HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1835

Írás összesen: 45991

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Varga Magdi
2018-02-10 19:46:57

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: szhemiFeltöltés dátuma: 2010-09-21

Egy kávéházi játszma




Egy Budai kis kávézó teraszán üldögélt Pongrác. Előtte a már rég kihűlt kávéja és maradék sütemény foszlányai. A kora őszi napsütés kopasz fején járta táncát, néha megvakarta.
Valami nyugalmat érzett, talán a friss levegő, talán a kávé mellé megivott két feles okozta, ami bizseregve áradt szét a testében.

Egyszer csak megpillantott egy ősz szakállú idős embert a másik asztalnál. Előtte egy sakktábla volt felállítva, talán várt valakit, de mivel nem jött, hát neki kezdett egyedül játszani. Minden lépés után fordított egyet a táblán. Pongrác nézte egy darabig, míg végül kedvet kapott a játékhoz. Régen sakkozott már. Valaha a vállalati sakkszakkört vezette. Igaz, hogy nem volt első osztályú sakkozó, de azért valamicskét értett hozzá. Gondolta is magában:
Na, most elkalapálom az öreget.

Felállt, odalépett az öreg asztalához, köszönt illendően, és megkérdezte, hogy volna e kedve játszani egy partit. Az öreg felnézett, fénytelen szemében megvillant valami huncut mosoly.
Ő is köszönt, hellyel kínálta a férfit és újra rendezte a bábukat. Kopott tábla volt, és a bábuk is itt-ott töredezettek voltak. Gondolta is Pongrác: biztos valahol kukázta az öreg. Meg is kérdezte: ismeri a játékszabályt, tudja, hogy kell a bábukkal lépni. Valamelyest válaszolta az öreg. Pongrác enyhén fölényes vigyorral közölte az öreggel: régen másodosztályú sakkozó volt, több vállalati versenyt is nyer, csak hogy tudja, mihez tartsa magát. Nem baj, mosolyodott el az öreg,

Egy érmét dobtak fel, hogy eldöntsék, ki kezdjen. Pongráchoz szegődött a szerencse, ő kezdett. Már tuti, hogy nyerek gondolta, ezt a megnyitást biztos nem ismeri az öreg.
Elkezdődött a parti. Pongrác áradozott a sakktudásáról, felsorolt pár híres játékost, akikkel nagy csatákat vívott, bár tudta, hogy füllent, de gondolta, így talán a partnere elbizonytalanodik. Az öreg csak némán hallgatta, néha ránézett, az az apró mosoly egyre szélesebb lett, végül megszólalt: Matt. Még csak a hetedik lépésnél tartottak.

Pongrác szeme kikerekedett, nem akarta elhinni, de végül be kellett látnia, ezt a játszmát elvesztette. Azonnal kijelentette, ez csak véletlen lehet, nem koncentrált eléggé, és szeretne egy visszavágót. Az öreg csak bólintott, rendben.

Pongrác most már nagyon figyelt. Nem lehet, hogy még egyszer kikapjon. A királynőt támadta, és amikor sikerült levennie, kihúzta magát, mint deli huszár pejlován, úgy feszített a székben. Most nyerek. Megint nem figyelt, csak fölényesen vigyorgott. Az öreg csak némán figyelt, és két lépés múlva megint megszólalt halkan: Matt.

Még játszottak négy, vagy öt partit, de mindig az öreg nyert. Pongrác már nem húzta ki magát, csak kuporgott a széken, mint riadt nyúl, végül megszólalt. Ma rossz passzban voltam, talán ha legközelebb is játszhatnánk. Az öreg csak bólintott, rendben, ő minden szerdán délután itt van.

