meghalt, a pajzán ifjak és lánykák, balga és kevésbé balga pásztorok, porosz gránátosok elmerültek a jól megérdemelt felejtésben.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szomorú Teadélután című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)