HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 21 Tagok összesen: 1887 Írás összesen: 49233 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: vajFeltöltés dátuma: 2006-09-28
Az ember, aki jobban szerette a pénzét, mint az életétA folyó, amibe a vízhordó meríti vedrét, egy nap elhagyta a medrét. Mivel a víz egy cseppet sem volt fáradt, minden megvadult cseppjével most szanaszét áradt. Egy csónakban hatan menekültek, arcukban rémült szemek ültek. A lélekvesztő jó irányba tartott, a bennülők el akarták érni vele a túlsó partot. Egy ilyen kaland felettébb veszélyes, mert a megáradt folyó, igencsak szeszélyes. Kezdetben szerencsével küzdöttek az árral a két evező szárral, megbirkóztak hullámmal, örvénnyel egy párral, de valahol a víz közepe táján, egy nagy hullám csattant a sajka fáján, szakított rajta egy jókora lukat, és mindenkit a habokba lökött, egyenesen ahol a hal lakott. Tudták, csak az fogja élve megúszni, aki nem most tanul meg úszni. Aki a legjobb úszó volt a hatból, alig látszott már ki abból a habból, amit a folyó vetett, ezért egy kicsit sem nevetett, de hiába tempózott, mint egy gyík, mégis sorra lehagyta mindegyik. - Hé ember, mi van veled, hogy ilyen gyengén szeled a vizet? Aki nem igyekszik, az életével fizet! - kiáltották a társak. - Bárcsak jobban bírnám a tempót! Addig ilyen problémám nem vó't, amíg nem tettem az ágyékkötőmbe aranyakból ezret, s lám az eredménye ez lett. De sebaj, nem maradok a vízben, kimásztam már több ízben ennél nagyobb bajból, úgyhogy elég legyen a zajból! - Az ember elszörnyed, dobd el az erszényed! - Soha nem hagyott cserben a pénzem, nem hagyom el őt én sem - jött a válasz büszkén, s az aranyos ember, maradék erejének üszkén vergődve próbált előrébb haladni, és a víz felett maradni. Sikerült partot érni a másik ötnek, mert ők a derekukra nem kötnek ilyenkor holmi érméket, mert számukra az élet jelent nagyobb értéket. - Ostoba vonzalmad az arany iránt, a mélybe leránt! - kiáltották öten kétségbe esve. Akkor még látszott emberünk teste, csak rázta fáradtan a fejét, s végül átadta egy újabb hullámnak a helyét. Lemerült a mélybe, az örök éjbe. Te bolond, magasra tartottad az áradat, de magával vitt az áradat. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Kitti című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Reviczky Gyula: Szivem / Mein Herz címmel Bödön bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához Bödön bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, VI. - igazán befejező rész című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához Bödön bejegyzést írt a(z) "Az utasok leestek" - mélylélektani elemzés című alkotásh Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Spruchgedicht von Friedrich Logau című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A szívről című alkotáshoz bűvölet alkotást töltött fel Lehet címmel a várólistára mandolinos alkotást töltött fel Friedrich Logau: Önteltség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |