HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44955

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2010-10-22

Bubu csizmája





Bubu orosz katona volt a II. Világháború idején, és ebben a minőségben sok mindent megélt. Ó, ő, az ő rezignált módján még élvezte is a háborút, hát hogyne élvezte volna, oly sokan haltak meg mellette, míg ő életben maradt. Igen, így volt, Bubu nem tudott meghalni, Bubu örök életű volt, ami ugyan egy kicsikét konfúzus volt, de azért jól el lehetett viselni.

Történt egyszer, hogy egy szép őszi napon rájött a csündöröghetnék, és, ahogy rájött, csak odament szépen Vlagyimír Vlagyimirovicshoz, a századparancsnokához, és így szólt:
-Százados elvtárs, Igor Igorovics Bubu vöröskatona kérek engedélyt kérni!
A harcedzett, kemény arcélű veterán harcos szigorú pillantást vetett Bubura.
-És mi a szent kart akar maga tőlem kérni, katona?!
-Jelentem, szabadságot szeretnék kérni, százados elvtárs!
-Szabadságot?!
A kemény arcélű, kopasz parancsnok szemöldöke a feje búbjára szaladt fel.
-Hogy képzeli ezt maga, katona? A legnagyobb harcoknak a kellős közepibe vagyunk! Előttünk a Volokalámszki országút. Mögöttünk a semmi, édes orosz anyaföldünk. Az országút túlsó oldalán fasiszta csapatok, akik dúvadként rohantak rá szép hazánkra. És akkor maga ideállít hozzám, be merészeli tolni a képét, ebbe a megszentelt orosz rönkfából épített fedezékbe, és azt meri mondani nekem, hogy engedjem haza? Egyébként mér akar maga hazamenni?!
-Jelentem friss házas vagyok, -mondta Bubu. -És tessék elképzelni, pont akkor jött a behívóparancs, amikor esküdtünk a feleségemmel. A pópa még be se fejezte a textust. És...és...én még nem is voltam az asszonnyal....
A veterán öreg parancsnok nézte az előtte feszes vigyázzban álló vöröskatonát, Bubut, és egyszerre csak megtelt szíve jóindulattal.
-Még meg se adta a feleségét?! Nem mondja komolyan?
-De komolyan mondom, százados elvtárs, -mondta Bubu, aki látta, hogy kezd a szénája jó felé állni. -És ez olyan konfúzus, százados elvtárs! Százados elvtársnak jelentem, nem konveniál nekem ez a helyzet sehogyse. Nehéz ignorálni.
-Adja meg! -szakadt ki a nehéz káromkodás, a kemény kopasz parancsnokból. -Jól van. Adok magának három nap adja meg szabadságot. Egy nap az odaút a mi szent orosz tajgánkon keresztül, kettő a visszafelé út, onnan ide, anyácskánk a szovjetföld széles hátán. De, ha beosztja, akkor lesz ideje arra is, hogy megadja...hogy megadja a friss asszonykának, ami jár neki.
Megcsavarintotta a bajszát, hamiskásan csippentett a szemével, és így folytatta:
-Eleresztem én, el biza'! Egy feltétellel azonban. Részletesen elmeséli, mi, s hogy történt otthon, maga és az asszony között. Megértette, adja meg?!
-Jelentem, megértettem, százados elvtárs!
-Na, akkor aló, mars, mielőtt még meggondolom magam.

Szaladt Bubu nagy boldogan a szabadságos levelével, s felszállt egy arra járó vonatra. Egy álló napig vonatozott, a másik kettőt rénszarvas szánon tette meg a tajgán keresztül, majd visszafelé fordítva mindezt ugyanígy, míg végül a határidő lejárta előtt öt perccel, lihegve, csapzottan befutott a parancsnoki bunkerhoz.
Hogyan lehetséges, hogy három nap odaút és három nap visszaút után pontosan a megadott időben, vagyis három nap múlva jelentkezett az alakulatánál? -kérdezhetnénk.
Hát egyszerűen. A mesékben minden lehetséges.
Jelentkezett aztán Bubu, s feszes vigyázz-állásban várta a parancsot
-No fijam, -mondta a százados, -hát megvolt, megvolt?
-Jelentem, igen, igen, -mondta Bubu.
-Ülj akkor most szépen ide mellém a rönksztalhoz, a rönk-ülőkére, igyál velem egy kis szent orosz csájjal felhígított szent orosz vodkát, s szépen meséld el, mi, s hogyan történt. De az elején kezd, az elején ám!
Bubu nem ült le, ehhez nem volt mersze, ellenben haptákba vágta magát, felvetette fejét és jelentett.
-Százados elvtársnak jelentem, hogy az úgy volt, hogy hazamentem, megadtam az asszonyt, és aztán...!
-Na, várjunk csak, várjunk, -mondta jóindulatú mosollyal kemény arcán Vlagyimír Vlagyimírovics.
-Arról volt szó, hogy az elejétől, és részletesen. Kezd csak szépen újra! Hogy is történt, mi is történt?
Bubu habozott, aztán újra belevágott.
-Jelentem hazamentem, megadtam az asszonyt, s aztán...!
-Nem úgy fijam, ejnye mán. Pihenj, és gyere csak, ülj ide csak. Hát az elejétől mondd nekem, te, ne a közepitül!
Bubu leült, ivott egy kis teás vodkát a bádog bögréből. Zavarban volt, hebegett, habogott.
-Hát az úgy volt, százados elvtárs, úgy volt, hogy hazamentem, megadtam az asszonyt, s aztán....
A századparancsnok sóhajtott.
-Na jól van fijam, -rebbent meg a szeme, -jól. Hát mondd akkor el, mi történt aztán?
-Jelentem, lehúztam a csizmámat!

