HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 79

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51274

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2021-03-02 19:59:26

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2010-10-24

Karolina és Fábián

Az élet, mint olyan mindig is rejtély volt a számomra: egy hatalmas, incselkedő kérdőjel, amely huncutul kacsintott rám görbe öreganyó hátával már a születésemtől fogva. A nagy kérdőjelből aztán boglyas kacsokként tűntek elő a kisebbek, ahogy teltek az évek; és ha egyik-másik olykor meglepett felkiáltójellé egyenesedett is a felismerések nyomán, a helyükön azonnal újabbak szöktek szárba, mint a mitológiai szörny örökké újra növő, egyre szaporodó fejei.
Az összes valaha volt kérdőjelem közül pedig a szerelem volt a legkacérabb, olyan fajta, amelyik akár hosszú éjszakákon keresztül ébren tartja az embert. Honnan jön? Miért pont aközött a két ember között születik, és mivel érdemli ki, hogy igaznak nevezzék? Olyan megfoghatatlan és illékony teremtés, hogy még akik megtapasztalják sem hiszik utóbb, hogy valóban ott járt szívükben. Létezik egyáltalán?
Karolina olyan útravalóval indult neki az életnek, amelynek csomagját szabályos tengerészcsomóval húzták jó szorosra a szülei - ha az én életem kérdőjelek halmaza volt, akkor Karolináé szigorú pontok végtelen sora: ezt így kell, azt úgy kell; ezt szabad, ezt megteheted (sőt, kell is, kötelező!), emerre ne is gondolj... Csak kösd össze a pontokat nyílegyenes vonalakkal, és azok mentén haladj; ne is nézz oldalra, sem hátra; sose kalandozz el, ne tegyél kerülőt... Kezdettől fogva arra nevelték, hogy legyen tartása, hogy mindig emelt fővel járhasson; de ez Karolinának olyan érzés volt, mintha folyton nyakmerevítőt kellett volna viselnie; amely meggátolja őt abban, hogy észrevegye a többi embert maga körül. Csak a felhőket látta és a szabadon repülő madarakat, ezek azonban hozzá képest elérhetetlen magasságban voltak.
Kislánykorunk óta ismertük egymást, és van egy emlékem vele, ami mind a mai napig olyan tisztán él bennem, mintha csak tegnap történt volna, pedig már hosszú évek teltek el azóta.
Vendégségbe mentem hozzájuk, ott alvósra, és a lefekvéshez átvittem akkori kedvenc mesémet, a Békakirályfit. Amikor édesanyám otthagyott a házuknál, Karolina anyukája egyből hozzálátott, hogy kipakolja rózsaszín, pónis kistáskámból a holmijaimat, csak hogy "össze ne gyűrődjenek", és ahogy kezébe vette szivárványos mesekönyvemet, arcára hamisítatlan undor ült ki.
- Hihetetlen, mi mindennel rontják meg szerencsétlen gyerekeket manapság... Még hogy békákat csókolgatni; perverz gusztustalanság! Ezt inkább elteszem, amíg itt vagy, jó? - nézett rám erőltetett mosollyal, engem pedig borzalmas szégyenérzet fogott el, máig nem tudom, miért. Másnap otthon meg akartam kérdezni, hogy mit jelent az a furcsa szó, amit a könyvemre mondott, de nem emlékeztem rá, így nem tudtam anyunak elmondani. Korábban nem értettem, miért súgnak össze olyan gyakran a felnőttek, ha Karolina került szóba ("szegény kislány!"); de attól a naptól kezdve én is sajnáltam őt, az anyukájától pedig féltem. Eltűnődtem, hogy vajon ő is így érez-e iránta? El sem tudtam képzelni, milyen lehet az, ha valaki a saját édesanyjától tart. Az enyémnek az öle olyan volt, mint egy meleg, biztonságos fészek; Karolina sosem bújt oda az anyukájához, és az apukája sem emelte a karjaiba soha.
Fábiánt kezdetben nagyon utáltam, mert egy sumák bajkeverő volt, aki folyton kigúnyolta Karolinát, amiből én természetesen azt szűrtem le, hogy ki nem állhatja őt. Csak évekkel később, főiskolás éveim vége felé értettem meg, hogy valójában provokálni akarta őt, hogy legyen már végre dühös, legyenek érzései, indulatai; hogy akarjon már végre valamit, saját magától, saját maga érdekében; és tépje szét a láncait egyszer s mindenkorra...
