Álmodtam?! Átlényegült nyugalom
tárta elém mozaikdíszes ablakát,
belakott zugomat, az ismerős szobát
kutattam át, könnyű volt a testem,
az ajtót, az ajtót kerestem, kijáratot;
tisztán hallottam minden dallamot
amit köznapok siketszobába zárnak,
erre a fák ősz-vörös talárban járnak,
szivárványhíd, holdsugár-fényterek,
körvonalnélküli árnyak; az ösvény
ami átvezet láthatatlan; ha ideérkezek,
letéphetem arcom barázdált ráncait..
Kápráztató! Mint aki fényre nyit!
Csupa ősmozgás, öröm, lüktetés,
szoborrá formált ábrándok közt a rés
pipitér-sárga rétre tárul, biztos és merész
mélység, magasság, szárnyalások,
megtart a szó, nem gáncsol árok,
lélegzem ezer-szín szénaillatot,
nincs tériszony, sem céltalan napok,
igazi szélcsendes naplemente,
hűs forrás csillámlik kezembe,
s csokorba gyűjtött nárciszcsillagok.