HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49050

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Szűcs IstvánFeltöltés dátuma: 2010-08-02

Álombéli álom 2

Elmúlt már fél tizenkettő, mikor a fiú kezdett kényelmesen belesüppedni a feketeségbe. Jöttek a megszokott képek és tudata kicsit zavarban volt mikor lélekben felemelkedve behatolt ama másik valóságba, mely hagymarétegszerűen rávetült az általunk tisztán (?) érzékelhető fizikaiba. Sétálgatni kezdett abban a másik városban, miközben tökéletesen tisztában volt vele, hogy egyidejűleg az ágyban is fekszik, bár azt egyre kevésbé érzékelte (viszont ezután is tudatában volt ennek). Kissé sötét volt ezen a helyen találgatta, vajon kiébe is csöppent. Talán ezt most mind maga "húzta fel", s nem a gigantikus közös tudatóceánból "húzott le" egyet. Szülőhelyére emlékeztettek az utcák, még ha szürketónusú is volt minden. Körben a horizonton nehezen kivehető hipnotikus bíborszín fénylett, csodálkozott a színeken, hogy egyáltalán lát ilyesmit itt.

Ezután sötétség borult rá, tudata teljesen kikapcsolt.

*

Reggel a rádióvekker ébresztette, a nap élesen sütött be a nappaliba. Ahogyan az lenni szokott, ismét elégedetlenül becsmérelte magát, amiért nem tudta teljesen tiszta tudattal végigaludni az éjszakát egyúttal rettegéssel gondolt az előtte tornyosuló szörnyű munkanapra, mely állandóan kiszívja belőle az összes életkedvet. Legalább egy kis öröme legyen ezen a napon: visszacsukta szemeit és figyelmét az épp hangoskönyvet sugárzó adó műsorán pihentette.

"...feltaláló egyben művész is volt: az univerzum szuperhúrjain játszott kozmikus zenét. Az emberek ahelyett, hogy igyekeztek volna őt megérteni, inkább kilökték maguk közül (főként a hazugságfény miatt, de ne aggódjanak, hamarosan megértik miről beszélek), őrültnek bélyegezve. Így hát egy elhagyott város szélén élt furcsa laborjában egymaga, gépei között, ontva ki magából szebbnél szebb találmányait. Vagyis az általa szépnek vélt újdonságokat, ugyanis mindenki másnak ezek ijesztő, groteszk és gyűlöletes teremtmények voltak..."

*

Egy másik ismeretlen helyen ébredt, egy valószerűtlen lakótelepi lakásban: ez azt jelenti, hogy visszaaludt. A következő pillanatban elbizonytalanodott, ezért megnézte kezeit, mely teljesen áttetszőnek tűnt. Tudata rendben volt. Kilépve a liftből patkányokat pillantott meg, melyek a kopott padlón bolyongtak, szemközt, a kitört ablaküvegen keresztül egy gyárkéményt pillantott meg. Bent, a lépcső mellett egy eldobott újság hevert. Felvette, de lehetetlennek tűnt kibetűznie a feliratot: mire egy mondatának végére ért, elfelejtette annak elejét, újrakezdve pedig a karakterek mosódtak el. Megerőltető és idegőrlő feladat volt olvasnia, mintha csak mézben próbálna meg futni az ember...

*

"...igen, el kell ismerni, némelyek valóban értelmetlen kreálmányok voltak, legalábbis látszólag (még az én értelmezésem szerint is). Vegyük például az antilabdát. Mint általában agyszüleményeinek körülbelül fele, ez is kicsúszott kezei közül, kísérlete csúfos kudarcba fulladt. Ez külsőleg teljesen ugyanúgy nézett ki, mint ezer és ezer tömör gumilabda, ami bármely bolhapiacon vagy a hipermarketek játékosztályán beszerezhető (filléres vacak). Biztos láttak már ilyet, kemény talajra ejtve élvezet nézni ahogy egyre kisebbeket pattog. Ezt ő úgy turbósította fel, hogy megváltoztatta annak gravitációhoz viszonyított viselkedését, vagyis fordítva működött: leejtve másfélszer olyan magasra pattant fel, tehát nem a nyugalmi állapot felé törekedett, így rendre magasabbra és magasabbra emelkedett fel. A baj akkor kezdődött, mikor elérte a plafont, és a golyó onnan nagyobb sebességgel száguldott visszafelé... és így tovább: nekiverődött a falaknak, a tárgyaknak, egyre hevesebben, egyre kíméletlenebb erővel. Szétverte a fél berendezést, majd a hangsebesség elérésekor szétrobbanva megsemmisült..."

Még mindig ebben a félig kába állapotban vegetált. Nem akaródzott felkelni, jól esett pihenni a sötétben... Ó, még csak öt percet!

*

A következőben egy csapdába került. egy pillanatra sem ijedt meg annak ellenére, hogy egy öt centiméter átmérőjű acélcsőben találta magát (egy végeláthatatlan vezetékrendszer közepén). Érezte és tudta, hogy teste pontszerű, így az ellenőrzés szükségtelennek is tartotta; ez biztosan álom. Inkább az aggasztotta, hogy hiába ébred fel újra és újra, látszólag állandóan ugyanoda lyukad ki, vagyis mindig máshová. Segítségért akart kiáltani, hogy hazajusson, kezdett elege lenni az alvásból, de mire ezt végiggondolta, a kép újra elsötétült előtte.

