Igazi csiki-csuki játszmát fest
az élet, látom, hogy így van ez:
ha távolodom, közeledsz.
Szerelmet sírsz, boldog életet;
hiszem szavaid és döntök, megyek.
Elindulok feléd, de ajtóid bezárod
hiába futok, vagy viszek virágot...
Válasz híján lassan megfordulok
behúzom magam mögött az ablakot
magány-köpenyemben messzire indulok;
s mikor ott vagyok, újra hozzám bújsz
szelíden, aljasul a szívemhez nyúlsz
s mikor már érzed a perzselő lángot
másnap jégbe fagyasztott átok
mi arcodról visszanéz.

Aztán szerepet cserélünk; újra-
és újra - játsszuk és remélünk;
majd egyszer végleg elköszönünk.