Látjátok őseink, látjátok Árpádok,
kis hazánk még megvan, őrzik a Kárpátok!
Mint egykor végvárak, vigyázzák az ormok,
úgy állnak a vártán, mint bús bástyatornyok.

Őseink jertek fel, Kárpát szent bércére,
tekintsetek körül, mai magyar népre!
Árpád napján minden Árpád-házi ősünk,
pillantson ránk onnan, minden szentünk, hősünk!

Lássátok, mivé lett ez a szorgalmas nép,
hányszor érte útján el a siralmas vég!
Mohácsot hányat ért, számlálhatnánk Muhit,
de talpra állította a jövőbe vetett hit!

Talpra állította, eddig valahányszor,
pedig reá támadt, sok ellenséges tábor.
Népek országútján mind tapostak rajta,
ám él még a népünk, magyar az ő ajka!

Magyarok Istene megtartott bennünket,
Kárpát-medencében jelölte helyünket!
Csillagoknak útján érkeztek az ősök,
Álmos, Árpád népe, honfoglaló hősök...

Azért Árpád apánk, nem feledünk téged,
elviseltünk eddig minden veszteséget.
Ezer év multával, emléked bennünk él,
míg a magyar ember hisz, szeret és remél!