Sajnos Fábián nem volt ott, amikor ez végül is megtörtént - egy este Karolina valamiért nagyon maga alatt volt, és életében először és utoljára iszonyatosan lerészegedett; bulizott, tombolt, nem is tudott magáról - és teherben maradt. Ez nem szerepelt a tervben; erre nem kapott pontot a szüleitől, akik a történtek után úgy elverték, hogy kórházba került. Rá akarták venni, hogy vetesse el a gyereket, de ő nem akarta. Csak nekem vallotta be, hogy ő igazából örül ennek a babának, mert olyan nagyon kell már neki valaki, aki igazán szereti őt... Fogalma sem volt róla, hogy már van ilyen: Fábián iszonyúan dühös lett, amikor értesült a fejleményekről, és alaposan helyben hagyta a fickót, aki olyan ocsmány módon kihasználta Karolinát; de mivel neki nem voltak olyan kapcsolatai, mint Karolina szüleinek, ezt a verést nem tussolták el, és Fábiánnak börtönbe kellett mennie.
Akkoriban szerettem meg őt tiszta szívből és örökre - noha saját szüleivel sem volt túl jó a viszonya, és a maga érdekében soha nem is kért volna tőlük semmit, akkor könnyes szemekkel, el-elcsukló hangon könyörgött nekik, hogy mentsék meg Karolinát a szüleitől, fogadják be magukhoz... És a szülei megtették, önzetlenül, semmiféle hálát nem várva. Akkor és ott kibékültek a fiukkal - hiába került börtönbe Fábián, mindannyian kegyelmet kaptak, a legértékesebbet mind közül.
Majdnem egyéves volt már Karolina kislánya, amikor Fábián szabadult, és bár tudom, hogy ez lehetetlen, én úgy láttam, hogy finom vonású, pufók babaarcáról Fábián kéken csillogó szemei kémleltek a nagyvilágba, mintha a Jóisten tudta volna, hogy az ő gyerekük lesz, még ha más apától fogant is. A hajdani zűrös, zavart két gyerek helyett két lenyugodott, kiforrott személyiségű felnőtt foghatta meg végre egymás kezét, és többé nem választották el őket a rácsok. Rég eldöntötték már akkorra, hogy csak a halál teheti meg ezt velük, és bár egyikük sem volt ártatlan távolról sem, egymással szemben tisztán léptek házasságra.
Nem tudom megmagyarázni a szerelmet, de a létezése már nem kérdőjel számomra - Karolina pontot varázsolt mellé, és ennek a pontnak már semmi köze nincs a hajdani megfellebbezhetetlen pontokhoz. Annyi bizonyos: a szerelem nem mindig egyenes, hanem sokszor görbe, göröngyös utak kereszteződésénél egymásba botló emberek szívében ver tanyát; de ettől csak még értékesebb lesz.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5243
Időpont: 2012-03-27 16:11:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kalina!

Tanulságos történet. A tökéletes szülő felkészíti a gyermekét a világ tökéletlenségére, és arra, hogy megküzdjön a megpróbáltatásokkal. Ha csak a "minden szép, és jó amit Te megtehetsz" elve szerint nevelnek egy gyereket, akkor nem rendelkezik megfelelő stratégiákkal ahhoz, hogy elviselje ami nem e szerint történik. Karolina életében amikor eljött ez a töréspont, akkor szerencsére nem roppant össze, hanem Fábián segítségével még a hasznára is fordíthatta, fejlődhetett általa.

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7473
Időpont: 2010-10-25 12:17:30

Szia!

A szörnyű előzmények után talán Karolina és Fábián sorsa végre révbe ért. Megérdemlik.

Szeretettel: Rozália

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Boldog új évet! című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Boldog új évet! című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Például címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy haiku című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy haiku című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A türelmetlen maci című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A türelmetlen maci című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirág című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az ügyetlen Tukó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az ügyetlen Tukó című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Morzsa királyfi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Cseresznyevirág címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Pilinke és Morzsa királyfi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (1/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (2/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (3/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (4/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vágy című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nincs semmi baj velem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) átalakulok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)