HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 45771

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2010-09-03

Sem orvos, sem dísznövénykertész

Puhán terült el a június végi nyár. Ahogy az óramutató dél felé közeledett, a kánikula egyre jobban fokozódott. A hőmérő még árnyékban is harminchat fokot mutatott. Aki csak tehette, igyekezett víz mellett tölteni a tikkasztó órákat. A szabadságon lévők áldották szerencséjüket, hogy sikerült kifogniuk a strandolásra legalkalmasabb időt. Az idei nyár eddig nem túlzottan kényeztette el a pihenni vágyókat, esővel, hideg széllel, néhol árvízzel köszöntött be a legmelegebb évszak. Most azonban végre a mi vidékünket is elérte a hőség. A forró levegő mindent áthatott, a mélykék ég alatt a fák rezzenés nélkül tűrték a megpróbáltatásokat. Még egy apró fuvallat sem hozott enyhülést. Boldogan igyekeztem a Balaton partja felé. A vonatom nemrégen érkezett az állomásra, onnét egyenesen a strand felé vettem az irányt. A vidám napsütés az egész bensőmet átjárta, úgy éreztem, végre eljött az én korszakom. Barátaim egy terebélyes fűzfa menedékében heverésztek, pokrócaikon könyvek, folyóiratok, cigarettásdobozok színes kavalkádja. Paul éppen megbontott egy sörösüveget, majd jóízűen kortyolt belőle. Vanda cigarettára gyújtott, amikor a szeme sarkából észrevett.
- Mondd csak, neked nem otthon kéne ülnöd és magolnod?
Számítottam erre a kérdésre, ezért előre készültem a diadalmas válasszal:
- Tegnap az utolsó vizsgámat is letettem.
- Gratulálok - mondta Vanda.
Luke elismerően bólintott. Tudtam róla, hogy már második éve viaskodik az anatómia szigorlatával, és ha ebben a vizsgaidőszakban sem sikerül, akkor búcsút kell vennie az egyetemtől. Sajnáltam volna, ha gyermekkori álmai meghiúsulnak, mert lelkesen készült orvosi hivatására, de mégis nehezen vette az akadályokat. Különösen a latin szavak megjegyzése okozott gondot számára. A téli vizsgaidőszakban felajánlottam a segítségemet, mert nekem mindig könnyen ment az ilyesmi, de Luke visszautasította. Úgy gondolta, ez egy magányos harc, amit egyedül kell megvívnia. Irigyeltem kitartásáért, bennem sokkal kevesebb szorgalom buzgott.
Paul lelkesen nyújtotta felém sörösüvegét:
- Erre inni kell.
Paul már hetekkel ezelőtt túlesett a vizsgáin, azóta a többieknek drukkolt.
- Ezek szerint mindennel végeztél? - kérdezte Luke.
- Igen - feleltem, és megtöröltem az államra folyt csöppöt.
Luke elmélázva megvakarta enyhén kopaszodó feje búbját, elővett egy cigarettát, és rágyújtott.
- Gratulálok - jegyezte meg némi keserűséggel a hangjában. - Én hiába ugrok neki az anatómiának, amint meglátom a szigorlati bizottságot, máris minden kirepül a fejemből. Még az sem jut eszembe, amiben előző este biztos voltam.
Anne, aki eddig egy kicsit távolabb a pattanásos hátát napoztatta, bekapcsolódott a társalgásba.
- Nem kell ebből akkora ügyet csinálni, ez csak a szokásos vizsgadrukk. Régebben én is odavoltam, de aztán azt mondták, képzeljem el a professzorokat káposztafejeknek. És bevált. Kihúzom a tételt, és szépen elmesélem a káposztafejnek.
- Ah - legyintett Luke. - Már az összes relaxációs és imaginációs gyakorlatot kipróbáltam, de semmi sem segített. A káposztafej módszer pedig egyáltalán nem jött be. Alig bírtam visszatartani a nevetést, amikor a piperkőc járványtan tanáromat káposztával helyettesítettem. Arra gondoltam, mit is mondhatnék egy káposztának.

