HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1876

Írás összesen: 48835

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Varga Magdi
2019-09-17 18:35:14

Reklám

Prózai művek / abszurd
Szerző: MaggothFeltöltés dátuma: 2010-08-01

Karma




Feltörő sikolya megrezegtette falakat. Nem akart hangot kiadni, de nem bírta megállni. Üvöltött. Arcán könnyek peregtek, meztelen testén kocsonyás anyag csordogált.
Keskeny ágyon feküdt, amelyhez szíjak rögzítették. A feje felett neoncsövek meneteltek, a falon tükröket látott. A csillogó üveglapok semmit sem mutattak vagy csak rossz volt a látószög - nem tudta magát behatárolni.
Keskeny koponyájú, beesett arcú alak hajolt fölé; úgy nézett ki, mint egy halálfej.
- Üdv az újjászületettek táborában, Jörgens!
A leszíjazott férfi megpróbált nyálat gyűjteni, úgy érezte, taplószáraz szájjal képtelen megszólalni.
- Ki az a... miféle Jörgens?
Nehézkesen beszélt, szavai jelentését maga sem értette.
- Te vagy Jörgens - közölte Halálfej. - A K-gép ezt a személyiséget sorsolta ki neked: Jörgens Dagblad, regényírót. Vonzódsz a gépekhez, imádod a rockzenét, sokat fantáziálsz a szexről, többszörösen drogfüggő vagy, szeretnél embert ölni, a halál után sóvárogsz, kedvenc ételed a milánói. Igazi egyéniség.
Az utolsó mondat gúnyosan hangzott.
- Miért fáj ez ennyire?
Halálfejről lerítt, nem ezt várta következő kérdésnek, mégis elmosolyodott. A fogai nagyok voltak, és sárgák, nem keltettek egészséges benyomást.
- Majd eszedbe jut, Jörgens - közölte bölcsen.







Jörgens a gépeket nézte. Nem gondolkodtak, tették a dolgukat, a beléjük táplált programnak engedelmeskedtek. A gyárépület homályos belsejében nyirkos bűz uralkodott, amit hamar meg lehetett szokni. A hodályszerű helyiséget nedves zsibongás töltötte be, gázok lédús sziszegése, nyögésre emlékeztető behatárolhatatlan zajok. Karok mozogtak megállás nélkül; egyhangú, folyton ismétlődő dinamizmusuk egyszerre tűnt unalmasnak és vérforralóan izgalmasnak.
A felkelő nap sugarai mindig a szürreális csarnokban találták.
Maga sem tudta miért, mereven nézte az automaták szürkés verítéket izzadó sorfalát, és közben leküzdhetetlen feszültséget érzett. Meg akarta érinteni őket, aztán kitépni a hálózatból, de nem tette meg. Ha rendszerhibát okoz, lemondhat az előtte álló évről, melynek során egy különleges egyéniség szemszögéből gyűjthet tapasztalatokat a világról.
Sokan meg sem érik, hogy személyiséget kapjanak - a K-gép ritkán választ a tömegből -, és ha mégis, jóval érdektelenebb alakokat szokott kisorsolni. Kár lett volna Dagbladot elvesztegetni. Mindezt ösztönösen tudta, bár az is előfordulhatott, nem először került a szerencsések közé.
Néhány órával később hazament, majd belőtte magát. A perverz írót ugyanúgy a megszokások működtették, mint másokat. Nem a hétköznapi beidegződések, de mégiscsak rutinok. A falra szerelt ósdi hangszórókból letűnt együttes ősi dallamai hallatszottak; a sajátos hangú énekes a temetőkapuról énekelt - Jörgens nagyon élvezte a muzsikát.
A pirulák úgy csúsztak a nyelvén, mintha síkosítóval kente volna be őket; sárga és kék bogyók, csurig látszatboldogsággal. Dübörögtek a vérében, és mialatt együtt károgott az énekessel, látta magát, ahogy az egyik géppel kefél.