*

Szemhéjait is nehezére esett megmozdítania, annyira kellemesen zsibbadtnak érezte magát. "Mi lenne, ha nem mennék ma be dolgozni?... Nem lehet, megölnének..."

"... >>Hú, de izgis volt!<< - szólt ki a művész az acélasztal alól, és közben azért hálát adott az égnek, hogy a labda nem ütött krátert a fején. Súlyos égett gumiszag terjengett mindenfelé.

E félelmetes, balul elsült akciót követően elhatározta, hogy hasonlóan a többihez, az antilabdát sem alkotja meg újból. Mindenesetre Newton forgott egyet a sírjában, ha egyáltalán van neki olyan.

Másik sikerdarabja, a forgótér (erőltetett szójáték...), ami sikeresen meg tudta akadályozni, hogy mások megakadályozzák ártatlan (igen!!!) játszadozásait. Ez abból állt, hogy a nyílt téren forgószelet képzett, mely körzetén belül olyan erős volt, hogy még a teret is megcsavarta. Kifejezetten szép látvány egy ilyet csodálni, szinte beleszédül az ember, bár kétségtelenül lehetetlen a tekintetet levenni róla. Hátránya, hogy csakis teljesen sík, objektummentes terepen lehetett alkalmazni. Egy szó mint száz, ez volt az egyik kedvence, méginkább az lett volna, ha teljesíthette volna fő álmát, hogy beszabadítsa a közeli megalopoliszba, városrendezés gyanánt..."

Unta ezt a primitív sztorit, a felkeléshez lassan erőt gyűjtött (fáradt volt ezektől a halálosan fárasztó reggelektől). Kétségei támadtak, hogy az anyagban ébredt-e fel vagy csupán az agyban, ami csupán szimulált álfelébredés a fizikai valóságra hajazva.

Felült az ágyban, de beleszédült...

*

Ugyanott fekszik, csak a rádió hallgatott, valamint a nap is egy kissé fakóbban sütött, az ágy viszont ugyanolyan kényelmesen nyújtózott el alatta. Arra a következtetésre jutott, hogy ha a helyzet hasonló az előzőhöz az nagyon jó, mert az azt jelenti, hogy a kettő közül az egyik hamis és ez támpont lehet az ébrenlétbe szabaduláshoz.

A kérdés, hogy melyik a hamis... A múltkor is zavarban volt emiatt, amikor... Mikor is? Hány óra is lehet? Melyik is volt az az álom és hol lehet az ébrenlét?... Egyáltalán mit jelent az a fogalom, hogy idő?... Kegyetlenül összemosódott minden, mint anno az az írás tette a mézben.

*

Egy színházban pattan fel a szeme. A páholyban ült és ugyanazt az unalmas operát nézte. Kimaradt egy pár jelenet, de sebaj. Körülötte mindenki ugyanazt az arcot vágta (talán még az arcok is ugyanazok voltak), Valóságellenőrzés szükségtelen, ez bizonyosan álomvilág: az énekesnő fülsértően visító hangja mellett képtelenség lenne bárkinek is álomba szenderülnie.

*

Napsütötte rétre pottyant. Lassan belezavarodott a kóválygásba. Ezúttal sikerül segítségért kiáltania, és meg is jelent neki az, aki segíteni szokott neki.

- Segíts kimenekülnöm, fel akarok ébredni... Merre van az otthonom, mondd meg kérlek, hol pihen a testem!

- Nem mondhatom meg.

- Miért?

- Nem vetted a jeleket, pedig mi szóltunk neked. Kinyitottál egy ajtót, amit most nem tudsz visszazárni.

- Én csak kíváncsi voltam, hogy...

- Magadnak köszönheted. Ez történik, ha ismeretlen dologgal kísérletezel, tanár nélkül.

- Kimerít ez az álomkór, borzasztó, hogy nem élhetek emiatt. S ha az ébrenlétben ez lehetetlen, hol máshol tegyem, ha nem itt? Különben is, igazán belül tudok fejlődni.

- Igazán az ébrenlétben tudsz fejlődni, az álomvilág segítség, támasz, nyomok... Mostantól hagyd, hogy itt a tudattalan beszéljen.

- Ez álom.

- Az.

- Tudnál segíteni, hogyan keveredhetnék ki ebből a labirintusból? Elviselhetetlen.

- Bárcsak tudnám merre vagy! Tudod nekem csak erre a világra van rálátásom. Fogalmam sincs ezen a téren kívül mik léteznek... Na várj csak, azt hiszem talán segíthetek: a kulcs abban van, hogy nem szeretsz élni, ezért alszol te folyton...

- Az más. De én most fel szeretnék ébredni.

- ...nem az álom csap be, hanem te saját magadat, ezért még azt sem veszed észre ha ébren vagy.

- Képes vagyok bármikor összeszedni magam, és ha a logikádat nézzük, elvileg én már rég halott lennék.

- Pontosan erről van szó: képes vagy összeszedni magad, ha arról van szó. de például elgondolkodtál már azon, hogy szerda reggel miért fejeltél bele a kukoricapehelybe? Vajon milyen helyzet hozhatta ki belőled azt, hogy reggelizés közben elaludj? Gondolkodj, milyen helyzetek váltják ki belőled ezt a kóros aluszékonyságot?

- Rosszfelé menekültem, épp az ellentétes irányba... Jézusom, be kellene fejeznünk ezt a beszélgetést, ez az ingatag, állandóan nyúló gumiszerű áltér zavar és zavart okoz. Mintha nem lennél következetes, pedig... Tudod mit? Fel AKAROK ébredni. MOST!

- Hát akkor tedd azt. Most.

*

Kábultan, megsemmisülten ébredt fel a tapsvihar közepén, a színház közepén. Álmában sem gondolta volna, hogy ez lenne az úgynevezett valóság - ez csak tökéletesen megzavart elméjének tévképzete volt, ami alig egy percig tartott (egy nehéz rémálom után felébredve sem eszmél fel az ember sokáig, nehéz elhinni, hogy az "nem is volt igaz"). Csatlakozott ő is a sokasághoz, ütemre.

Remek volt. Esküdni mert volna, hogy ő otthon, puha ágyában alszik; jól becsapta az a visszatérő eleven agydélibáb... Trükkös volt az a fél tizenkettős közjáték is, de utólag visszagondolva eléggé tiszta sor annak álomjellege.

Hihetetlen, vége. Végre "itthon"! Ezentúl ébernek kell maradnia nappal... és éjjel? Ha tud. Ugyanis alig ért e gondolat végére, előrefurakodott egy önző hátsó gondolat: mi lenne ha egyszer, utoljára még...

*

Valaki erőteljes mozdulatokkal rázogatta a jobb vállát.

- Ébresztő, még mindig alszol? El fogsz késni megint, már fél nyolc is elmúlt!

Sírógörcs szorongatta torkát ahogyan bágyadtan szemlélte testvére elmosódott kontúrjait, és kétségbeesetten konstatálta hogy ennek a rémálomnak most már soha nem lesz vége.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Alkotó
Regisztrált:
2010-04-20
Összes értékelés:
19
Időpont: 2010-08-07 17:42:29

válasz Kuvik (2010-08-07 10:09:45) üzenetére
köszi a kritikát:)
általában sokszor átolvasom, de mindig beleőrülök, hogy mit kellene még kijavítani, így aztán marad az egész úgy ahogy van :)
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2010-08-07 10:09:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
válasz Szűcs István (2010-08-05 11:11:20) üzenetére
Rákerestem és el is olvastam. Ez a második valamivel összeszedettebb és színesebb is - bár én néhol túlírtnak érzem. Talán hosszú is kicsit, ha csak ezt a "belegabalyodás érzetet" szeretnéd körülírni vele, akkor mindenképp. Hangulata viszont van. Behúzza az Olvasót, még ha a nyelvtani hibák olykor vissza-visszarántják "csak Olvasó" szintre, akkor is. Alapjában tetszett... kicsit többször átolvashatnád feltöltés előtt, de csak ennyi...
Üdv.
Alkotó
Regisztrált:
2010-04-20
Összes értékelés:
19
Időpont: 2010-08-05 11:12:54

válasz Vesztergom Andrea (2010-08-03 23:28:22) üzenetére
köszi szépen a kritikát, mely nyugodj meg, igenis érdemi volt. :) a szóismétlés annak köszönhető hogy mint általában, összecsapom az írásaimat.
örülök, hogy tetszett :)
Alkotó
Regisztrált:
2010-04-20
Összes értékelés:
19
Időpont: 2010-08-05 11:11:20

válasz Kuvik (2010-08-03 17:01:08) üzenetére
de van, csak azt szerintem elfelejtettem feltölteni. a weboldalamon szucsistvan.webs.com mindenesetre elolvashatod azt is :)
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
832
Időpont: 2010-08-03 23:28:22

Érdekes, az tény.
Engem a "tudat" szó nagyon gyakori elhangzása zavart kicsit. Igaz, gondolkodom, és nemigen lelek magam se szinonímát rá, tehát, nincsen jobb ötletem, s ezáltal nem is érdemi kritika :)
A párbeszédekkel történő gördülékenység tetszik, csak nem mindig lehet követni, hogy éppen ki, kivel. Valahogy a párbeszédet összekötő szövegek hiányoznak.
De izgalmas, és jó volt olvasni.
Alkotó
Regisztrált:
2007-04-10
Összes értékelés:
467
Időpont: 2010-08-03 17:01:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Ennek nincs első része? Üdv.

Legutóbb történt

inyezsevokidli alkotást töltött fel fénytörés címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Rebbenés folklórban című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Üzenet (őszre, virágra, szívre) című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = H címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Hiába kereslek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) halálsor című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fényfürösztött álmok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az idő múlik címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szikrák, színek, tejjelek című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je = Gy című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Altató című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Beszél az idő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a meghallgatás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)