Nos, egy káposztával diskurálni valóban nem gyerekjáték, tűnődtem. Ekkor tűnt fel, hogy még mindig a tűző napon álldogálok. Paul helyet szorított maga mellett közvetlenül a fa tövénél. Jó kis helynek tűnt, a napsugaraktól is megvéd. Ledobtam hátizsákomat, hogy megkeressem a naptejet. Hiába túrtam össze mindent, nem találtam. Legjobb emlékeim szerint eltettem, sőt, még a mozdulat is rémlett, ahogy a zsák első rekeszébe helyezem, mégsem akadt a kezembe. Paul, a mindig figyelmes Paul már nyújtotta is a sajátját. Nem igazán kedveltem ezt a márkát, amit ő használt, a faktorszámát is túl alacsonynak véltem, de nem akartam visszautasítani. Villámgyorsan kibújtam hófehér pólómból és a halásznadrágomból, majd kenni kezdtem fürdőruhás testemet.
- Szívesen bekenem a hátadat, ha akarod - kínálta fel Paul.
Ajánlatán egyáltalán nem lepődtem meg, mert irántam érzett vonzalma nem hagyott kétséget. Paul is ugyanúgy tisztában volt az én álláspontommal, miszerint jól összeszokott baráti csapatunkat nem óhajtom elrontani szerelmi kalanddal. Mindannyian egyetemek padjait koptattuk harmadévesekként. Bár különböző felsőoktatási intézményekbe jártunk, én például botanikát tanultam, a kezdetektől fogva ugyanabban a kollégiumban laktunk, ugyanazon az emeleten. A gólyatáborban ismerkedtünk össze, azóta rendszeresen együtt töltöttük a szabadidőnket. Jól éreztük magunkat egymás társaságában, ezért a kollégiumi üdülőbe is azonos időpontra adtuk be a jelentkezésünket, amit kisebb-nagyobb eltérésekkel meg is kaptunk. Luke már három nappal ezelőtt megérkezett a Balaton-parti kisvárosba, Paul és Vanda tegnapelőtt jöttek, Anne pedig csak az elmúlt este óta adhatja át magát a nyár örömeinek. Jómagam csak holnaputánra ígérkeztem, de egy szerencsés véletlen folytán sikerült előbbre hoznom a morfológia vizsgámat. Paul a maga módján akceptálta a három lépés távolság megtartására irányuló kívánságomat, ám csakis és kizárólag a maga módján. Hivatalosan továbbra is megmaradtunk "szimpla" barátoknak, de minden alkalmat megragadott a közeledésre, legtöbbször csak látens módon. Ilyen volt a naptejjel való bekenés is. Ha veszélytelennek ítéltem a dolgot, belementem a játékba.
- Nem bánom - nyomtam kezébe a krémes flakont. Paul először heves mozdulatokkal, majd egyre gyengédebben masszírozta bőrömbe a naptejet.
- Most már elég! - kiáltottam, amikor úgy éreztem, itt az ideje abbahagyni.
Visítozó gyerekek vágtak keresztül takaróinkon, nedves fürdőruhájukból csöpögött a víz. Leterítettem hatalmas méretű törölközőmet, és jóleső fáradtsággal végigfeküdtem rajta.
- Mi az - szólalt meg Vanda csalódottan, - nem is megyünk fürödni?
- Dehogynem - vágta rá Anne. - Már csak rád várunk, hogy végre elszívd ezt az undorító bűz rudat.
- Jól van, na - sértődött meg Vanda, - még Luke is cigizik.
- Már nem - nyomta el a csikket egy rododendron bokor tövében Luke.
- Még egy percet várjatok! - kértem a többieket. - Hadd igya be a bőröm a krémet.
Paul azonnal bólintott, de Vanda türelmetlenül talpra szökkent.
- Mi előremegyünk, majd gyertek utánunk!
- Menjetek csak, én mindenképpen megvárom Cathy-t - maradt továbbra is fekve Paul. Kínosan érintett, hogy már megint kettesben szeretne lenni velem. Tulajdonképpen kedves fiúnak tartottam, főleg, ha a megállapodásunk szerint viselkedett. A napsütés, a nyár, a virágillat engem is megszédített, legbelül rettenetesen vágytam a szerelemre, de nem Paul személyében. Az igaz, hogy szellemi képességekben messze kiemelkedett a többiek közül, bármit meg tudtam vele beszélni, a nagy őt mégsem ilyennek képzeltem. Hogy elkerüljem a veszekedést, inkább felálltam én is.
- Már készem vagyok, mehetünk.

