HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48526

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Szinay BalázsFeltöltés dátuma: 2010-09-07

Mindenkinek az a vers, amit tud illetve tudni kíván a versről!

Mindenkinek az a vers, amit tud, illetve tudni kíván a versről!

De lássuk, mit állít a versről a verstan:

"...szabályos, szótagszinten rendezett szövegritmusú költeményeket nevezhetjük csak versnek, s a hozzávetőlegesen tagolt szövegek nem versek, hanem dalszövegek..." - Írja a Szepesi Erika-Szerdahelyi István féle Verstan.

Ez (is) egyfajta értelmezési lehetőség. Bár az említett kötet előszava előre bocsátja és kihangsúlyozza, hogy így is lehet érteni, értelmezni, de csak lehet.

Ám az egész nem is magától a műtől függ, hanem inkább a befogadótól. Hisz versen mindig minden korban, sőt földrajzi helyenként is mást értettek. A megegyezés folyamatosan viszonylagosnak bizonyult. Egyes mai versformák 500 éve nem is léteztek a 2000 évvel ezelőttiek közül pedig több kihalt. Ám a befogadó minden esetben saját maga ítéli meg, hogy mit tart ő versnek. Ítéletalkotását pedig meghatározza, hogy mit tud ő maga a versről (ami a verstant illeti), illetve arról, hogy mi tetszik neki, mint vers. Hiszen a neki tetszőre könnyebben mondja rá az ember, hogy vers vagy sem...
Ám azon mindenképpen érdemes elgondolkodunk - ha már megítéljük, azt hogy mi vers és mi nem - hogy vajon ismerünk-e minden versformát? Hiszen mi van akkor, ha például valaki mondjuk a több ezer éve keletkezett védák verselése szerint ír, mi van akkor, ha a Magyarországon nem honos, vagy már kihalt verselési stílusban ír? Azt mondjuk művére, hogy már nem vers? Végül is mi a vers? Mindenki mást válaszolna erre... Persze vannak elfogadottabb és kevésbé elfogadott alapvetések. Régen a versek ugyanúgy, folytatólagos sorokban születtek, mint ma a prózai művek. Attól ezeket még versnek hívták akkor és hívják a történeti elemzésekben most. Ma, ha egy ilyen írás keletkezik, nem mondjuk rá, hogy az vers...

A fentebb említett Verstan-ban egy helyen, a vers történeti fejlődésének kapcsán ezt olvashatjuk:

"...az önálló versritmus kialakulása minden valószínűség szerint a zenei és táncritmus hatása alatt ment vége..."

Szerzői pályám első szakaszában (2001-2004) írásaim leginkább zenei hatásra keletkeztek. Egyszerűen azt adtam át írásaimban, amit egy-egy adott zene éppen kiváltott belőlem. Nagy hatással volt rám a The Doors zenéje. Aki ismeri ezt a zenekart és munkásságát, tudja, hogy mennyire improvizatív zenekar volt ez a csapat. Koncertjeiken stúdió felvételeiket szinte mindig kicsit (vagy éppen nagyon) máshogy adták elő. Én pedig ezek hatására írtam, mindig máshogy egy-egy íráson belül is. Erre két dolgot mondhatunk: 1. Akkori írásaim szabálytalanságuk, szótag szinten való rendezetlenségük okán nem versek. 2. Mivel egyfajta szabályosság (csak éppen addig nem alkalmazott) fellehető bennük, új ritmusokat, formákat alakítottam ki...
Nos, nekem tulajdonképpen mindegy, hogy írásaimat versnek nevezik vagy sem. Mert nem is ez a dolog lényege, hanem az elgondolkodtatás, a hatás kiváltása egy-egy írás segítségével.

Én a magam részéről a költészetet elsősorban életformának, beállítódásnak, gondolkodásmódnak tartom. Lehet költő az is, aki soha egyetlen sort sem írt le, de lelkében költőként éli meg a körülötte lévő világot. Vagy netán pár leírt sor tesz minket költővé?
Másrészről abban, ami tanulható, nincsen az emberi lélek számára semmilyen kihívás. Bebifláz az ember valamit és használja, ám sokkal érdekesebb a megfoghatatlan megformálási és átadási kísérlete (mivel ez minden esetben, erőfeszítéstől függetlenül is csak kísérlet maradhat).

2010

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Alkotó
Titusz
Regisztrált:
2006-04-13
Összes értékelés:
400
Időpont: 2010-09-30 12:57:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Kedves Balázs!

