HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1877

Írás összesen: 48873

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-09-19 18:50:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ThuanFeltöltés dátuma: 2010-08-22

Hiénák

Hazafelé tartottam a "közön", a helyi vegyesboltból, ahová anyám szalajtott valamiért.
" Köznek " azt a kis névtelen keskeny utcát hívta a falunyelv, ami két utcát kötött össze keresztül a falun, egyik végén a tanácsházával, másik végén a kultúrházzal.
Lassan a tanácsháza felőli végére értem, innen fordultam volna rá az utcánkra. Az utca végén kis csoportosulás, a falu "elitjének" kamaszkorú fiai, erőtől, egészségtől majd kicsattanó pimasz, önelégült horda.
Vihogva-nyihogva álltak körbe valamit, az utca végén lévő ház falát támasztó kis füves dombon, mint egy csapat hiéna.
Közelebb érek a társasághoz, észre sem vesznek, annyira elfoglalja őket a frissen szerzett játék.
A kör közepén egy tizenéves lány félig fekve félig guggolva a domb oldalában.
A lány Mara néni félkegyelmű unokája volt, nagyanyjával lakott a falu szélén az állami gazdaság egyik rozoga szolgálati lakásában. Senki sem tudta kinek a gyereke, de még azt sem, hogy mikor került ide. Egyszer csak megjelent az öregasszony mellet, aki mindenkinek azt mondta, hogy az unokája, pedig még gyereke sem volt.
Ő maga is valahogy így érkezett, - halottam egyszer egy családi ebéd végén, amint sztorizgattt a ritkán összeverődött rokonság -, egy reggel leszállt buszról, egy kopott bőrönddel a kezében. Senkise tudta, hogy honnan jött és meddig marad, egyszer csak itt volt a fekete szoknyájában, a fekete kabátjában, a fekete kendőjében. Most is minden fekete rajta.
Az a hír járta a lányról, bárkinek, bárhol megmutatta, hogy mit rejteget a szoknyája alatt, csak biztatni kellet egy kicsit.
Nem tudom az öregasszony hol lehet, sohasem hagyta magára, ha vele jött a faluba.
A csapat mellé érve, látom és hallom, mi a nagy izgalom oka.
Egymás szavába vágva biztatják a lányt, - tényleg hasonlított a zabálni készülő dögevőkre a csapat -, hogy na csak még egyszer mutassa meg, még ez vagy az nem látta... és a lány rendre emelgette a szoknyáját, égnek - világnak mutogatva terpesze tenyérnyi kis sötét bundáját, ami a kamasz fiúk arcát ostoba, zavart grimaszba gyűrte...
A társaság nem tudott betelni az égből pottyant, potya prédával. Izgalomtól remegve biztatták a lányt zabálva, habzsolva a látványt, és nem csillapodott az étvágyuk.
Újra és újra biztatták a lányt, egyik még rám is nézett, de nem vette észre, hogy melléjük érek, és tanúja leszek ennek a mocskos kis játéknak...
Elhaladok mellettük, nem tudom levenni a tekintetem a jelenetről.
A lány üres tekintete, kísérteties vihogása, szégyent nem ismerő oktalan kitárulkozása olyan látvány, ami egyszerre izgat és undorral tölt el.
Félelmetes volt...
Az utcasarokra érek, a házunk felé fordulok sietve, hogy minél messzebb kerüljek a helytől...
Napokig láttam a lány semmibe néző tekintetét, halottam földöntúli hangját, és a dögevők hátborzongató vihogását....
Egy jó darabig nem arra mentem a boltba, ha anyám elszalasztott valamiért...
de nem mondtam senkinek...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Alkotó
Thuan
Regisztrált:
2010-05-26
Összes értékelés:
40
Időpont: 2010-08-28 10:55:09

válasz Maggoth (2010-08-27 22:43:56) üzenetére
Maggoth! köszönöm a figyelme! E történet már vagy negyven éves, akik szerepelnek benne bizonyára már nem is emlékeznek rá, illetve jó néhányuk már nem is él.
Az ember azt hinné, hogy ilyen csak egyszer történhet meg az emberrel, pedig naponta megtörténik, persze csak átvitt értelemben... lala
Alkotó
Maggoth
Regisztrált:
2009-10-16
Összes értékelés:
93
Időpont: 2010-08-27 22:43:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Durva történet az emberi aljasságról, nekem tetszett.

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Volt egy álmom című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel G. W. Burmann: Gyermekség címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Szokás címmel a várólistára

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Rozsdabarna sziklaszirt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 18. Utálom Hófehérkét! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Melankolikus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fegyverszünet című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Elmúlt a nyár címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sír, jajgat az erdő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Színaranyba öltözött című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Őszi kép című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)