A víz eleinte hidegnek tűnt, de hamar megszoktuk kellemes hőmérsékletét. Kikerültünk egy önfeledten vízilabdázó csapatot, és a tó közepe felé vettük az irányt. A nap magasan állt, fejtetőnkön érezhettük erejét. A déli parton meglehetősen sokat kell gyalogolni, hogy úszásra alkalmas helyet találjunk, néhol áthatolhatatlannak tűnő hínáron vezet keresztül az út.
- Azt hiszem, dísznövénykertésznek megyek - jelentette ki Luke, miközben vizet locsolt a vállára.
- Hogy-hogy? - döbbentem meg. Nem akartam, hogy feladja, amiért éveken át küzdött.
- Mindig is szerettem a növényeket - válaszolta. - Legalább lesz, aki ellát titeket szebbnél szebb virágokkal.
Nehezen tudtam Lukot kapával a vállán elképzelni, de elfogadtam a döntését. Bár ez az ötlete inkább menekülésnek, mint szívből jövőnek tűnt.
- Nem próbálhatod meg többet azt a fránya szigorlatot? - kérdezte Anne.
- Lenne még egy dobásom, rektori engedély kéne hozzá, de én nem vágok bele. Mennyivel szebb virágokkal foglalkozni. Nincs több vér, nincs több betegség.
Közben egyre mélyült a víz, már mellközépig ért. Vanda hirtelen hasra vetette magát, vad tempóban gyorsúszásba kezdett. Anne követte. Annyira imádtam a Balatont, az ifjúságot, az életet. A víz érintése kimondhatatlan boldogsággal töltött el. Örömömbe azonban némi üröm is vegyült Luke iróniába rejtett elkeseredését látva. Cinizmusa mögött mély szomorúság húzódott. Ám ahogy egyre mélyebbre úsztunk, Luke rosszkedve is enyhült egy kicsit. Amikor elfáradtunk, kijjebb vonultunk a part felé. A sekélyebb részen már csak tapostuk a vizet, és iszappal dobáltuk egymást. Felváltva dicsértük a Balatonra néző hétvégi házakat, miközben arról álmodoztunk, egyszer mi is egy hasonló birtok tulajdonosai leszünk. Az egyik kertből vérvörösen virító cseresznyék néztek ránk kihívóan. Vagy négy- öt fa is állt egymás mellett, ágaik roskadásig tele érett cseresznyével.
- Úgy ennék egy kis cseresznyét - nézett a kert felé vágyakozón Vanda.
- Na, várj csak, majd én szedek neked - mosolygott rá Luke.
A kertet magas drótkerítés vette körül. Luke elmélyülten szemlélte, hol talál behatolásra alkalmas helyet.
- Csak nem akarsz bemászni? - rémült meg Anne.
Luke fölényesen válaszolt:
- Miért ne mászhatnék be? Ezek a fák tele vannak érett cseresznyével, és ha jól látom, a kutyának sem kellenek.
- Mi van, ha valaki a kertben tartózkodik? - ijedtem meg én is.
Az igazat megvallva, látszott a házon, hogy teljesen elhagyatott. A kertjét felverte a gaz, a falakról mállott a vakolat, helyenként befutotta a repkény, az ablakot törött redőny zárta el a külvilágtól.
- Szerintem - mutatott előre Luke - itt már évek óta nem járt egy lélek sem. Amúgy pedig a nádas eltakar, de azért remélem, ti is fedeztek.
- Hát persze - felelte Paul. - Nekem sincs kifogásom egy jó kis cseresznyézés ellen.
Mi, lányok még mindig elleneztük, hiszen bárhogy is szépítjük, ez akkor is csak lopás, akár törődnek a kerttel a gazdái, akár nem. A biztonság kedvéért körbejártuk a házat, de életjel nem mutatkozott. A bejáratnál félig megkopott tábla hirdette:
" Vigyázat magasfeszültség! A kerítést megérinteni tilos!"
- Ezek az állatok áramot vezettek a kerítésbe! - nézett ránk Paul.
- Jaj, de mikor - vonta meg a vállát Luke. - Van annak ezer éve is. Nyugodjatok meg, már régen nem működik.
- Azért csak legyél óvatos - mondtam.
Vandát is megrendítette az áram dolog, ezért meggondolta magát.
- Tudjátok mit? Nekem már nem is kell cseresznye. Különben is, a zöldségesnél is lehet kapni.
- De milyen drágán - ellenkezett Luke. - Ha egyszer megígértem, akkor meg is szerzem azt a cseresznyét. Nézzétek, itt van ez a hárs, az ága pontosan átnyúlik a kerítés fölött. Majd erről szépen leereszkedek.
Izgatottan figyeltük a manővert. Luke gyakorlott mozdulatokkal ragadta meg a fa törzsét, és jutott el a kívánt ágra. Még a lélegzetünket is visszafojtottuk, amikor az ominózus szakasz következett. Luke nagyon óvatosan kúszott a kerítés fölött, megfontoltan kereste a legjobb fogást az őt alig elbíró ágon. Számoltuk a hátralévő távolságot. Már csak alig egy leheletnyi volt hátra, amikor óriási reccsenést hallottunk, az ág kettétört Luke súlya alatt. Luke hozzáért a kerítéshez, ordítása szívet tépőn hasított az üdülőhelyi zsongásba. Önkéntelenül utána nyúltam, de Paul elkapta a kezemet.
- Ne, akkor téged is megráz!