Ezután minden szerdán játszottak, de Pongrácnak egyszer sem sikerült nyerni. Már nem volt fölényes. Arra gondolt, ha nem is tudja megverni az öreget legalább tanul tőle. Valami barátság alakult ki közöttük. Ám egyszer hiába várta az öreget, az nem jött, és nem jött a következő héten sem. Kedvetlenül ült a kávézóban és az aznapi újságot olvasgatta. Már a sporthíreknél járt, mikor egy ismerős képre vetődőt a tekintete. Az öreg volt rajta. Felette vastag fekete betűkkel írva: Rövid betegség után, hirtelen elhunyt az ország legidősebb sakk nagymestere. Pongrác szemében könnyek gyűltek, és mély tisztelet hatotta át gondolatait.
Már nem szégyellte a vereségeket.

Összehajtotta az újságot, megitta maradék kávéját, az ajtóból még visszanézet, talán arra gondolva, hogy meglátja újra az öreget, de nem.
Soha többet nem látták a kávézóban.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2011-06-23
Összes értékelés:
1608
Időpont: 2017-10-21 21:39:53

Kedves Judit, nem értelek, én nem dicsértem soha magam, miért is dicsérném, ha megszólnak mások bár a csendből is figyelek rátok, mikor a szőkülő kalász már rendben fekszik a tarlón,
akkor sem lépek be se zárt, se kitárt ajtón, mert ott nem várnak szívesen,
hol a legjobban ismernek, ott lettem idegen,
én nem dicsértem magam, soha nem jártam a felhők felet de mindig nyújtok az elesettnek segítő kezet.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4509
Időpont: 2016-02-25 15:45:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Szhemi!

A Napvilágos prózákban olvastam az alkotásodat.

Az öndicséret büdös. Ezt szoktuk mondogatni, amikor a dicsekvés még elítélendő gyarlóságnak számított, nem pedig bevált píár-fogásnak. Minek mondogatni azt, ami nyilvánvaló.

Judit
Alkotó
dinipapa
Regisztrált:
2007-10-15
Összes értékelés:
1721
Időpont: 2010-11-24 20:03:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gratulálok Barátom!
Alkotó
B.Margó
Regisztrált:
2010-04-02
Összes értékelés:
311
Időpont: 2010-10-04 19:45:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves józsef!
Nagy élvezettel olvastam az írásodat, igazán tetszett.
Aki tud nem kérkedik, aki kérkedik az nem igazán tud.
Prózában is nagyon jó vagy !
Barátsággal:Margó
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5355
Időpont: 2010-09-28 16:17:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Szemi!
Szerintem prózában is jó vagy, igaz versben még jobb, de érdemes lenne ebben is publikálnod! A történet is tetszett!
Barátsággal Panka!
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2010-09-27 08:55:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves József!

Ilyen egy igazi nagymester, aki nem henceg a tudásával, hanem bizonyít. Tetszik az írásod!

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2007-11-16
Összes értékelés:
2325
Időpont: 2010-09-24 18:48:20

Kedves Marietta!
Köszönöm, hogy olvastad.
Üdv: József
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8282
Időpont: 2010-09-24 16:58:56

Kedves József !

Megérkeztem Hozzád,no nem sakkozni , mert azt nem tudok. Bizony tud cifrázni az élet. Sok esetben a szerénység párosul a tudással, s a tudás mellé szerénység , így is megfelelő. Az okos ember hallgatása...micsoda meglepettséget tud szolgálni. Szeretem ezeket a helyzeteket. Az írásod elnyerte tetszésemet.
Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

Sarlai Mózes alkotást töltött fel Megállok gyászban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Régebbekről, maiakról, mostanság című alkotáshoz

Varga Magdi alkotást töltött fel Múzsák vetélkedése címmel a várólistára

Varga Magdi bejegyzést írt a(z) Esti séta című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Marosvásárhely, tükörterem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Nyoszolya címmel a várólistára

SmileGames bejegyzést írt a(z) Szerelem valódi arca című alkotáshoz

Rebbel alkotást töltött fel Elpusztulunk ha kell, de majd csak büszke szívvel megküzdött viadalon címmel a várólistára

Regős alkotást töltött fel Netsámánok címmel a várólistára

Regős bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem valódi arca című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Hív a mező címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Falusi lakodalom az ezredfordulón című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A folyó túlpartja című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK VII/3. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)