HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 17 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51318 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: MaggothFeltöltés dátuma: 2010-08-01
KarmaFeltörő sikolya megrezegtette falakat. Nem akart hangot kiadni, de nem bírta megállni. Üvöltött. Arcán könnyek peregtek, meztelen testén kocsonyás anyag csordogált. Keskeny ágyon feküdt, amelyhez szíjak rögzítették. A feje felett neoncsövek meneteltek, a falon tükröket látott. A csillogó üveglapok semmit sem mutattak vagy csak rossz volt a látószög - nem tudta magát behatárolni. Keskeny koponyájú, beesett arcú alak hajolt fölé; úgy nézett ki, mint egy halálfej. - Üdv az újjászületettek táborában, Jörgens! A leszíjazott férfi megpróbált nyálat gyűjteni, úgy érezte, taplószáraz szájjal képtelen megszólalni. - Ki az a... miféle Jörgens? Nehézkesen beszélt, szavai jelentését maga sem értette. - Te vagy Jörgens - közölte Halálfej. - A K-gép ezt a személyiséget sorsolta ki neked: Jörgens Dagblad, regényírót. Vonzódsz a gépekhez, imádod a rockzenét, sokat fantáziálsz a szexről, többszörösen drogfüggő vagy, szeretnél embert ölni, a halál után sóvárogsz, kedvenc ételed a milánói. Igazi egyéniség. Az utolsó mondat gúnyosan hangzott. - Miért fáj ez ennyire? Halálfejről lerítt, nem ezt várta következő kérdésnek, mégis elmosolyodott. A fogai nagyok voltak, és sárgák, nem keltettek egészséges benyomást. - Majd eszedbe jut, Jörgens - közölte bölcsen. Jörgens a gépeket nézte. Nem gondolkodtak, tették a dolgukat, a beléjük táplált programnak engedelmeskedtek. A gyárépület homályos belsejében nyirkos bűz uralkodott, amit hamar meg lehetett szokni. A hodályszerű helyiséget nedves zsibongás töltötte be, gázok lédús sziszegése, nyögésre emlékeztető behatárolhatatlan zajok. Karok mozogtak megállás nélkül; egyhangú, folyton ismétlődő dinamizmusuk egyszerre tűnt unalmasnak és vérforralóan izgalmasnak. A felkelő nap sugarai mindig a szürreális csarnokban találták. Maga sem tudta miért, mereven nézte az automaták szürkés verítéket izzadó sorfalát, és közben leküzdhetetlen feszültséget érzett. Meg akarta érinteni őket, aztán kitépni a hálózatból, de nem tette meg. Ha rendszerhibát okoz, lemondhat az előtte álló évről, melynek során egy különleges egyéniség szemszögéből gyűjthet tapasztalatokat a világról. Sokan meg sem érik, hogy személyiséget kapjanak - a K-gép ritkán választ a tömegből -, és ha mégis, jóval érdektelenebb alakokat szokott kisorsolni. Kár lett volna Dagbladot elvesztegetni. Mindezt ösztönösen tudta, bár az is előfordulhatott, nem először került a szerencsések közé. Néhány órával később hazament, majd belőtte magát. A perverz írót ugyanúgy a megszokások működtették, mint másokat. Nem a hétköznapi beidegződések, de mégiscsak rutinok. A falra szerelt ósdi hangszórókból letűnt együttes ősi dallamai hallatszottak; a sajátos hangú énekes a temetőkapuról énekelt - Jörgens nagyon élvezte a muzsikát. A pirulák úgy csúsztak a nyelvén, mintha síkosítóval kente volna be őket; sárga és kék bogyók, csurig látszatboldogsággal. Dübörögtek a vérében, és mialatt együtt károgott az énekessel, látta magát, ahogy az egyik géppel kefél. Megszállottan írt. Szerette volna befejezni az agyában felködlő regényt, mielőtt letelik az esztendő, és a régi létébe kerül. Drogos víziókat jegyzett le egy különös világról, ahol mindenki szabadon él, és autonóm személyiséggel rendelkezik. Ahol nincs Karma-gép, amely időnként kisorsolja az egyéniségek egyikét a szürke senkik között. Ahol a túlélők társadalma nem kényszerült rá, hogy a fennmaradt individuumok java részének emlékeit, gondolatait, és érzéseit törölje. Igazából még elképzelni is nehéz volt (Jörgens egyénisége nélkül nem sikerült volna) egy olyan helyet, ahol mindenki önálló és független; nem a rendszer kizsigerelt rabszolgája. Az írást külön megnehezítették a jobb kezével történtek. A csont három helyen is eltört, és a végtag abszolút természetellenesen állt el a testétől. Így szembesült vele, amikor a K-gép ráruházta az új személyiségét. Ráadásul Jörgens bal kézzel semmit sem tudott csinálni, de a végére egész belejött. Egyre több drogot szedett, az utópisztikus történet fürgén haladt. Sajátos hangvétel jellemezte, melyet a gépekkel való közösülésekről szóló jelenetek még morbidabbakká tettek, de az újjászületetteknek - akiknek megmutatta -, így is tetszett. Úgy vélte, ha eljut az utolsó oldalig, sikerül valami olyat létrehoznia, ami még sokáig fennmarad, akkor is, ha Jörgens személyisége örökre elveszik a K-gép tárolóiban. Már csak az a bizonyos szikra hiányzott (talán egy végső fellobbanás narkómámorban), amikor Halálfej benyitott a lakásába. - Menned kell! Az ellentmondást nem tűrő hang világossá tette, felesleges vitába szállni a döntéssel, ő mégis megpróbálta. - Még egy teljes hetem lenne. A hívatlan vendég megvonta a vállát. - A Felsőbb Szerverek úgy határoztak, a te időd hamarabb lejárt. Aztán sajnálkozás nélkül hozzátette: - Karma. A félhomályos csarnok forróságot lehelve, csendben várakozott. Halálfej egyenesen a terem túlsó végéig kísérte, olyan messze, ameddig még sosem merészkedett. - Most visszakerülsz a hálózatba - közölte hűvösen. - Búcsúzz el Jörgenstől! Az író nagy levegőt vett, aztán megvárta, amíg Halálfej kiemeli a sorból azt, aki idáig helyettesítette. Beletörődően elfoglalta a helyét a sarkon tátongó foghíjban, majd kérdően kísérőjére nézett. - Nagyon fog fájni? - kérdezte. - Újra hárompontos törést alkalmazunk, mivel a sarokelemek közé tartozol - árulta el Halálfej. - De én a helyedben nem aggódnék, addigra már a rendszerben leszel. Végül biztatásként hozzátette: - A gépeknek semmi sem fáj. Jörgens behunyta a szemét. Utoljára még felidézte a Temetőkapu dallamát, aztán hagyta, hogy elnyelje a körülötte várakozó masinák szuszogó sorfala. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Papírképek című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Ha majd a május... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mi a baj velem? című alkotáshoz szhemi alkotást töltött fel Aranyat fút a szél (szeles alkonyat a tavon) címmel a várólistára Bálint István alkotást töltött fel Berci keresztelőjére címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) kéjes mosolyával a kín figyelt című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Arany János: Ez az élet / Das ist das Leben címmel Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ha majd a május... című alkotáshoz dpanka bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz sailor alkotást töltött fel kéjes mosolyával a kín figyelt címmel a várólistára Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A legélőbb remény címmel a várólistára Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Mi a baj velem? címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Föld napja című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |