nehéz szakasz, meredek és durva
az ösvény, mi elvezet a végtelen jóhoz,
de letértem már rég, s alattomosan
léptem rá mindig a könnyebbik útra
hazugságokból font rothadó kötél
nyakam köré tekeredve fordított ki
önmagam paradox valóságából
s e sodrony nem mindig enyém
szívem kifacsarták és savanyú
levét is édesnek mondták, pedig
akkor is csak belső éjszakámba
képzeltem fényt és szerettem tovább
vagy kifordult magából minden és
mindenki, önmaguk ellen fordultak
a szavak és az érzésháborúban
nem lehet csak egyetlen áldozat
de letértem már rég, s alattomosan
lépkedek a könnyebbik úton
ismét hazugságkötelemet fonom
ahogyan tettek helyett a papírt teleírom...

2006.május 23.