HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47299

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / krimi
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2010-09-02

Családi perpatvar

Giuseppina Aurila jósnő nápolyi otthonának esetlenül berendezett vendégfogadó szobájában - ahol az egykor szép bútorok úgy támaszkodtak a falhoz, mintha éppen csak ott felejtették volna őket egy pillanatra - számítóan nézegette a vele szemben ülő gazdag nőt, aki rendszeres vendége volt.
Az asszony az enyhe novemberi idő ellenére földig érő nercbundát viselt. Ahogy széles gesztusokkal, dühösen magyarázta a családi perpatvart, a csuklóján négy vastag arany karlánc csörgése adta az aláfestő zenét. A nyakában a híres feketegyöngysorát viselte, aminek minden szeme kincset ért.
- Drága Giuseppina! Értsen meg! - mondta nagy hangon, sokadszorra Lorenza Cucci - Nem teheti ezt meg büntetlenül velem Carló, a volt férjem! Megöletem azt a szemetet! Meg én! Velem aztán nem fog kibabrálni még egyszer! Tizenkét éven át tűrtem a félrelépéseit, de minden pohár betelik egyszer! Persze, hogy kidobtam, amikor összeállt azzal a Paulával! Most meg képes megüzenni az ügyvédjével, hogy csökkenti a tartásdíjamat, mert feleségül veszi azt a cafkát! Ezt a szégyent! Milyen ostobák a férfiak! És milyen szerencsétlenek vagyunk mi asszonyok! Nekem, a gyermekei anyjának üzen ilyet! De megmondta már a családja is, amikor a Cucci cég elnöke lett, hogy nem normális! Húszezerről ötezerre csökkenteni a gyártott termékek számát, közben húsz százalékkal felemelni az árakat! Aztán kiüldözni a családi cégből a nagybácsikat, unokaöccsöket, és eladni a cégünket az araboknak! Az egy dolog, hogy tönkretette a céget, de engem nem fog tönkretenni! A család szent, és aki ezt nem tartja tiszteletben, az megfizet érte! Hogyan lehetne eltenni láb alól ezt a család szégyenét? Éjjel, nappal töröm a fejemet, ezt kérdem mindenkitől, de senki sem segít! Megbolondulok már a gondolatra is, hogy az én szegény kislányaim földönfutók lesznek az apjuk miatt! - Lorenza Cucci az utolsó mondatot teátrálisan suttogta bele a nyitott teraszajtón keresztül a nápolyi utca lüktető forgatagába, majd kétségbeesetten az ölébe ejtette a karjait. A kezén levő karperecek csörrenve hulltak a nercbundára, és a dühtől, vagy az önsajnálattól, keservesen zokogni kezdett.
A jósnő nem is figyelt az elhagyott feleség panaszaira, az asszony válásának nyolc éve alatt ezerszer hallott kirohanásra, Carló Cucci ellen. Szemeiben fekete fény lobbant, ahogy sóváran nézte az asszony nyakában levő fekete gyöngysort. Előrehajolt a mélybordó selyemmel behúzott kanapén, megigazította olcsó, fekete kosztümkabátján a fehér díszzsebkendőt, és megkeverte a jóskártyát. Kiterítette az asztalra, unottan rápillantott, és már majdnem megszólalt, amikor rádöbbent, hogy mit mondott az előbb Lorenza.
Kapkodva összesöpörte az asztalról a kártyát, és sokáig kevergette, miközben sebesen járt az agya. Mire újra kiterítette a kártyákat már készen volt a terve. Előbb meg kell bizonyosodnia arról, hogy az asszony komolyan gondolja, amit mondott.
- Nézze asszonyom milyen félelmetesek ezek a lapok! - szólalt meg mézesmázosan.
- Mi az? Mit lát, Giuseppina? - hajolt közelebb érdeklődve a vendége. A jósnő elhúzta a kezét a kártyák fölött, mint egy bűvész.
- Csupa félelmetes lapot látok! Itt a halál mindjárt az elején. Valaki nemsokára meghal. Az Ön kérése meghallgatásra talál. Megleli a bosszúja eszközét.
Signora Cucci türelmetlenül kitörölte a könnycseppeket a szeméből, egy hófehér, hímzett batisztkendővel, amelynek sarkát a híres CC monogram díszítette. Az arca kipirult, a szája elnyílt, ahogy előrehajolva a kártyákat nézte. Aztán a jósnőre emelte a szemét:
- Maga egy varázslónő! Maga a legjobb! Kedves barátnőm, micsoda örömet szerzett ezzel a jóslattal! Mikor?! Mikor döglik meg az a szemét?!
- Az csak magától függ. Meg kell bíznia a munkával valakit, és megegyezni az árban.
Lorenza Cucci elvesztette az érdeklődését. Hátradőlt, összeszorította a száját, és lemondóan legyintett.
- Nem ismerek én senkit. Kit bíznék meg?
- Pedig itt vannak a lapok! - bizonygatta a jósnő, aki megijedt, hogy mégsem gondolta komolyan az asszony a férje meggyilkolását, és odakapott a nyakában függő apró feszülethez. - Mamma mia! Mennyi pénz van ebben! - gondolta sóváran.
- Hát akkor szóljon a lapoknak, hogy keressenek valakit, aki elvégzi a munkát! - mondta gúnyosan, és felállt a székéről az asszony.
Giuseppina bólintott, és határozottan azt mondta:
- Jó, szólok!
Lorenza Cucci azonnal visszaült, és izgatott érdeklődéssel kérdezte:
- Megtenné?
- Igen, asszonyom! Megteszem! - mondta komolyan a jósnő.
Egy darabig egymást méregették csendben, próbálták kitalálni, hogy megbízhatnak-e a másikban. Végül Giuseppina szólalt meg suttogva:
- Mennyi pénzt tud rászánni erre a munkára?
Lorenzán a pénz hallatára, rögtön kitört a zsugoriság, és suttogva máris alkudozni kezdett:
- Nem korai még az árról beszélni? Még nem is tudjuk, hogy mennyit kér az illető!
A jósnő azonban be akarta biztosítani magát, legalább egy ígéretet akart kicsikarni a pénzről.
- Tudnom kell az összeget, mert attól függ, hogy kit lehet megbízni a dologgal.
- Diszkrét és ügyes embert akarok! Akkor nem sajnálnék a dologra egymilliárd lírát. - mondta halkan az asszony, jól kihangsúlyozva az összeget.
- Kétmilliárd líra! - vágta rá azonnal a jósnő.
Lorenza Cucci magában mosolygott. Ezt ügyesen csinálta! Bekapta Giuseppina a horgot. Azonban hangosan, felháborodva mondta:
- Nem, ez túl sok! Ennyit nem kérhetnek tőlem!
- A szicíliaiak a legjobbak asszonyom, azok pedig sokba kerülnek!
Lorenza úgy tett mintha tanácstalan lenne, s erősen gondolkodna. Ingatta a fejét, elhúzta a száját, felhúzta a szemöldökét és a vállát, a tenyereit széttárta egy pillanatra. Aztán újra elővette a zsebkendőjét, és a szemét kezdte törölgetni, amiben egy könnycsepp sem volt.
- Kisemmiznek! - nyögte színpadiasan.
- A legjobbat akarja megbízni, nem asszonyom? Aki nem keveri bele magát, ha elkapják! Aki miatt nem kerül börtönbe!
A jósnő szavaitól összerázkódott az asszony, és úgy döntött, hogy nem komédiázik tovább.
- Na jó, legyen kétmilliárd! - sóhajtotta, és már állt is fel a székről, hirtelen megfordult és az ajtóhoz sietett. Ott búcsút intett:
- Pá drágám! Majd értesítsen, ha talált valakit! - mondta, és már indult is.
Divatos Cucci cipőjének magas sarka vidáman kopogott a megfeketedett, intarziás parkettán, ahogy az előszobán át a bejárat felé sietett.
A jósnő szája diadalmas mosolyra húzódott. - Ez az, igen! Kétmilliárdocska! Vége a tisztes, szerény megélhetésnek, ezután nagykanállal eszem az életet! Vajon mibe kerül egy ilyen gyöngysor? - gondolta, s szíve boldogan dörömbölt.
Eddig is csurrant-cseppent neki Cucciék családi veszekedéséből, mert az asszony mindig újabb jóslatokért jött hozzá. Ő meg, persze a jóslataival csak szította közöttük a perpatvart, ahogy csak tőle tellett, hogy sokáig járjon hozzá az asszony tanácsokért. Most azonban úgy érezte, hogy bekopogott hozzá a szerencse, itt az ideje, hogy meggazdagodjon.


