HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48417

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: LillyFeltöltés dátuma: 2010-10-20

Liza Wheat naplója - 28, 29, 30

28. Fejezet
Toby



Sietősen szedtem a lábaimat. Tudtam, hogy el fogok késni. De ha gyors vagyok, talán viszonylag időben beérek a terembe. Felszaladtam a lépcsőn, végig a folyosón, és BUMM! Nekimentem valakinek.
- Valami baj van? - kérdezte egy kedves hang.
- Izéé... Nem. Bocsi!
- Semmi baj - mosolygott Toby.
Egy ideig csak néztünk egymásra. Kezdtem kínosnak érezni a helyzetet, ezért el akartam iszkolni, de Toby megállított.
- Várj!
- Mi az? - kérdeztem.
- Tudod... - de nem fejezte be a mondatot, csak nézett rám. Én pedig nem tudtam. Csak pislogtam, mert valami szúrni kezdte a szememet, amikor eszembe jutott valami a tekintetéről.
- Én... én... - motyogtam. - Annyira sajnálom! - öleltem át. - Hogy... hogy olyan bunkó voltam! És kihasználtalak! Játszottam az érzéseiddel. Bocsáss meg!
- Már rég megbocsátottam. - simogatta meg a fejem. - Liza... újrakezdhetnénk?
Nem válaszoltam rögtön. Oké, kedvelem Toby-t. Haverok vagyunk. De semmi mást nem érzek iránta. Nem akartam újra megbántani.
- Toby... Sajnálom, de... nekem már van pasim - hazudtam.
Egy árny suhant át az arcán. Látszott, hogy vívódik magával. Éppen mondani akart valamit, amikor megszólalt a csengő. Magamban hálát adtam az égnek, hogy nem hagyott ebben a kínos szituációban. Gyorsan elvegyültem az órákról kiözönlő diákok tömegében. Mire Toby megszólalt volna, már ott sem voltam.


29. Fejezet
Múlt




- Hány éves is vagy?
- Tizennyolc. Mér?
- Csak úgy eszembe jutott. - vontam meg a vállam. - Sajnállak, tudod?
- Oszt mér? - pislogott Jack.
- Hát mert... - nem volt szükséges befejezni a mondatot. Egy buszmegállóban ültünk, és onnan néztük, ahogy havazik.
- Korán gyün a tél - jegyezte meg Jack, miközben a boldogan doromboló Lucky fülét vakargatta.
- Ühüm... - bólogattam. - Jack!
- He?
- Te utálod a szüleidet?
- Ja.
- Miért? - néztem rá.
- Te is utálnád őket a helyemben...
Belegondoltam, milyen lenne, ha utálnám a szüleimet. Oké, hogy néha haragudtam rájuk, de ettől még szerettem őket. Egyáltalán hogy lehet egy szülőt utálni?
- Mit csináltak? - kíváncsiskodtam, pedig tudtam, hogy nem kéne. Mindig dühös lett, ha megkérdeztem. Nyilván nem akart róla beszélni.
- Egy normális szülő nem dugja intézetbe a kölykét! - pattant fel ingerülten. Lucky riadtan menekült el.
Jack a szájára tapasztotta a kezét. Most elszólta magát.
- Intézetbe raktak? - kérdeztem.
- Igen, tudd meg! - acsargott rám. - Betonfallal volt körülvéve, és mindenütt rácsok, mint a börtönben! Sosem csinálhattad azt, amit akarsz, minden szigorú rend szerint ment. Ha nem csinálod azt, amit mondanak, keményen elvernek! - lehúzta a pólóját, és megmutatta a hátán a forradásokat.
Döbbenten pislogtam Jackre, aki közben visszavette a pólóját és a kabátját is. Bár nemigazán lehetett már azt kabátnak nevezni...
- Gondolhatod, hogy nem volt sok kedvem ott poshadni. Megszöktem, amilyen gyorsan tudtam.
- Mikor?
- Még tizenhárom évesen.
- És azóta az utcán laksz?
- Aha.
Elismerően néztem rá. Öt éve az utcán él. Ez azért nem semmi!
Kezdtem fázni, ezért kicsit közelebb húzódtam Jack-hez.
- Tessék - a vállamra terítette a kabátját. Tiltakozni akartam, de megrázta fejét. - Hagyd, én már megszoktam a hideget!
- Te télen is az utcán... ? - kérdeztem, miközben felvettem Lucky-t az ölembe.
- Igen, én télen is az utcán! Mégis mit vártál, hogy bérelek egy házat? Kajára sincs mindig pénzem, ember! Ki is adna zsét egy ilyen semmirekellő csórónak?
- Nem vagy semmirekellő csóró! - kiáltottam rá.
Értetlenül pislogott rám.
- Nem vagy az, ha mondom! - mondtam határozottan, és tüntetően leraktam Lucky-t az ölemből.

