HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 45757

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2010-09-19

Szemelvények a Nándor család életéből 2.

Csontig hatoló hideg járta át a tájat. Az óriási park most nem éppen a legelőnyösebb oldalát mutatta, az egykor díszes nyárfák és platánok kopáran tűrték az időjárás szeszélyeit. A játszótereket nem töltötte be vidám gyereklárma, a nevelőotthon kis lakói a meleg épületbe húzódtak. A kivilágított ablakok keskeny sávot vetítettek a zúzmarával borított fűre. A kinti elhagyatottsággal szemben éles kontrasztot képeztek a belső helyiségek. Fürdőszobákban végezték kisebb és nagyobb gyermekek esti szertartásaikat, folyosókon rendezgették szekrényeikben a ruháikat. A lányok emeletén különösen nagy volt a lárma, mert a hetedikes Laura szerelmes levelet kapott szíve választottjától. Kitty azonban, az örökös vetélytárs megkaparintotta a levelet, amit a többiek harsány csataüvöltéssel próbáltak meg visszaszerezni.
- Nem adom - jelentette ki Kitty -, amíg el nem olvastam a legutolsó sorig.
Késő esti órához képest szokatlannak számított ez a felfordulás, a nevelők kínosan ügyeltek az otthon rendjére, de úgy látszik, aznap valamiért elkerülte a figyelmüket. Miriam nem vett részt a csetepatéban. Nyikorgó vaságyán hasalt az üres hálószobában, miközben anyja telefonhívására gondolt. Eddig el is feledkezett róla, hogy van anyja. Természetesen tudta, hogy létezik valaki, aki a világra hozta, de a hosszú idő alatt, amit születésétől fogva különböző intézetekben töltött, nem törődött vele. Fiatalabb korában kétségbeesetten kutatott családja után, de mindenhol csak elutasításra talált. Aztán elérkezett a pillanat, amikor a zárt ajtókat nem feszegette tovább, beletörődött sorsába. Ezért lepte meg, hogy anyja látni kívánja.
- Drága kislányom, tudod, hogy hibát követtem el veled szemben, hogy elhanyagoltalak, de talán még nem késő. Mondd, meg tudsz nekem bocsátani? - zokogta a telefonba egy rekedtes női hang.
- Nem tudom - válaszolta a megzavarodott kislány.
Valóban nem tudta eldönteni, hogyan reagáljon a váratlan fordulatra. Már az is meglepte, hogy kihívták a tanulószobáról. Nem mintha nem lett volna rá példa - sőt, nem is ritkán -, hogy az igazgató magához rendelte valamelyik csínye miatt, de legjobb tudomása szerint az utóbbi időben nem követett el semmit. Szorongva lépett az igazgatói irodába, majd teljesen ledöbbent, amikor felé nyújtották a telefonkagylót.
Miriam barátnője, Liliána lépett a hálóterembe.
- Kinn áll a bál - közölte, majd lehuppant ágyára. A rozoga vasszerkezet hangos nyikorgással vette tudomásul a megpróbáltatást. - Nem nézed meg?
- Nincs kedvem - felelte Miriam.
Liliána észrevette barátnője rosszkedvét. Részvéttel fordult Miriam felé.
- Valami baj van?
Miriam habozott, hogy elmesélje-e anyja telefonját. Liliánával jóban voltak ugyan, de meglehetősen ambivalens módon viszonyult hozzá. Mint a többi hasonló korú lány, Miriam is szükségét érezte, hogy titkait valakivel megoszthassa, de Liliánát nem érezte őszinte barátnőjének. Időnként a rivalizálás jelei mutatkoztak rajta, ami néha egészen komoly ellenségeskedésbe csapott át. A legutóbbi matekdolgozatnál már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Liliána szinte megpukkad az irigységtől, amiért Miriam ötöst kapott, neki pedig csak hármasra sikerült. Miriam végül mégis úgy döntött, hogy mindent elmond a titoktartás terhe mellett. Liliána megígérte, hogy egy szót sem szól senkinek, a belépő Kitty-t mégis ezzel fogadta:
- Képzeld, Miriamnak jelentkezett az anyukája. Találkozni akar vele.
- Hú, ez szuper - reagált a hírre Laura, aki Kitty mögött állt. - És elmész hozzá?
- Hát ez az - folytatta Liliána - esze ágában sincs.
- Te totál gyagyás vagy - jelentette ki Laura. - Bárcsak engem hívna az anyám. Mint az őrült, úgy rohannék hozzá.
Miriam éktelen haragra gerjedt. Milyen jogon osztogatják az észt a többiek, amikor egyikük sem lát bele az ő helyzetébe. Liliánával pedig egyszer s mindenkorra végzett. Lám, ennyire bízhat benne. Szúrós szemmel pillantott (volt) barátnőjére, de az flegmán válaszolt.
- Most mi van? Igenis hülye vagy, ha egy ilyen lehetőséget kihagysz.
Miriam nem tudta tovább türtőztetni magát, éppen Liliána torkának esett, amikor az ügyeletes nevelő megjelent az ajtóban. Miriam sejtette, egy újabb igazgatói intés elé néz.