Többszörösen is vitatott témát feszeget a cikked. Engem különösen az utolsó sorod gondolkodtatott el... nem írhatod, hogy "Bebifláz az ember valamit és használja..." - gondolj bele, hogy Magyarország nagy költői között is több olyan tanult ember akad, akik tanulták az írást - mégis ott a helyük a büszkeségeink között.

Alapjában véve igen, szabadon variálható, értelmezhető ma már sok minden. A tudományágakat is aprózzuk, specializáljuk, hisz minden fontosnak tűnik. Minden érdekes.
Liberalizmus van a high-tech világban is, az új évezredben. Az egyénnek, azok megélései vannak a középpontban.

Köszönöm, hogy olvashattalak.
Alkotó
Regisztrált:
2010-09-05
Összes értékelés:
24
Időpont: 2010-09-10 12:25:00

Kedves antonius.

Ahogy gondolod:)
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2010-09-10 05:55:17

válasz Szinay Balázs (2010-09-10 01:34:33) üzenetére
Kedves Balázs!

Nekem ez a cím zavaros és csaknem értelmezhetetlen. A vesszőhiány, (ami fölött elegánsan elsiklottál, és ami egy irodalmi okosságokat felsorakoztató cikk elején eléggé profánul hat) még inkább azzá teszi.
A dolog szerintem több szót nem érdemel.

Üdv. a.
Alkotó
Regisztrált:
2010-09-05
Összes értékelés:
24
Időpont: 2010-09-10 01:49:14

válasz Finta Kata (2010-09-09 17:06:42) üzenetére
Szia Kata!

Pontosan ezért írtam meg a fenti írást, mert Mindenkinek az a vers...stb.

Neked az a vers, amit te gondolsz, állítasz róla. Ugyanakkor a kisbetűt, írásjelek nélküli stb. versek létjogosultsága azonos. Nagyon sokfajta vers van és mindnyájunk számára van olyan verstípus, amiről nem is tudjuk, hogy létezik, de valahol az is vers. Amit mi versnek mondunk, más nem mondja róla, hogy vers és így tovább...
Alkotó
Regisztrált:
2010-09-05
Összes értékelés:
24
Időpont: 2010-09-10 01:34:33

válasz antonius (2010-09-09 04:47:48) üzenetére
Kedves antonius!

Köszönöm neked, hogy olvastál.:)

Kezdjük a címmel:
Én úgy gondolom, hogy maximálisan kifejeztem azt a címmel, amit szerettem volna. Ezen nincs mit variálni, kombinálni, egyszerűen, lényegre törően van kifejezve. Én azt gondolom igaznak, amit a cím állít és erről akartam írni, sem többről, sem kevesebbről. Ha az címmel nem értünk egyet, várom a cáfolatokat és azok indoklását.:)
Nekem nincsenek idegen helyek és azt sem gondolom, hogy az írás közzétételéhez nagy bátorság kellett volna. Miért kéne?:) Ezt gondolom és ezt vállalom. Akinek nem inge,nem veszi magára.
Én abban nem látok tökösséget, hogy megmondjam valamiről, hogy az vers-e vagy sem. Elmondhatom, hogy számomra az e, de ez csupán egy szubjektív vélemény.

barátsággal

Balázs

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12533
Időpont: 2010-09-09 17:06:42

válasz Szinay Balázs (2010-09-09 02:34:34) üzenetére
Egyik sem zárja ki a másikat. Amiért a verset formába helyezzük, a szótagok és rímek dallamossá, ritmusossá teszik, ezért a vers tartalma lehet érdekes és az olvasóban kelthet jó hangulatot-érzéseket. S a versalkotásban ez az igazi művészet.
A következő megjegyzésedre pedig a megjegyzésem: Azt írod: "a versnek egy sajátos nyelvezete van, ami olykor beleütközik a helyesírás hagyományosan elfogadott szabályaiba".
Igen, a cél a kifinomult költői kifejezésekben rejlik, és azok használatára is vannak szabályok. Gondolok itt az idézőjel, a felső vessző ' stb. használatára. Nem jeleztem továbbá, hogy fontosnak tartom a teljes mondatok használatát, a mondat első-szónál nagybetű és az írásjelek használata. Értelmetlen az a szokás, hogy pl. kisbetűvel kezdik a mondatot, a vers végéig hiányoznak az írásjelek...
Én sem vagyok verstani szakértő, de ha valaki törekszik a megfelelő versírásra, akkor jó, ha a legfontosabb szabályokat igyekszik elsajátítani, használni, betartani.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2010-09-09 04:47:48