Luke-ból nem lett sem orvos, sem dísznövénykertész. Azóta majdnem tíz év telt el, de halálát nem tudtam kiheverni. Mindnyájunkat gyötör a lelkiismeret-furdalás. Esténként, amikor a fárasztó munkanap után leülünk a tévé elé, férjem tekintete gyakran elkalandozik. Tudom, ilyenkor arra gondol, mi lett volna, ha erélyesebbek vagyunk Luke-kal, és lebeszéljük őrült tervéről. Az önmarcangolás pillanataiban átölelem Pault, és magunk elé idézzük Luke kedves, mélabús tekintetét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2014-04-17 10:25:45

válasz corinne (2014-04-07 22:16:26) üzenetére
Köszönöm szépen!
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-14
Összes értékelés:
8
Időpont: 2014-04-07 22:16:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon szépen, lendületesen fogalmaztál itt is, és bár a vidámabb befejezéseket jobban kedvelem, az értékéből ez semmit nem von le.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2013-02-03 16:39:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszter!

A vége nem olyan amilyenre számítottam. Kicsit lehangoló. Főleg azért mert eszembe jutatott valamit. Szépen írtál róla. Egy kicsit meg is hatódtam.

Ági
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-08 08:59:14

válasz hova (2010-09-06 15:22:29) üzenetére
Köszönöm a látogatásodat, kedves Vali!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-08 08:58:47

válasz dpanka (2010-09-06 12:07:17) üzenetére
Köszönöm, kedves Panka!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-08 08:58:19

válasz Finta Kata (2010-09-04 20:33:38) üzenetére
Nagyon köszönöm, kedves Kata!


Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-08 08:57:46

válasz T. Pandur Judit (2010-09-04 19:05:37) üzenetére
Kedves Judit!

A fiatalok szeretnek idegen neveket felvenni. Örülök, hogy nálam jártál.


Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-08 08:56:19

válasz Lyza (2010-09-04 15:16:50) üzenetére
Köszönöm, hogy elolvastad, kedves Lyza!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-08 08:55:45

Köszönöm szépen, kedves Szellő!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-08 08:55:22

válasz Selanne (2010-09-03 14:45:42) üzenetére
Kedves Marietta!

Köszönöm, hogy nálam jártál.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2010-09-06 15:22:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Esztike!
Nagyon szépen vezeted be ezt az igazán bohém fiatalokról szóló történetet. Aztán izgalom is van benne bőven. És a végén a tragédia. Bizony az ilyen eseményt nem könnyű elfelejteni. Ilyenkor a lelkiismeretfurdalás sem marad el. Én mégis azt hiszem a fiú beteljesítette a sorsát. Egy szó mint száz, - szépen írsz! Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5359
Időpont: 2010-09-06 12:07:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Együtt érzek veled. Szomorú, ha valakinek ilyen fiatalon kell meghalni és ilyen körülmények közt. Történeted elején egy beteljesült szerelemre gondoltam a végén, ám tragédia lett belőle.
Gratulálok írásodhoz!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11663
Időpont: 2010-09-04 20:33:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Remek történetet adtál elő nekünk. Igaz, senki sem száított ilyen tragédiára, én is arra gondoltam, valamilyen kellemes nyári románc lesz a vége. Az igaz, hogy a fiatalok nagyon sokszor meggondolatlanok, nem mérik fel a helyzetet, a lehetőségeket, csak úgy nekirontanak mindennek, s ha már megigérték, hogy is visszakoznának?
Ngyon jól szövöd az eseményeket.
Gratulálok: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4497
Időpont: 2010-09-04 19:05:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Elárulod nekem, hogy a Balatonon játszódó történeted minden szereplőjének miért van "külföldi" neve? Azt vártam, hogy kiderül valami vendéghallgató csoport a szereplője a novellának...
Az esztelen hősködésnek nincsen határa, a fiatal férfiaknál. Ha ez nem így lenne, egyetlen háború sem lenne a földön, dühödt húszévesek nélkül gyilkolni lehetetlen.

Judit
Alkotó
Lyza
Regisztrált:
2009-09-09
Összes értékelés:
3102
Időpont: 2010-09-04 15:16:50

Szia Esztike!
Az elején még azt hittem, hogy valami történik a vízben,
végül is szerelem is volt benne és sajnos baleset is!
Lekötöd az olvasó figyelmét fordulatos írásaiddal...
Gratulálok!
Ölellek: Lyza
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2010-09-03 14:45:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti !

A vége... jaj, ilyenek a balesetek.Sajnos! Ketté bír törni az élet,mint ahogyan a cseresznye fa ága.
Tragédia egy pillanat alatt. Írásaidat azért is szeretem, mert szinte átütő fordulat nélkül nincs egy műved sem.
Gratulálok az írásodhoz.
Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Időnyom - Az első pályára állítási kísérlet című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Hazamennék című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Reggel, ha ébredek... címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Zúzott című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Vihar című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Vakvilág című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Márai Sándor: Halotti beszéd / Todesrede című alkotáshoz

Szokolay Zoltán bejegyzést írt a(z) Csak ennyi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ülök a meghitt szobában című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megbékélés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Márai Sándor: Halotti beszéd / Todesrede című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)