1995. tavaszán Lorenza Cucci nápolyi házának dolgozószobájában elégedetten írta le a naplójába "Nincs olyan bűncselekmény, amelyet ne lehetne megfizetni."
Már fiatal lány kora óta naplót vezetett. Naplójának könyvecskéi kulcsra zárva sorakoztak a könyvespolcon. Nézte őket, kortyolt egyet az asztalán álló pohár sötétvörös borából, és elmerengett a régi naplók titkain. A fiatalkori álmairól, hogy gazdag férjet szerezzen. A megismerkedésükről Carlóval, a csábításról, a sok izgalomról és cselszövésről, ami ahhoz kellett, hogy a gazdag Cucci fiú feleségül vegye őt. Carlónál fényesebb partit elképzelni sem lehetett. A pompás esküvőjükről, amin örök hűséget fogadott a férfi neki. A kezdeti boldog éveikről, a lányaik születéséről. Az extravagáns vitorlásaikról, az álom-villáikról, az értékes műkincseikről. Aztán a férje sorozatos félrelépéseiről, ami a lányok születése után kezdődött. A folytonos veszekedéseikről. A keze ökölbeszorult, amikor eszébe jutott az a nap, amikor Carló faképnél hagyta. Felszállt a magánrepülőgépére, és többé nem tért vissza a családjához. A naplók őrizték minden csalódását, keserűségét, az évekig tartó válóperük minden megalázó részletét, a hosszú vagyonmegosztási vitát közöttük. Ám a gyenge jellemű Carló csak színleg egyezett meg vele, azért, hogy kimondják a válást és elvehesse a fiatal, szőke Paula Frencit feleségül. Most meg fukarul meg akarja nyirbálni a nagy nehezen kialkudott tartásdíját!
Az asszony felvetette a fejét, és gúnyosan elmosolyodott: Ebből aztán nem eszik! Még pár nap és semmit sem eszik soha többé... - gondolta elégedetten. A férfiak elhagyják a családot, a Jóisten soha! - biztatta magát, hogy legyőzze a magányosság érzését.
Folytatta a naplóírást, hol járt mit csinált aznap, mi történt a divatvilágban, a hírességek között, hogyan töltötték a napot a lányai.
Amikor végzett, felállt, és odament a bárszekrényhez, hogy töltsön magának még egy pohár bort. Az öbölből induló könnyű szél besurrant az ablakon, és meglebegtette a napló lapjait. A szél visszalapozott arra az oldalra, amin a "Nincs olyan bűncselekmény, amelyet ne lehetne megfizetni." bejegyzés állt.