Kedves Balázs!
"Megvezettél" a címmel. Nem elég plasztikus, nem elég kifejező és nem is igaz. Az írásjelhiány pedig, azt sugallja: "nem kell komolyan venni ezt a fiút".
Elolvasva a cikked és a hozzászólásokra adott válaszaid, már látható, hogy több van benned, mint amit a címben sejtettél.
A következő hozzászólásodban kaptad el a lényeget:
"Számomra a vers az, ami elindít bennem valamit, átalakít, változásra késztet. Olyan alkotás, ami után már nem ugyanaz vagy, ami előtte."
Én is így gondolom. A cikkedet, kisebb-nagyobb hibáival együtt is jónak, hasznosnak tartom. És persze, nem kis bátorságot és önbizalmat sejtet egy ilyen anyaggal való jelentkezés, egy "idegen" helyen.
Ehhez gratulálok!
Persze "tökös gyerek"-nek akkor tartanálak, ha végig mennél a toplistánkon, s besorolnád műveinket, vers, majdnem vers és nem vers megjelöléssel.
Van-e egzaktabb módja a megértetésnek? :-)
Üdv. a.
Alkotó
Regisztrált:
2010-09-05
Összes értékelés:
24
Időpont: 2010-09-09 02:37:37

válasz Finta Kata (2010-09-08 17:50:31) üzenetére
Kihagytam azt, hogy azért arra nem árt ügyelni, hogy a versnek egy sajátos nyelvezete van, ami olykor beleütközik a helyesírás hagyományosan elfogadott szabályaiba.
Alkotó
Regisztrált:
2010-09-05
Összes értékelés:
24
Időpont: 2010-09-09 02:34:34

válasz Finta Kata (2010-09-08 17:50:31) üzenetére
Kedves Kata!

Neked nem kevésbé köszönöm az olvasást, véleményed, élményeid megosztását! Nos, én nem is igazán a rímeket, a ritmust tartom lényegesnek egy versnél, hanem a tartalmat, a hangulatot, a mondanivalót. Számomra a vers az, ami elindít bennem valamit, átalakít, változásra késztet. Olyan alkotás, ami után már nem ugyanaz vagy, ami előtte.

Én többfajta versformában írtam. Amennyiben a hatás, a mondanivaló úgy kívánta, nem törtem meg a ritmus vagy a rímképlet megszerkesztése által. Fontosabb volt, hogy az az érzés, amit közölni szeretnék, akadály nélkül áramolni tudjon!
Alkotó
Regisztrált:
2010-09-05
Összes értékelés:
24
Időpont: 2010-09-09 02:13:14

válasz hova (2010-09-08 09:22:57) üzenetére
Szia!

Nagyon köszönöm neked is, hogy olvastál és hozzátetted a témához véleményedet!
Azt gondolom, hogy erről mindenkinek más a véleménye, mindenki más aspektusból kívánja megközelíteni. Az írás fő üzenete: "Mindenkinek az a vers, amit tud illetve tudni kíván a versről!". Ezt a megállapítást kívántam közzétenni abban a reményben, hogy minél többen megosztjátok, hogy nektek mi a vers. A vitákat e tekintetben értelmetlennek tartom, mivel ez is egy olyan téma, amiben valahol mindenkinek igaza van.:)
Alkotó
Regisztrált:
2010-09-05
Összes értékelés:
24
Időpont: 2010-09-09 02:09:55

válasz Vesztergom Andrea (2010-09-07 22:18:25) üzenetére
Nagyon köszönöm, hogy olvastál!:) A témáról lehet vitatkozni az biztos, mert ugye:

Mindenkinek az a vers, amit tud illetve tudni kíván a versről!:)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12533
Időpont: 2010-09-08 17:56:47

