HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 47

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51226

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: Csótány RalfFeltöltés dátuma: 2010-08-23

Az őrület sétányán

Jócskán hajnalba fordult már az idő kereke. Csend és béke honol közel s távol. Gyászos, esti némaság ül a szebb időket is megért lakotelep házain. Csendes, sötét lakások, akár a méhkaptár, úgy gyűjtik magukba a színes forgatagot. Édes-vagy kevésbé édes- álmukat alusszák megfáradt emberek. Egy -egy elsuhanó autó zöreje csak, ami feltépi a csendet. A közelben húzódó sztráda éjjeli vándorai. Oszkár - akár csak a család többi tagja- most fordul a másik oldalára. A nappaliból nyíló szobájában, se fény se hang nem szűrődik be, csupán alig hallhatóan, tompán. Ágya keserves nyőgései azok a hangok, melyek intenzíven hallatják magukat, ha a kis ember pózt vált.
Tarka, őszbe borult fák oltalmazó lombjai alatt sétál, macskakővel rakott járdán. Léptei határozott koppanásokkal viszik előrébb, bele a semmibe. A sétány, mintha örökké tartana. A végtelenbe futna és minden olyannyira egyforma. Fák. Fák és padok, olykor. Egyre inkább gyorsuló koppanásokkal szeli a hideg térburkolatot. Siet, egyenesen. Hiszen se jobbra, se balra nincsen semmi. Csak azok a csodálatos rozsdáslevelű fák, mik eddig vigyázón borultak össze feje felett, ám most fenyegető hangon zúgolódnak. Brutális táncba kezdett velük a csípős szél. Fázik. Majd rohanásba kezd. Eszetlen hajszába a hideg és a végeláthatatlan út elől. Pár másodperc, talán egy fél perc s az útnak végeszakad. Nincs a sétány, eltűntek a háborgó óriásnövények. Egy villanásnyi sötétség, majd valami eszméletlen, nyomasztó érzés kirángatja a fiút a valóságba. Villanásnyi időre meredten bámul a falra, majd megfordul. A szeme nem fogja fel amit lát, de agya már rég tudja. Üvöltést parancsol torkába, de az nem jön. Félúton felbukik. A rettenetes arc, mi hatalmas szájával Oszkár képébe röhög, mintha belemászott volna az elméjébe, s megálljt parancsolt volna az öblös, feltörni készülő orgánumnak.
-Mama!!!- Próbál segítségért kiabálni a nappaliban szundikáló idős hölgynek, de a lidércnyomás nem megy sehova. Újfent belészegi a szót.
Minden erejével és riadalmával egy utolsó kiáltásra szánja el magát. Tekintetében a teljes kétségbeesés és valami pokoli félelem szította düh forrong. Elszántan mered a torz fantompofára. Kiált. Egy nyüsszenés csak, ami kibuggyan ajkain...Eltűnt. A szörnyűség kereket oldott. Fájó mellkassal és értetlen képpel ül fel fel az ágyban. Megpróbálja összerakni a történtek darabjait egésszé. Felfoghatatlan , rémisztő és idegen érzés, amit nem sikerül neki sehogyan sem megemészteni.
Lassan vonuló órák vonszolják egymást tova, mire végre virrad. Oszkár teljes döbbenetben ül a számítógép előtt és magyarázatot próbál keresni a történtekre. Hallott már kísértetekről. Nem is keveset, de miért pont őt kellett a bestiának kishíján halálra rémisztenie?! Százszor fogan meg benne a kérdés, de ésszerűtlen dolgok sokasága sorakozik csak fel. Úgy hat óra tájt kivánszorog a szobájából a srác édesanyja is. Begyógyúlt, összeszűkült, álomtól súlyos szemekkel. Egy cigarettát vesz szájába s megpróbál belőle kiszívni valami életet, önmagának. Oszkár habozás nélkül kezd bele a sztoriba, mint a kisgyermek, amikor az óvodában dicsekszik a társainak, hogy hétvégén bizony erre meg arra voltak a családdal és milyen jól is érezték magukat. Csakhogy ez valami borzasztó. Izgatottan, rémülten mesél a nőnek, az pedig grimaszolva hallgatja az élménybeszámolót.
- Kevesebb filmet kéne nézned. És nem is kéne annyit inni...- vígasztalja fiát, megértő cinizmussal, ki csak nagyot sóhajtva viszafordul a monitor elé és rettegve várja a következő éjszakát...