Giuseppina Aurila lassú, egyenletes léptekkel haladt a Centro Historico, a nápolyi szegénynegyed koszos, néhol romos sikátoraiban, kerülgette a szemetet, melyet senki sem söpört össze. Nem törődött az utcalányokkal, és a körülöttük keringő gyanús alakokkal. Felnézett az égre, a telihold rojtos fényköre esőt ígért, talán vihart is. A vihar azt jelzi, hogy fordul a sors, új élet vár rám - bizakodott. Nem minden ok nélkül, mert máris pénz szűkében volt.
Pedig két évvel ezelőtt azt hitte, hogy Lorenza Cucci megbízása, a férje megölésére, annyit hoz a konyhára, hogy többé nem lesznek anyagi gondjai.
Elszántan befordult a régi temető helyén épült, mostanra már lakatlan, kitört ablakú ház, tárva-nyitva álló kapuján, és a mocskos, csorba lépcsőkön leereszkedett a pincébe. Egyetlen maszatos égő adott halvány fényt a földes, szemetes pincefolyosón, ahol a léptei zajára patkányok iszkoltak a biztonságos sötétség felé. A vakolatlan falakról vastag pókhálók csüngtek. A folyosó közepén bekopogott egy nehéz vasajtón. Választ nem kapott, belökte az ajtót, és belépett egy nagy terembe, ahol cseppet sem volt világosabb, mint odakinn a folyosón. Megérkezett az okkultista szeánsz helyére, amit Nápoly leghíresebb médiuma Anita Milla tartott.
A médium már elfoglalta a helyét a terem közepén lévő asztalnál, rajta kívül még ketten üldögéltek az asztal körül levő székeken, de még három szék üres volt. Milla amikor meglátta, fölemelte a karját, amelyen aranykarikák sokasága csilingelt, s intett, hogy üljön le. Nem mutatta, hogy meglepődött volna Giuseppina felbukkanásán, aki már két éve nem járt nála, és most megjelent olyan képpel, mint aki csapdába esett. Az asztalon égő egyetlen gyertya halvány fénykörében csendben üldögéltek mindannyian, várva, hogy a még üres székek is gazdára találjanak ma este.
Giuseppina innen, az okkultista szeánszról ismerte az eladósodott pizzériatulajdonost Benedettót, a büntetett előéletű gépkocsivezetőt Oraciót, és Ivanót, egy garniszálló portását. Velük csináltatta meg két éve, a Lorenza Cucci féle munkát.
Kezdetben minden rendben is ment, ő volt az aki Ivanóval remekül kitervelte a férj meggyilkolását. A sofőr és a lövésekre vállalkozó szicíliai Benedettó volt a végrehajtó. Ivanó figyelte a férfit, és a gyilkosság napján felhívta a milánói via Palestrón található irodaház előtt, egy autóban várakozó két társát, hogy tájékoztassa őket, miszerint Carló elindult a munkahelyére. "A csomag megérkezett." - ennyit mondott a telefonba. Rövid idő múlva a híres olasz divatház feje luxusautójával leparkolt a közelükben. A bejárathoz sietett, a portás ajtót nyitott, de az üzletembernek nem maradt ideje, hogy belépjen az épületbe. - Signore Cucci? - szólította meg őt Benedettó. Cucci kíváncsian odafordult, és a következő pillanatban három lövéstől eltalálva rogyott a kőre. Az elegánsan felöltözött Benedettó, lehajolt hozzá, és még egy golyót röpített a fejébe. Aztán szépen, ráérősen visszasétált az út túloldalára, ahol egy zöld színű Renault Clióval várt rá Oració. Az esetnek több szemtanúja is volt. Mégsem kapott a rendőrség használható adatokat sem az elkövetőről, sem az autóról.
A nyomozóknak nem volt könnyű dolguk, Cucci rengeteg ellenséget szerzett magának a családjában, és az üzleti életben. Azt gyanították, hogy bérgyilkosságról lehet szó, de a megbízót a becsapott üzlettársak között, és a szerencsejáték-bizniszben keresték, ahol az áldozatnak volt néhány kétes érdekeltsége. Végül a nyomozás zátonyra futott.
Giuseppina örömére Lorenza Cucci attól kezdve barátnőjének tartotta őt, és amikor elpanaszolta neki, hogy milyen sokat kért a bérgyilkos, még ötszázmillió lírát fizetett a hallgatásáért. "Minden pénzt megér holtan látni Carlót" - mondta neki akkor Lorenza. Most meg cserbenhagyná! Most, amikor alig maradt már a kapott pénzből! Ami csak első hallásra volt sok, mire négyen megosztoztak rajta, kiderült, hogy voltaképpen nagyon is szerény összegről van szó. A teljes összegből sem futotta volna fekete gyöngysorra, még annak egyetlen szemére sem. Egyikük sem gazdagodott meg a ráeső részből. Kezdetben könnyű kézzel költötte ő is, s mire észbe kapott szétolvadt a könnyen jött pénz. A társai is így lehettek ezzel, mert a két bérgyilkos a napokban felbukkant nála, és újabb hatszáz millió lírát követelt. Arra hivatkoztak, hogy szinte ingyen végezték el a munka piszkosabbik részét. Ő próbálta megszerezni a pénzt Signora Cuccitól, meg egy rendesebb összeget magának is, de az nem akart többet fizetni. Nem fogadta őt, letagadtatta magát, ha kereste, most meg az újságokban olvasta, hogy a dúsgazdag özvegy külföldre utazott. A bérgyilkosok, Benedettó és Oració megfenyegették őt, aki csak közvetített, hogy megölik, ha nem szerzi meg a pénzüket. Úgy érezte, mintha egy csomó szál gabalyodott volna össze a kezében, és fogalma sincs hol a vége.