- Ne féljetek! - nyugtatgatta Valdi a megszeppent lányokat. - Nagyobb vihart is átéltem már, és amint látjátok, szerencsésen túléltem.
Gizi büszkén mérte végig az evezőlapátot keményen markoló férjét. Mindig is bízott Valdiban, aki a megpróbáltatások idején hős férfiként állta a sarat. Elveszettnek hitt kutyájukat már nem egyszer sikerült megtalálnia a legkalandosabb körülmények között. Felesége csínytevéseit elnézte, sőt, a legnagyobb megértéssel fogadta. Más férj talán a szemrehányások özönét zúdította volna asszonyára, ha például meggondolatlanul kábítószert vásárol Hamburgban, de Valdi a probléma megoldását tartotta szem előtt. A szíve mélyén természetesen ő is aggódott, amikor első pillantásra kilátástalannak tűnő szituációba bonyolódtak, ám azzal is tisztában volt, ha kimutatja félelmét, azzal csak még nagyobb pánikot kelt. Szerette Gizit, a mai világban talán kicsit túlzásnak is vennék azt a gyöngédséget, amivel elhalmozta. Kapcsolatuknak mégis éppen ez a szeretet vált a megmentőjévé. Náluk nem csak üres frázisként hangzott a jóban-rosszban együtt maradunk fogadalma az esküvőjükön, valóban kitartottak a másik mellett.
- Honnan tudjam, hogy ez valóban te vagy, lehet, hogy csak a szellemed - jelentette ki Miriam.
Gizi azonnal letorkolta:
- Ugyan már, ne hülyéskedj! Mindjárt elsüllyedünk, te pedig még most is viccelődsz.
Valdi elhatározta, ezúttal nem lép fel a békítő közbenjáró szerepében, mint ahogy már annyiszor tette. A két lány összeférhetetlensége csak látszólagos, nem bírnák ki civódás nélkül, ugyanakkor igazi, komoly haragot sohasem éreztek.
- Nézzétek- mutatott a part felé Valdi. - Már közeledünk.
- De hová?! - sikította Gizi. - Én úgy látom, Fenyves egyre messzebb van tőlünk.
- Ezt nem értem - csóválta a fejét Valdi.
Miriam egy hirtelen mozdulattal kikapta Valdi kezéből az egyik evezőt.
- Mit csinálsz? - az egyensúlyától megfosztott férfi kapkodó mozdulatokkal próbálta visszaszerezni a lapátot. Miriam nem hagyta magát, így ádáz harc kezdődött kettőjük között. Miriam megtermett leányzó lévén megőrizte a fölényét egy darabig, ám Valdi bizonyult erősebbnek. Az evező hangos csobbanással esett a tóba, amit egy hullám rögtön magával is sodort.
- Utána ugrok! - kiáltotta Miriam. - Elvégre az én hibám.
- Te? - kérdezte Gizi megrökönyödötten. - Hiszen te nem is tudsz úszni.
- Majd én - ajánlotta fel Valdi, bár beleborzongott a gondolatba, hogy tetőtől talpig vizes lesz. A megerőltető evezés közben teljesen felhevült teste cseppet sem kívánta a fürdőzést. Ennek ellenére mély lélegzetet vett, ám Miriam megelőzte, nagy vehemenciával vetette magát a háborgó habok közé. Azonnal elmerült. Hamarosan felbukkant szőke haja, kapálózó keze.
- Segítség - nyögte -, megfulladok.
- Ugye én megmondtam - vágta rá Gizi önelégülten.
- Jaj, nekem végem - kapálózott Miriam kétségbeesetten.
Valdinak nem maradt más választása, ugrania kellett. Egy pillanatra mellbe vágta a hideg, de nem ért rá, hogy saját magával foglalkozzon. Két karcsapás, és máris utolérte a riadt lányt. Úszás közben, ahogyan a lábával tempózott, lábfeje valami puhába ütközött. Meglepetten tapasztalta, hogy alsó végtagja az iszapos talajjal érintkezik.
- Leér a lábam!- ujjongott fel boldogan.
- Nem hiszem én azt - csapkodta továbbra is a vizet Miriam.
Ekkor Valdi felállt. Derékmagasságban emelkedett ki a tóból. Megborzongott, ahogy a szél végigsimította a bőrét. Azt sejtette ugyan, hogy nem lehet túl mély a meder, de arra nem számított, hogy még a mellét sem lepi el.
- Te becsapsz engem - lihegte ki Miriam. - Csak felugrottál.
- Nézd meg, Miriam, állok - tárta szét a karját Valdi.
A lány azonban nem hitt neki, továbbra is fuldoklott. Átázott ruhájában, csapzott hajával megható, ugyanakkor komikus látványt nyújtott. Gizi, aki megértette a helyzet humoros voltát, nevetni kezdett. Először finomabb, majd egyre nagyobb göcögések hagyták el a száját. Jókedve férjére is átragadt.
- Nem segítek neked - mondta, és elfordult Miriamtól. - Fel tudsz állni!
Az alélt lányt összeszedte maradék bátorságát, lábát óvatosan a Balaton fenekére helyezte. Talpa puha, de szilárd talajt tapintott.
- Jé, állok! - mosolygott örömében. Tett pár bizonytalan lépést, hogy elérje Valdit, majd egy cuppanós puszit nyomott az ajkára.
Gizi felbőszülten pattant fel helyéről. Az már mégsem járja, hogy Miriam az ő férjét csókolgassa!
- Mit csinálsz? - toppantott baljóslatúan.
A csónak abban a percben felborult. Gizi a feje búbjáig elmerült. Mérgesen prüszkölve bukkant a felszínre.
- Üdvözöllek az átázottak csapatában - lelkendezett Miriam.
- Hát ide figyelj, ha még egyszer... - kezdett bele Gizi, de ekkor észrevette a messzire sodródott evezőt. - Szerencséd, hogy az evezőért kell mennem, mert különben nem állnék jót magamért.

