Csendben éldegélek,
Nem panaszkodok.
Megadott az élet,
Mindent, mit szokott.
Elszállott már a nyár fölöttem, tudom.
Itt van az öregség rozzant vállamon.

Nézd öregem,
Ne búslakodj,
Hisz tudhatod
Hogy ilyen az élet.
Te is voltál ifjú egykor
S őrizzél meg minden szép emléket!

Bizony régen voltak szép napok.
Megadott az élet mindent, mit szokott.
Voltam gyermek én is, s büszke fiatal.
Szerelmes is voltam, de sokszor.., hajjaj..!

Csalódtam néhányszor, végül eljött ő,
Ki most is a nejem, az igazi nő.
A nyomomba léptek fiak, s unokák,
Meg-meg látogatják az öreg nagypapát.

Csendben éldegélek, nem panaszkodok,
Megadott az élet mindent, mit tudott.
Sok szép emlék van mit elővehetek,
S bánt az, hogy fiatal már nem lehetek.
Itt van az öregség rozzant vállamon,
Oda az ifjúság, bizony fáj nagyon!

Nézz öregem, ne búslakodj,
Hisz találkoztál az életben
Annyi sok-sok széppel,
Hát oda a fiatalság...,
S ez alól már te sem vagy kivétel.

Nézed öregem,
Ne búslakodj,
Hisz tudhatod
Hogy ilyen az élet.
Te is voltál
Ifjú egykor
S őrizzél meg minden szép emléket..!