Segítségre volt szüksége, és kihez fordulhatott volna máshoz, mint a szeretett madrinájához, a néhai keresztanyjához, aki felnevelte őt, akitől jósolni tanult, aki halála után sem hagyta el, ha szüksége volt rá.
A jóslás sem ment már neki, a lapok össze-vissza mutattak mindent, képtelen volt bármit is kiolvasni belőlük. Lassan minden csalódott ügyfele elhagyta.
Régebben rendszeres látogatója volt Millának, akin keresztül tudott beszélni madrinával, de a Cucci ügy után óvatosságból nem jött ide többé. Most sem akart nyilvános szeánszra jönni a problémájával, de az otthoni szellemidézés, amivel megpróbálkozott, katasztrofálisan sikerült. A quija táblát használta, de nem sikerült megidéznie madrina szellemét. Pedig órákig próbálkozott vele. Amikor kimerülten ledőlt az ágyára pihenni, abban a pillanatban egy erős, hideg fuvallatot érzett, és mintha az ágya mellett térdelne, olyan közelről suttogott a fülébe egy nyafogó, affektáló férfihang. "Fáradt vagyok, fáj a fejem, és nagyon sok a dolgom! Mit akar a gyilkosom tőlem?" Oldalra fordította a fejét, de senkit sem látott a világos szobában. Valami láthatatlan erő szinte felrántotta őt fektéből, rémes dohos rothadás szagot érzett, és a hang ráordított: "Tudom, mit akarsz! A pénzem, a pénzem kellene még mindig neked is! Mindenki azt akarja! De jól jegyezd meg, nincs az a pénz, amivel a bűnödet megválthatod. Bűnhődnöd kell, a világodban is, és itt a másvilágon is! Neked is! A többieknek is! Legyetek átkozottak, legyetek átkozottak!" Azzal visszalökte őt a láthatatlan erő az ágyra. A szellemidézésben való járatlansága, és valami balszerencse folytán madrinája szelleme helyett Carló Cucci szellemét idézte meg. Órákig remegett és sírt utána, olyan félelmetes volt ami történt. Még egyszer nem merte megpróbálni az otthoni szellemidézést.
Nyikorogva újra kinyílt a pinceajtó, egy tökéletesen sminkelt, rövid, vörös hajú, elegáns nő lépett be a terembe. Milla intésére ő is az asztalhoz ült. Rövidesen az utolsó üres szék is gazdára talált, egy boldogtalan képű szikár férfi foglalta el.
Milla intett, hogy fogják meg egymás kezét, és elkezdődött a szeánsz. Aki először érkezett, az elmondta, hogy kit szeretne megidézni a holtak világából, és a médium lehunyt szemmel mormolni kezdte:
- Hús a húshoz, vér a vérhez, gyere haza, megidézlek! Hús a húshoz, vér a vérhez, gyere haza, várunk téged!
Aztán hosszú csend következett, majd Milla megszólalt férfihangon, toszkán tájszólásban, és hosszasan elbeszélgetett a férfival, aki beszélni akart édesapja szellemével. Amikor a férfi már nem akart több kérdést feltenni a szellemnek, felállt az asztaltól, az asztal közepén lévő tálcára tette a szokásos tiszteletdíjat, és a könnyeit törölgetve kiment a teremből.
Aztán a soron következőnek, aki minden szeánszára eljött, a médium egy kislány szellemét idézte meg. Mindig ugyanazt kérdezte tőle, hogy jól van-e a kislánya. Milla kislány hangon, csacsogva, nevetgélve válaszolt neki. Amikor elment, Giuseppina következett volna, de ő intett, hogy utolsó szeretne lenni. A vörös hajú nőnek megidézte a nagyapja, a boldogtalan képű szikár férfinek pedig, a barátja szellemét. Végül Milla kettesben maradt Giuseppinával. Megfogták egymás kezét, és Aurila elmondta, hogy a szellemvilágból a madrináját szeretné megidézni. Milla elmormolta a szellemidéző mondókáját, de semmi nem történt.
- Nem akar kapcsolatba lépni veled! - rázta a fejét a médium - sajnálom!
- Próbáld meg Anita még egyszer, kérlek! - könyörgött Giuseppina. A médium újra megpróbálta a szellemidézést, és ezúttal úgy tűnt, hogy sikerrel járt, bár a megidézett, életében soha nem rikácsolt ilyen borzalmasan, mint most Milla.
- Mit akarsz tőlem? Hagyjál engem békében nyugodni! Nem megmondtam, hogy a jóstehetségedet csak jóra szabad használni! Segíteni, támogatni a hozzád fordulókat. Te meg mit csinálsz? Előbb halálosan összeveszíted azt az ostoba, kapzsi asszonyt azzal a gyengejellemű férjével, aztán megszervezed a férje megölését! Elveszítetted a jóstehetségedet? A cinkosaid téged akarnak most megölni? Úgy kell neked! Erre tanítottalak én? Vedd tudomásul, hogy levettem rólad az áldásomat! Ha nem hagysz békében, Carló Cucci szellemét küldöm el hozzád újra és újra, ugyanúgy, mint a múltkor.
Azzal egy hideg légörvény eloltotta a gyertyát, és Giuseppina megesküdött volna bármire, hogy a haját is alaposan meghúzta.
Kis idő múlva Milla meggyújtotta a gyertyát, Aurila remegő kezekkel kotorászott a táskájában, és a tálcára tette a pénzt. Nem néztek egymásra Millával, amíg kibotorkált a teremből.
Másnap a rendőrségre sorra futottak be az alvilágból a besúgók jelentései, hogy a Cucci ügyben a jósnő szervezte meg a bűntársaival a bérgyilkosságot.