Nem lehet versnek nevezni olyan alkotást, amely még a prózaírás követelményeinek sem felel meg.
Mindig szerettem a verseket, sokat megtanultam kívülről, s legtöbbre ma is jól emlékszem. Édesapám jól ismerte a verstant, tanította is, s gyönyörű verseit tudtam átmenteni a viszontagságos években. Sajnos, nem örököltem tőle eme nagyszerű tudását, de én is igyekszem a szabályos sorokkal-szótagokkal-rímekkel alkotott verselést tanulmányozva folytatni a versírást. Legtöbbször én is csak leírom a gondolataimat - amelyek itt-ott jól rímelnek, s utána igyekszem sorokba szedni, s a szótagokat formálva alakítgatni. Ilyen módon sohasem lehet egyszerre elkészíteni egy verset, hanem félrerakom, majd utána időnként előveszem, s szépítgetem, s legtöbbször ugyanazon sorokban megtalálom az alkalmasabb szavakat, hogy rímek szerint csengjenek a szóvégek. Persze, mindenki másként csinálja...
Én így tettem föl ma is egyik versemet.
Örülök a témának, tanulunk egymástól.
Üdvözöllek: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12533
Időpont: 2010-09-08 17:50:31

Kedves Balázs!
Nagyon jó témát tártál elénk, hiszen itt nagyon sokat foglalkozunk - kisebb-nagyobb sikerrel - a versírással. Sok igazságot hord magában az említett verstan része a versről. Ha komolyan meggondoljuk, az igazi versírás az, ahogyan a verstanokban megfogalmazzák, s ahogyan a világszinten író legnagyobb költőink alkalmazták. Hiszen azokban a versekben a ritmus, a rímek felolvasva szinte maguktól dalolnak... Ettől függetlenül, ismerek sok költőt közülünk is, akik nagyon szépen hangzó szabad-verseket írnak, amelyek felolvasva szépen csengenek, s igen tetszetősek.
Baj inkább azoknál van - szerény véleményem szerint - akik a saját maguk szerinti "versírásnál" figyelembe sem veszik a magyar írás-helyesírás szabályait.
Szerintem a versnél ugyanolyan követelmény mondatokban fogalmazni, a világszinten elismert, kiemelkedően szép magyar helyesírásunk szabályait betartva, mint a prózánál,
Folytatom
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2010-09-08 09:32:44

Azért én is szívesen alkalmazom a szabad verselést. Akkor amikor a gondolat rohan, nem ér rá szabályokhoz alkalmazkodni. Le kell írni, gyorsan mert az ember fél, hogy elszáll, elsuhan, elviszi a másik gondolatsor, ami ott tolakszik. Szóval sokáig tudnék a vers olvasásáról, írásáról beszélgetni, sok gyönyörűséget. Mert a vers maga a gyönyörűség. Az sem utolsó szempont, hogy általában valakihez szól, valakit megszólít. Csak találjon értő füleket. Kérem a Teremtőt, járjon közbe ott ahol ezt intézik és szerettesse meg minél több emberrel a verset. Azt hiszem elkelne egy kis segítség mindnyájunknak. Bocsánat ha eléggé sajátos gondolataimmal hozakodtam elő, de talán ez sem haszontalan időtöltés annak aki olvassa majd.
szeretettel üdv:Vali
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2010-09-08 09:22:57

Szia Balázs!
Örülök az írásodnak. Gondolom azért tetted fel mert kíváncsi vagy ki mit gondol a versről. Én régről, nagyon régről szeretem a verseket. Mikor még írni sem tudtam, már mondani igan. Most is emlékemben őrzöm a pillanatot mikor Édesanyám elsírta magát az anyáknapi versem hallatán. Aztán nem lettem igazi versmondó, de szívesen olvasok fel akár közönség előtt is verset. Én azt tapasztalom, ha mások versét olvassuk abban is kicsit magunk vagyunk, hiszen a mi érzéseink által átalakul valamiképpen. A saját versben pedig minden esetben én magam vagyok, ami abban a "szent" pillanatban belőlem árad. Aztán,hogy ez milyen versformában nyilvánul meg az már attól is függ, hogy mennyit tudok igazán a verstanról. A tudást érdemes felfrissíteni. Én magam is ezt teszem. A sok szabadversben bent van a mondanivaló, de néha hiányzik a ritmus, a dallam , és ennek hiányában nehezebben olvasható, értelmezhető.folyt.
Alkotó
Vesztergom Andrea
Regisztrált:
2010-06-27
Összes értékelés:
835
Időpont: 2010-09-07 22:18:25

Szubjektív, persze.
Kíváncsi leszek, vitaindítóvá válik-é ez az írásod...érdekelne az, hogy ki mit gondol.
Mindenesetre örülök ennek a cikknek.

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dereng a kék című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 2. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 1.rész című alkotáshoz

dinipapa bejegyzést írt a(z) Dereng a kék című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - A nagy ház 05. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Fogarasi-havasok címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 17. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 17. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 16. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)