HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45259

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: JoxemiFeltöltés dátuma: 2010-09-15

Egy tizenéves naplója VII.

Február 19. Szerda

Sue ma külön ült tőlem. Az első három órán teljesen egyedül ültem, ahogy ő is. A negyedik óra előtti szünetben azonban változás állt be a dologban. Órára érkezve észrevettem, hogy Sue helyén most Joan Wellington ül.
Joannel nagyon jó barátságban vagyunk. Ő az első és egyetlen, akivel az osztályon belül bármit megbeszélhetek. Tíz centivel alacsonyabb nálam, a haja valamivel a válla fölött ér véget, és barna, csakúgy, mint a szemei. Sokat beszélgettünk már, és majdnem úgy ismerjük egymást, mint a tenyerünket. Most is látta, hogy baj van, így órák után kivonszolt a gördeszkapályára, hogy kifaggasson.
- Már mondtam... semmi tippem, miért ilyen - sóhajtottam végül. Rámnézett.
- Tényleg keveset tudsz a csajokról, Jack - nevetett fel. - Néha el is felejtem. Tudod, ilyenkor sok minden cikázik ám a fejünkben.
- Sokminden? Nem értelek, Joan... mi mindenen lehet gondolkozni ezen?
- Miután lefeküdtem az egyik legjobb barátommal? Lássuk... - Az ujján számolta a pontokat. - Zavarodott vagyok, egyrészt, mert attól félek, hogy elveszítem, másrészt, mert tudom, hogy úgy lenne a legjobb - nekem. Mint ilyen, önző is vagyok, de tudom, hogy nem lehetek az, mert olyan köztelék fűz össze az illetővel, amit nem igazán akarok elszakítani. Ezért túl odaadó is vagyok, ami azért baj, mert a szabadságom és az életem is az övé, meg azért is, mert bármikor képes lennék a saját érdekemért feláldozni a kapcsolatomat vele...
- Nananana - szóltam rá. Ne magadból indulj ki. Sue nem ilyen.
- Dehogynem - bólintott Joan mindentudóan. Hidd csak el. Minden csaj egyformán működik, csak vannak, akik letagadják. Én már csak tudom, hisz az vagyok.
- Akkor mit tegyek? - kérdeztem.
- Vedd rá, hogy beszéljen veled. - Joan sóhajtott. - Azért kért időt, hogy elfelejtsen téged. Márpedig csak akkor megy nehezen a felejtés, ha azt, akit el akarunk engedni, szívből szeretjük. Most menj, és ne engedd el. Ha igazán szeret, nem hagy el téged.
- Igazad van. Megyek - ugrottam fel, és egy puszit nyomtam Joan arcára. Aztán már loholtam is. - Szia - kiáltottam vissza kutyafuttában. Csak az járt a fejemben, hogy megtaláljam Sue-t.
Ő Joan. Imádom.

Február 20. Csütörtök

A dolgok végre kezdenek visszaállni a rendes kerékvágásba. Habár Sue még nem ült vissza mellém, már szóbaáll velem, ami jó. Most még nem beszélgetünk kettőnkről, hisz arról hallani sem akar, de remélem, ez már nem tart sokáig. Arra viszont, hogy délutánonként együtt tanuljunk, esély sincs. Hozzánk ő nem fog jönni, engem meg a szülei hánynak kardélre, ha a házba merem tenni a lábamat. Maradt tehát az iskolai találkozások végeláthatatlan sora.
Ma újabb cetlit találtam a padomon. Most is egy kétsoros volt, de ezúttal így szólt:

"Ha egy naplót meg tud írni a kezed,
olyat is írj, ami szívéhez vezet."



Még mindig nem Sue kézírása. Ki a franc lehet az? Bill? Nem hinném. Előbb segítene védtelen kutyakölykökön, mint hogy verset írjon nekem. Joan sem az a verselő típus... és az osztályból senki sem.

Éjjel fél 2

Akkor is megtudom, ha törik, ha szakad.
Ma a szomszéd új kutyát vett. Első látásra kedves, csak áll a kerítésnél, és vicsorog. De én azért a biztonság kedvéért holnaptól más útvonalon megyek suliba. Nincs kedvem plasztikai sebész szikéje alá kerülni. Habár semmilyen más sebész kése alá nem akarok jutni. Inkább meghalok.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2722
Időpont: 2010-09-16 15:34:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Jox!
Már vártam a folytatást, :)) egyre jobban megy Neked ez a naplóírás, ráadásul tetszik, hogy mindig nyitva hagyod a végét oly formán, hogy kíváncsivá tegyél, mint a folytatásos filmekben, amikor a néző megőrül és alig tudja kivárni, most mi következik. Most éppen rettenetesen izgatja a fantáziámat, kitől jött a versike.:))) Ne várass sokáig! :)
Szeretettel: pipacs

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Álomébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Hogy lett című alkotáshoz

Ylen Morisot alkotást töltött fel Tölgyfa fia címmel a várólistára

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) A lóápoló 21. fejezet című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/2. című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Égi éj című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

Haász Irén alkotást töltött fel Palackba tettem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Levegőváltozás című alkotáshoz

F János alkotást töltött fel A lóápoló 21. fejezet címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)