A világ összes újságja "Fekete özvegynek" nevezte Lorenza Cuccit. Aki most gúnynevére rászolgálva, talpig feketébe öltözve várta a hosszadalmas, szürrealista szappanoperához hasonló bírósági tárgyalása következő napját. A tárgyaló terem zsúfolásig tele volt. Lorenza meg volt győződve arról, hogy őt a tárgyalás végén ártatlannak nyilvánítják, és elengedik. A mai napon az ügyvédje védőbeszédje következett, és reménykedett benne, hogy már utána hazamehet. Felhúzta a szemöldökét, és fekete napszemüvege fölötti résen nézte, ahogy a bíróság bevonul. Elhangzottak a szokásos formaságok, majd felállt az ügyvédje, és beszélni kezdett. Lorenza egyre türelmetlenebbül hallgatta. - Minek jön elő ezekkel a régi dolgokkal? - zsörtölődött magában. Minek beszél arról, hogy mit csinált Carló, hányszor csalta meg őt, és kivel, hogyan, mikor. Már meghalt, már nincs jelentősége. Amikor az ügyvéd, a férje Paulával való viszonyát kezdte kiteregetni, Lorenza felugrott a helyéről, és félresöpörve az ügyvédje gondosan felépített védőbeszédét, az utolsó szó jogán szót kért. A jelenlevő újságírók nagy örömére, ezt a bíróság engedélyezte. Lorenza elemében érezte magát, elmondta, hogy minden a csaló, hűtlen barátnője Giuseppina Aurila miatt van. Ő nem is akarta megöletni a férjét, nem gondolta komolyan, csak úgy mondta ezt, mert mérges volt rá. Egy feleségnek joga van mérges lenni, ha elhagyja a férje. A bolond Giuseppina meg komolyan vette. Megölette azt a szegény Carlót, árván maradtak miatta a kislányai! Aztán megzsarolta őt, folyton pénzt kért. Ő adott is neki amennyit csak tudott, és mégis belekeverte ebbe a piszkos ügybe! Pedig amikor letartóztatták, ő megüzente neki, hogy hagyja ki a dologból, és aranyban fogja füröszteni. Ezt hallva az újságírók arca ragyogott a hír izgalmától. A bíróság tagjai megkönnyebbülten fújtak, és mosolyogtak, hiszen ezzel minden eldőlt az ügyben. Lorenza ügyvédje rémülten csapta össze a kezét, a szemét az égre emelve, onnan kérve segítséget, hogy némuljon meg a védence. Azonban kérése nem talált meghallgatásra. Lorenza tovább szapulta a jósnőt, kifejtve, hogy soha ne engedj be még egy barátságos farkast sem a tyúkketrecbe. Előbb-utóbb ugyanis éhes lesz. Mire lángoló arccal, igazsága tudatában befejezte a jósnő elleni kirohanást, már el is intézte magának a huszonkilenc év börtönbüntetést, mint a gyilkosságra való felbujtó. Bűnösségét a naplójába, évekkel ezelőtt, a saját kezével írt sorai igazolták: "Nincs olyan bűncselekmény, amelyet ne lehetne megfizetni."












Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2012-10-09 19:49:10

válasz Kőműves Ida (2012-10-08 15:40:46) üzenetére
Kedves Ida!
Egy pályázatra írtam annak idején ezt az elbeszélést, nem nyertem vele, pedig szerintem is jól sikerült... Nos, talán nem volt benne elég család, vagy elég perpatvar. :D
Februárban nagy kedvvel elkezdtem írni egy krimit, de aztán annyi minden közbejött /betegség, jaj, baj/, hogy azóta sem folytattam.
Abban egy lottó nyeremény körül bonyolódik a történet. Most elolvasván, hogy ez az írásom Neked mennyire tetszett, talán lesz kedvem a folytatáshoz, nehogy kifogyj a történeteimből...

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5600
Időpont: 2012-10-08 15:40:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Nahát, ilyen meglepetésre nem is számítottam. Te ennyire jártas vagy a jóslásokban, szellemidézésben, a szicíliai dúsgazdagok családi perpatvaraiban.:)
Tényleg megleptél, de nagyon élveztem. Elvittél Nápolyba, ahol olyan otthonosan mozogtál, és megismertetted velem ezt a számomra idegen világot... Talán fantázia szüleménye, viszont nekem nagyon is hitelesen jött át a történet, mert, akár meg is történhetett. Remek stílusban hihetően, hitelesen közvetítetted, hogy élmény volt olvasni.
Olyan jólesik rábukkanni mindig valamire írásaid között, amit még nem olvastam, csak attól tartok, hogy lassan kifogyok belőlük.:(
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-12-30 15:43:50

Kedves Zagyvapart!

Elég ritkán kirándulok a krimi műfajába, mert nem vagyok egy krimi rajongó...
Örülök nagyon, hogy ennek ellenére sokaknak tetszett!
Nos, reménykedjünk hátha jön még egy inspiráció egy következő krimihez. nem fogok ellenállni ígérem!
Köszönöm, hogy ezt is elolvastad!

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2010-12-21 12:00:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nem tudtam, hogy ilyen kiváló krimiíró is vagy, minden elismerésem, sok hasonlót írj még!
Szívből gratulálok: Zagyvapart.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-10-29 10:10:38

válasz eszesg (2010-10-29 08:40:20) üzenetére
Kedves Sanyi!
Tudom azt, milyen kevés időd van, így megtisztelő számomra, hogy elolvastad ezt az alkotásomat.
A könnyed stílusban megírt misztikus krimi tanulsága, hogy a kapzsiság kiben, hogyan tör fel és mit vált ki... :)
Ha még foglalkozol diaporámák készítésével, a figyelmedbe ajánlom " A természeti katasztrófák nyomában" című cikkemet, szerintem nagyon hatásos alkotás lenne a téma képi megjelenítése.

Judit
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2010-10-29 08:40:20

Kedves Judit!

Végre volt egy leheletvételnyi időm elidőzni a Napvilágon. Így jutottam el ehhez a nagyszerű alkotáshoz is.
Nagyon tetszik! Szeretem a krimi műfaját, ha pedig ilyen "szellemességgel" van fűszerezve, mint ez az alkotás, akkor az egyenes mennyei. :)
Persze nemcsak a történet teszi élvezetessé az írást. A stílus remek, a mondataid magával ragadják az embert! Az első betűtől az utolsóig, a szó jó értelmében, igazi könnyed olvasmány.
Gratulálok!

Üdv.: Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-09-16 15:55:57

Kedves Arthemis!
Ha hihető a szellemidézés, akkor minden rendben! :) Végül is ez volt a célom!
Azt, hogy a két ostoba és kapzsi asszony saját maga árulója legyen csak úgy tudtam megoldani, hogy segítségül hívtam a misztikát is. A valóságban persze nem így történt, de ahogyan valóban lebuktak, az nem túl érdekes. Ez meg nem egy cikk, hanem egy kitalált történet. :)
Ha szereted a jellemábrázolásaimat, akkor figyelmedbe ajánlom a "Szicíliai képeslapok 1. Hol terem a szicíliai férfi? " című cikkemet, ami egy szicíliai család megfigyelése alapján von le következtetéseket a férfiak uralta szigetről. :)
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-09-16 13:34:28

válasz T. Pandur Judit (2010-09-16 10:22:25) üzenetére
Én sem és nem is áll szándékomban de olvastam róla...valahogy így szokott amúgy történni, legalábbis amennyire tudom.:)
Más írásaidban és itt is nagyon jól ábrázolod a jellemeket.:)
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-09-16 10:22:25