2010.08.23

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-08-09
Összes értékelés:
42
Időpont: 2010-08-29 21:28:19

Mindig igyekszem így csinálni.:)
Alkotó
Angelheart
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
87
Időpont: 2010-08-29 08:54:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Csótány Ralf (2010-08-28 21:46:04) üzenetére
A versírás is menni fog. Csak bele kell rázódni. Ez még nekem se sikerült úgy igazán. De ne add fel. Minél többet írsz, annál jobbak lesznek az írásaid. A lényeg, hogy az írásaidba csempéssz bele magadból is egy kicsit. És örülj minden írásodnak. Mert ezzel teljesedsz ki. Amíg te örömöd leled az írásban, addig értelme is van a próbálkozásoknak. :o)
Alkotó
Regisztrált:
2010-08-09
Összes értékelés:
42
Időpont: 2010-08-28 21:46:04

Köszönöm szépen a hozzászólásaitokat és a dícséretet.:) Valahogy én is úgy érzem, hogy talán a próza jobban megy nekem, mint a rím faragás:( Ám ebben is örömöm lelem. És ha már akár csak egy embernek is tetszik rajtam kívül, akkor már elérte a dolog a célját. ::) Éjfél után feltöltöm az új firkálmányomat. Kicsit nagyobb lélegzetű, kicsit eseménydúsabb dolog. :)

Köszönettel: Ralf
Alkotó
Angelheart
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
87
Időpont: 2010-08-28 20:16:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ralf! Úgy gondolom, prózában nagyon jó vagy.
A bevezető egyik mondata nagyon tetszik. "Csendes, sötét lakások, akár a méhkaptár, úgy gyűjtik magukba a színes forgatagot." Jó hasonlat. Az egész írás fenn tartja az érdeklődést, és benne hagyja az emberben a nyomát. Elgondolkodtató. Tetszett.
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2717
Időpont: 2010-08-28 16:09:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ralf!
Számomra érdekes és változatos az írásod. Leginkább egy rémálommal teli éjszaka, s a szürke, ingerszegény, " átlagos élet " képeit festetted meg. Korunk jellemzője, amire egyáltalán nem vagyunk ugyan büszkék, de úgy élünk, ahogy a lehetőségink megengedik.
Jól láttatod a tájat, s jól érezhetőek a hangulat hullámzásai. Szívesen olvastam végig.
Gratulálok: pipacs
Alkotó
Regisztrált:
2010-08-09
Összes értékelés:
42
Időpont: 2010-08-28 07:16:53

Köszönöm szépen. Talán még kijavítom, de most egyelőre nem áll szándékomban. Készülnek új dolgok.(Persze azok sem jobbak:) Mindenképpen megfogadom a tanácsodat. Meg fogom majd kísérelni a hibák orvoslását.

Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted.

Üdv: Ralf.:)
Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
586
Időpont: 2010-08-24 21:22:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Nekem ez az írásod töredéknek tetszik, mintha egy nagyobb lélegzetű történet egy részletét vágtad volna ki. Vannak benne nagyon jó szófordulatok, tetszik, ahogy a fákat az álomban leírod, szerintem érdemes lenne egy kicsit kiegészítened, bővítened a történetet, már csak azért is, mert a címe jóval többet ígér, mint amennyi van benne - a vége pedig olyan, mintha jönne a folytatás. Lesz? :) Ihletgazdag perceket!

Legutóbb történt

Madár bejegyzést írt a(z) Számoló című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A bárka mellett című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Cica- mica című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)