Megszállottan írt. Szerette volna befejezni az agyában felködlő regényt, mielőtt letelik az esztendő, és a régi létébe kerül. Drogos víziókat jegyzett le egy különös világról, ahol mindenki szabadon él, és autonóm személyiséggel rendelkezik. Ahol nincs Karma-gép, amely időnként kisorsolja az egyéniségek egyikét a szürke senkik között. Ahol a túlélők társadalma nem kényszerült rá, hogy a fennmaradt individuumok java részének emlékeit, gondolatait, és érzéseit törölje.
Igazából még elképzelni is nehéz volt (Jörgens egyénisége nélkül nem sikerült volna) egy olyan helyet, ahol mindenki önálló és független; nem a rendszer kizsigerelt rabszolgája. Az írást külön megnehezítették a jobb kezével történtek.
A csont három helyen is eltört, és a végtag abszolút természetellenesen állt el a testétől. Így szembesült vele, amikor a K-gép ráruházta az új személyiségét. Ráadásul Jörgens bal kézzel semmit sem tudott csinálni, de a végére egész belejött.
Egyre több drogot szedett, az utópisztikus történet fürgén haladt. Sajátos hangvétel jellemezte, melyet a gépekkel való közösülésekről szóló jelenetek még morbidabbakká tettek, de az újjászületetteknek - akiknek megmutatta -, így is tetszett.
Úgy vélte, ha eljut az utolsó oldalig, sikerül valami olyat létrehoznia, ami még sokáig fennmarad, akkor is, ha Jörgens személyisége örökre elveszik a K-gép tárolóiban. Már csak az a bizonyos szikra hiányzott (talán egy végső fellobbanás narkómámorban), amikor Halálfej benyitott a lakásába.
- Menned kell!
Az ellentmondást nem tűrő hang világossá tette, felesleges vitába szállni a döntéssel, ő mégis megpróbálta.
- Még egy teljes hetem lenne.
A hívatlan vendég megvonta a vállát.
- A Felsőbb Szerverek úgy határoztak, a te időd hamarabb lejárt.
Aztán sajnálkozás nélkül hozzátette:
- Karma.


A félhomályos csarnok forróságot lehelve, csendben várakozott. Halálfej egyenesen a terem túlsó végéig kísérte, olyan messze, ameddig még sosem merészkedett.
- Most visszakerülsz a hálózatba - közölte hűvösen. - Búcsúzz el Jörgenstől!
Az író nagy levegőt vett, aztán megvárta, amíg Halálfej kiemeli a sorból azt, aki idáig helyettesítette. Beletörődően elfoglalta a helyét a sarkon tátongó foghíjban, majd kérdően kísérőjére nézett.
- Nagyon fog fájni? - kérdezte.
- Újra hárompontos törést alkalmazunk, mivel a sarokelemek közé tartozol - árulta el Halálfej. - De én a helyedben nem aggódnék, addigra már a rendszerben leszel.
Végül biztatásként hozzátette:
- A gépeknek semmi sem fáj.
Jörgens behunyta a szemét. Utoljára még felidézte a Temetőkapu dallamát, aztán hagyta, hogy elnyelje a körülötte várakozó masinák szuszogó sorfala.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Maggoth
Regisztrált:
2009-10-16
Összes értékelés:
93
Időpont: 2011-01-16 14:08:48

Hú, én köszönöm, hogy elolvastad.
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-08
Összes értékelés:
193
Időpont: 2011-01-14 21:30:22

Ez kemény. De tetszik. Köszönöm, hogy olvashattam!

Legutóbb történt

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Mese egy szegény juhászbojtárról-II. rész című alkotásho

Klára bejegyzést írt a(z) Mária/Az új tanító című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Az első cigarettám című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nem mondhatom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Győri barangolásom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nekem az Ősz... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Mária/Az új tanító címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi haikucsokor című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiszai P. Imre emlékének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Agyvérzés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Börtön(élet) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)