Kedves Arthemis!
Én is örülök, hogy megtaláltad az írásomat! :)
Jól látod, hogy nem a gyilkosságra helyeztem a hangsúlyt, hanem a motivációra, a két szereplő lelkivilágára. A fertőző kapzsiságra, ami tragédiába torkollt. Nem csoda, hogy a rendőrség nem is gyanította merre kell keresni a tetteseket és a megbízójukat.
A misztikus vonal a jósnő személyéhez kapcsolódik, hiszen ő a hivatásánál fogva kapcsolódik a legmagasabb és a legalacsonyabb társadalmi osztályokhoz is. Kapocs a cselekményben, katalizátor, áruló, és áldozat.
A szellemidézés a történetben a fantáziám műve, bocsánat, ha nem így szokott történni, még sohasem vettem részt ilyesmin.
Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-09-15 23:50:23

Mostanában kevés isőm van de örülök hogy megtaláltam a ezt az írásodat. Se a gyilkosságba, se a misztikus részbe nem merültél bele nagyon, így megmaradt az egyensúly. Viszont sok munka lehet emögött, hisz gondolom fel kellett elevenítened a gyilkosságot és a szellemidézésnek is utána kellett nézned kissé.:)
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-09-08 09:37:44

Kedves Eszti!

Olvastam az újságban egy hírt, Ridley Scott filmrendező tervéről, hogy filmre viszi a Gucci gyilkosságot. Angelina Jolie játszaná el Patrizia Reggianit, és Brad Pitt pedig Maurizio Guccit, csak a forgatókönyv írót keresi, aki új szemszögből tudná feldolgoznia történteket. Kíváncsi lettem, hogy vajon én hogyan dolgoznám fel a témát, mert nem szeretem a vérben tocsogó történeteket. Addig gondolkodtam rajta, amíg megszületett ez a történet. Sajnos Ridley Scott még nem jelentkezett...! :)
Köszönöm, hogy a hosszúsága ellenére is elolvastad!
Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7456
Időpont: 2010-09-08 08:54:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Igazi profi bűnügyi történet. Az ilyen krimiket szeretem, ahol nem a véres öldöklési jelenetek dominálnak, hanem a lélektan is előtérbe kerül. Szívesen olvastam.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4803
Időpont: 2010-09-03 10:08:33

Kedves Marietta!
Bizony, bizony kellenek az ilyen hűséges olvasók - mint Te vagy számomra - ahhoz, hogy az embernek legyen kedve ilyen hosszadalmas miszikus krimibe bonyolódnia! :)
A novellámban a híres Gucci gyilkosságot dolgoztam fel, Maurizio Gucci 1995-ös halálát, amikor a felesége Patrizia Reggiani által felbérelt gyilkos végzett vele Milánóban. A nevet egy picit megváltoztattam, nehogy valami személyiségi jogi pert zúdítsak a nyakamba! :) /Hihi! Ez csak vicc volt, a Gucci család nem valószínű, hogy olvassa a Napvilágot./ Köszönöm, hogy Te viszont igen, és a hozzám szólásodat is!

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2010-09-02 17:46:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !
Másodszor rugaszkodom az íráshoz,mert úgy kihajított a rendszer mint a sicc!
Minden témában otthonosan jársz, élvezettel olvastam, annak ellenére, hogy a krimiket inkább nézni szeretem, mint olvasni. Ez egy nagy munka volt részedről /gondolom én/.Terjedelme jó pár karakter.Érdekfeszítően írsz.Várom a következő írásodat.Nem is vagyok telhetetlen:-))
Gratulálok!
Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) (az) Ősz melege című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) H a n g o k című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Remény címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A végtelen ott rejlik... című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Gondolj arra! című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Itt van újra december címmel

szilkati alkotást töltött fel Nem férek hozzád... címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel (az) Ősz melege címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Író-olvasó találkozó című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Strand, nyár, halandzsa című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)