HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1894

Írás összesen: 49457

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: Cathrin SmithFeltöltés dátuma: 2010-09-19

Fajok Harca II. - Lakott világok - részlet

3.

A délutáni pihenő után Lara bekéredzkedett az édesanyjához a 1234-esbe, azaz a keleti megfigyelőbe. Carol épp az egyik számítógépen csinált valamit, amikor a lány belépett hozzá.
- Zavarhatlak?
- Lara... gyere be, kicsim. Gyere csak - nyújtotta ki a kezét Carol, s megvárta, míg a lány átöleli. - Mesélj - mondta aztán neki, miközben visszafordult a géphez. Itt a számítógépek tulajdonképpen egyetlen üveglapból álltak, amelyen egy volt a képernyő és egy a kezelőpult.
- Csak, gondoltam megkérdezem, mi lesz a vacsora. - Carol most ismét elfordult a géptől, és kétkedve nézett lányára.
- Csak ezért? Lara, engem nem tudsz átverni. Ha te ide bejössz, annak csak két oka lehet. Vagy nagyon szeretnél valamit kérni, vagy rossz fát tettél a tűzre. Szóval? Melyik? - A lány leült a mellette álló székre, és olyan kérlelő szemekkel meredt anyjára, hogy biztos volt benne, ennek nem fog tudni ellenállni.
- Megmutatnád nekem a Son bolygót? - Carol egy pillanatra ledermedt, aztán csak felnevetett.
- Hát persze! Ha ennyire kíváncsi vagy rá! De, ha figyeltél az előadáson, már elmondtam, hogy sajnos a felszínéig nem láthatunk el.
- Nem baj - vonta meg a vállát a lány. - Csak szeretném látni élőben is, nem csak hologramon. - Carol felállt a gép elől és a hatalmas távcső aljához ment, ahonnan a Világűrt szokta kémlelni több tudóstársával együtt. Most azonban csak túlórán volt, úgy látszott, őt mindenkinél jobban izgatta Son, így megértette Lara érdeklődését is. Arra próbált rájönni, hogy ez a vastag felhőtakaró, amely a bolygó körül van, vajon a természet műve-e, vagy pedig az ott lakó civilizációé, amely talán így akar "elbújni" a kíváncsi szemek elől.
Belenézett a lencsébe, és némi állítgatás után intett Larának. A lány boldogan kukucskált bele a teleszkópba, s egészen elképesztette a látvány.
- Figyelj - hallotta maga mögött az anyja lágy hangját. Amit most látsz, az a Cerubion rendszer. Az ő naprendszerük. - Valóban egy csillagrendszert látott a lány. Gyönyörű, főági csillagot, körülötte hat bolygóval. Az első kettő óriási gázbolygó volt, hasonló a Jupiterhez és a Szaturnuszhoz, viszont gyűrűrendszerrel nem rendelkeztek. A harmadik bolygó valamivel kisebb, talán feleakkora, mint a másik kettő. A negyedik volt a Son, az Androméda galaxis első felfedezett olyan bolygója, ahol intelligens élet van.
Az utolsó két bolygó igazán jelentéktelennek tűnt, körülbelül Plútó-méretűek lehettek, s inkább nézhette az ember holdaknak őket, mint bolygóknak. Mellesleg a megszokottól eltérően, itt egyetlen bolygónak sem volt holdja. - Egy pillanat... - a kép elhomályosodott, majd újra kiélesedett, de ezúttal csak egy égitestet mutatott. A Sont. - Íme. A kis, szürkéskék, titokzatos bolygó. - Lara még sokáig szerette volna bámulni a valóban nem túl nagy égitestet, örvénylő felhőtakaróját. Olyan egyedülinek tűnt abban a naprendszerben, olyan elveszettnek, olyan szomorúnak, hogy a lány egész megsajnálta. De az anyjának dolgoznia kellett, így nem tarthatta fel tovább.
Este a vacsoránál azonban ismét előhozakodott a témával.
- Szerinted milyenek?
- Kicsodák?
- A Son lakói. - Carol felpillantott a tányérjáról.
- Nem tudom. Én is nagyon kíváncsi vagyok rájuk, de amíg a szonda nem küldi a képeket... - Nem fejezte be a mondatot. Rutinos mozdulatokkal levágott egy darabkát a tányérjában várakozó aszalt gyümölcsökkel tele rakott tésztából, a villájára szúrta és bekapta. Lara felsóhajtott, aztán elgondolkodva bámult a saját ennivalójára.
- Anya...
- Hm?
- Mi történt azokkal, akik a Földön maradtak? Meghaltak? - Carol keze megállt, a szájában maradó falatot nehézkesen lenyelte, aztán szomorkásan nézett vissza a lányra.
- Igen, azt hiszem. Miért hozod ezt most fel?
- Csak érdekel - rándította meg a vállát Lara. - A legenda szerint...
- Az csak legenda, édesem - vágott a szavába türelmetlenül az anyja. Nem akart többé arra gondolni, amit az édesapja mesélt el neki még gyerekkorában, és később Larának is. - Ahogy te is mondtad. Ha lenne ott még valaki, bizonyára tudnánk róla - tette hozzá, s mintegy a témát lezárva tovább folytatta az evést. Az este további része innentől kezdve csendben folytatódott, ám ez egyáltalán nem jelentette azt, hogy Lara gondolatai nem a téma körül forgolódtak egészen lefekvésig. Alig tudta lehunyni a szemét, s miután végre elaludt, reggel iszonyú fáradtan ébredt.
Kétszer is visszahúzta magára a takarót, de képtelen volt ellenállni azoknak a csábító illatoknak, amelyek a konyha felől jöttek, s egyenesen Lara orrlyukaiba fúrták magukat. Felkelt, felöltözött, majd leült az asztalhoz. Ábrándozva csipegette a reggelit, félig még a kialvatlanságtól kábán. Sült tojás pirított rozskenyérrel, narancslével. A mezőgazdasági részlegen kitűnő munkát végeznek, csak minőségi étel kerülhet az asztalra, ezzel is elősegítve a hosszabb és egészségesebb élettartamot.
Aztán megszólalt a pittyegő. Lara már tudta ki az, de azért megszokásból megnézte az üzenetet.
"Mindjárt ott vagyok, szedd össze magad!
William"
A lány sietősen bekapott még pár falatot, elköszönt anyjától, felkapta a táskáját az asztal mellől, amit az anyja volt szíves már helyette odakészíteni, aztán elindult.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Mint ki halász, gyöngyöt lelő címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Emlékvers Finta Katához című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Plagizáció II című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/11) című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szép jó estét című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mikor... című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Veres Mariska című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 28. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Egy nehéz nap után című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)