Rádiójátékom novellában

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-27 08:42:25

válasz Zagyvapart (2010-09-26 16:32:46) üzenetére
Köszönöm, kedves Zagyvapart!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-27 08:42:01

válasz Selanne (2010-09-21 21:06:19) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Marietta!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-27 08:41:35

válasz Finta Kata (2010-09-20 22:37:20) üzenetére
Köszönöm, hogy elolvastad, kedves Kata!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-27 08:41:07

válasz pirospipacs (2010-09-19 20:43:28) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Pipacs!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-27 08:40:33

válasz hova (2010-09-19 20:10:55) üzenetére
Kedves Vali!

Köszönöm, hogy nálam jártál! A rádiójátékot meghallgathatod a Berzsenyi Rádió honlapján, www.berzsenyiradio.hu -n.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2010-09-26 16:32:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon olvasmányos, életszerű írás, tetszett ez is, jöhet a folytatás.
Szeretettel: Zagyvapart.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2010-09-21 21:06:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszti !

Élmény olvasni írásaidat!
Szeretettel:Marietta
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11663
Időpont: 2010-09-20 22:37:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Anagyon, nagyon jó - ó - ó!
Várom a folytatást, mert szeretem olvasni az írásaidat.
Szeretettel: Kata
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2722
Időpont: 2010-09-19 20:43:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ideértem, miután az elsővel kellett kezdjem. Nem csalódtam, továbbra is peregnek az események, és még az is belefért, hogy a fű zúzmarás, a platánok kopárak. A bevezető szakasz csodaszép természeti képei, és a pergős folytatás,... a nyitvahagyott befejezés, hogy kíváncsiak legyünk a folytatásra. Esztike, ismételten gratula!
Szeretettel: pipacs
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2010-09-19 20:10:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Esztike!
Érdekes ez a több szálon futó történet. Jól írsz, meg kell hagyni. Azt hiszem szívesen hallgatnám a rádiójátékot is. Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali

Legutóbb történt

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...MK V/7 címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Hó hull, hófehér címmel a várólistára

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Szeress engem című alkotáshoz

Pomázi Dóra bejegyzést írt a(z) Benned élek című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Életrajz címmel a várólistára

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Ott címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Férges című alkotáshoz

Mákvirág alkotást töltött fel Késő címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hóesésben címmel a várólistára

Mákvirág bejegyzést írt a(z) Mozaik című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/1 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)