Sok kalandot élt még át Bubu a háborúban, mindegyik életveszélyes volt, de Bubu egyikbe se halt bele. Harcolva érte el alakulatával a Dnyepert, a Dunát, majd pedig a berlini Reistagot Hogy ott mi történt vele, azt majd máskor mesélem el!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
917
Időpont: 2010-10-27 14:52:10

válasz Bödön (2010-10-27 09:47:38) üzenetére
jó, hogy említetted a volokalamszki országutat; gyerekkoromban az volt az egyik kedvenc játékom, hogy ezt a csatát játszottam, össze-vissza furkáltam a kertet a nagymamám legnagyobb örömére. nem az ideológia érdekelt, ahhoz még különben is kicsi voltam, csak a "hősiesség." semmi baj Bubuval, csak én ezt a viccet már újkorában sem szerettem, meg a bunkó parasztokat sem, akik azt hiszik, durr bele, és most mi milyen klassz gyerekek vagyunk.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-10-27 09:47:38

Ennél az epizódnál volt egy hátsó szándékom is, bizonyos ideológia mentén íródott könyveket, illetve azok eszményképeit próbáltam kicsit kifigurázni. (Félreértés ne essék, ezeket a könyveket nagyon szeretem, gyerekkorom nagy olvasásélményei!) Az "Egy igaz emberről" a "Timúr és csapatáról", a Volokalámszki országútról", stb. van szó! Sajnálom, h nem ment át, de az olvasó jobban tudja, neki mi jön be és mi nem! -én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-10-27 09:32:05

Kesdves Márta! Köszönöm az őszinte véleményt. Igazad van aban, h ezek mind szakállas viccek. Saját magam szórakoztatására írom a Bubu történeteket, és azért, hogy visszaemlékezzek egy régi barátom számomra kedves, felejthetetlen alakjára.Azt gondoltam,tudok valami újjat mondani azzal, hogy ezt a nem hétköznapi figurát beleviszem, azt gondoltam, hogy ha a régi poénok Bubuval történnek meg, akkor a "régiből" új lesz, valami más, több, mint egy vicc. De lehet, hogy ez nem megy át?! Még egyszer köszönöm!!! -én
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
917
Időpont: 2010-10-27 07:29:09

Kedves Laci, elnézést az őszinteségért, de te több klasszissal jobb vagy annál, hogy szakállas vicceket dolgozz fel. ezért ezt most nem is értékelem, felejtsük el.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-10-26 19:19:52

válasz Finta Kata (2010-10-26 12:21:32) üzenetére
Kedves kata!

Én is nagyon örülök, végtelenül jól esik, h elolvastad Bubu legújabb kalandját, s ilyen szépeket írtál róla. Nagyon aranyos vagy. Nagyon szépen köszönöm!

Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11534
Időpont: 2010-10-26 12:21:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves László!
Végre, ismét találkozhattam Bubuval. Nekem már hiányzott, mindig örömmel olvasom el, ha valami történetet írsz róla.
Nos, nem is tudtam, hogy még a nagy orosz sztyeppéket is végigjárta, s parancsnoka ilyen kegyesen bánt vele, hogy meglátogassa ifjú feleségét. S a vén róka, milyen kíváncsi, hogy kifaggatná Bubut a részletekről.
Tetszik a humoros írásmodorod.
Üdvözlettel: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-10-26 08:51:58

Az első szótól az utolsóig így van! Sajnos! De, azt hiszem, ez nem csak korunkra jellemző, régi nagy írók, Tosztoj, Dickens, Mark Twain stb is megszenvedték a pályakezdés minden nehézségét. Viszont Pusztai Pista teniszedző bartom mondta mindíg, hogy "a tehetséget el se lehet taposni" Hát nem tudom. A "tehetség" szónél persze nem magamra gondolok...Na mindegy. Ez van. A teniszlabdát viszont elég jól ütöm, s ebből élek, nem az írásból. Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-10-24 08:32:12

Köszönöm, de látod, mire megyek vele?! Eddig az itt közzétett "műveimet" kb. 110 ezren olvasták el az adatlap automata számlálója szerint (pontosabban ennyi olvasást regisztrált a gép) de a "hivatalosok" le se sajnálnak. Nem baj, maradok, ami vagyok: amatőr! Jó itt lenni Veletek, olvasni írásaitokat, írni, levelezni. Köszönöm, h elolvastad és ezt a rám nézve hízelgő véleményt! -én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2010-10-24 08:25:09

válasz Rozán Eszter (2010-10-23 10:59:56) üzenetére
Szia Eszti!

Hát Bubu az Bubu, még a fronton is. És, tudod mi van, ha az emberre rájön a csündöröghetnék?!

Szia, és köszönöm: én
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7440
Időpont: 2010-10-23 10:59:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Ügyes ez a Bubu, mindent villámgyorsan végez. A lényeg, hogy az asszony nem maradt hoppon.

Szeretettel: Eszti

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Amikor a színek újra élesek címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) fOrdítva című alkotáshoz

Delory Nadin bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Univerzum című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Segélykiáltás címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Apeva című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Strandolók című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szellők szárnyán jöttem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) fOrdítva című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Strandolók címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)