Megélt éveim, ha megkeresnek,
incselgései új, kegyetlen isteneknek,
kísértenek kéklángú lidérces fények,
vetítik villanásnyira arcvonásaim
kezdettől aki voltam, s majd leszek:
elhalt ős, e világra igyekvő gyerek,
új láncszem, kapocs, folytatásígéret;
költözik belém, s belőlem a lélek, a
mozdulat harmóniája, a hang, ütem,
az öröm, keservek, tévedés, esély...
Mert amit kényeztetek, óvok naponta
a test, csupán a forma, az értelem
életnyi takarója, gyümölcshéj, s közben
a transzcendens, ami, ha lehettem,
hajszálréseken szivárog, védhetetlen,
feloldódik a végtelen időben.


2010-10-08