30. Fejezet
Karácsony


Mint minden évben, idén is eljött a karácsony. De most más volt, éreztem. A szokásos dögunalmas ünneplés után felkaptam a kabátomat, és azzal a címszóval, hogy Mary-ékhez megyek, elhúztam a csíkot. Végigbarangoltam a fél várost, mire ráakadtam Jack-re. Egy kertesház elől lapátolta a havat teljes erőbedobással. Amikor meglátott, integetett felém.
- Cső Lizzy! Hát te?
- Meg volt tiltva, hogy elmenjek sétálni? - érdeklődtem, és megpusziltam az arcát, amivel elértem, hogy céklavörösbe váltson az arcszíne.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem.
- Persze, csak ezt még befejezem. - válaszolta. Párat lapátolt még, aztán bement a házba. Pár perc után ki is lépett, a kezében a fizetségével.
- Gazdag vagyok! - vigyorgott.
Elindultunk valamerre kószálni. Nem is néztük, merre megyünk, csak sétálgattunk.
- Jack, milyen nap van ma?
- Öööö... szerda?
- Nem, de nem is erre akartam célozni. Valami különleges nap.
- Huszonötödike?
- Igen, és mi van akkor?
- Szerda? - kérdezte tetetett hülyeséggel.
- Nem szerda, szombat. De ami ennél is fontosabb: karácsony! - kiáltottam. Kihúztam a zsebemből egy kis csomagot, és átadtam neki.
Döbbenten pislogott a csomagra, aztán felnézett rám.
- De én nem tudok ajándékot adni neked!
- Nem baj. Nyisd ki! - alig vártam, hogy lássam az arcát.
Jack óvatosan szétszedte a papírt. Az alatt egy tábla csoki volt, természetesen eperkrémes. És a csoki mellett rengeteg pénz.
- Én ezt nem fogadhatom el! - nézett rám a srác.
- Dehogynem! Neked sokkal több szükséged van rá, mint nekem.
- De Lizzy...
- Nincs de!
- Én mit adhatnék neked?
- Nem kell adnod semmit. Nekem elég, hogy itt vagy! - megöleltem.
Egy ideig csak nézett, de aztán átölelt és megcsókolt.

Na, ezt is megírtam ^^ Nyál veszély!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-06-25
Összes értékelés:
79
Időpont: 2010-10-24 09:36:21

válasz Hópihe (2010-10-23 22:08:30) üzenetére
Kedves Hópihe!
Nem is állt szándékomban, hogy valakit elraboltassak, csak hülyültem :D
Köszönöm! ^^

Lilly
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-17
Összes értékelés:
476
Időpont: 2010-10-23 22:08:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem is volt nyálas! Jó lett, annak ellenére, hogy senkit nem raboltak el.
Nagy sokára csak leesett Lizának, hogy neki van, akkor már adhatna is. :D Gratula, ehhez a fejezet-csomaghoz is. :)

Üdv.: Hópihe
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-25
Összes értékelés:
79
Időpont: 2010-10-21 14:24:57

válasz Rozán Eszter (2010-10-21 10:56:06) üzenetére
Köszönöm, hogy elolvastad! ^^
Sejtetted, hogy ez lesz belőle?
Lilly
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7466
Időpont: 2010-10-21 10:56:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!

Ah-ah ah! Érdeklődéssel olvastam.

Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)