HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2010-11-11

Ősszel

Az Idő megérintette a fákat és minden levél sárga lett. Hosszan nézte a színes lombokat, gyönyörködött egy kicsit keze munkájában. Eltelt egy nap, azután egy hét, meg még egy. Ekkor úgy döntött megborzolja a fák ékes koronáit. Lebocsátotta hát a szelet, aki jó szolga módjára teljesítette gazdája kérését. Lecsupaszította az ágakat, puha szőnyeget borítva a földre. A szőttes, színes mintákat rajzolt a gyalogösvényekre, ahol az Idő néha-néha némán ballagott. Amikor lelke mélyéről felszakadt egy sóhaj, köd telepedett a vidékre. Csend honolt mindenütt. Súlyos, nyúlós, ragadós csend. És homály.
Az örökkévalóság lehet ilyen a semmi közepén.
Aztán a semmiből valami lett, mert a Nap fénye elűzte a szomorú sóhajt. Előbújt a róka is az üregéből, de egyetlen madártojást sem lopott el a fészkekből. Az utolsó meleg sugarakat akarta elcsenni az égből. Többet ért ez minden húsnál, ami valaha is a konyhára került. Tudta ezt a ravasz jószág. Serényen kerülte a fák árnyékát, fittyet hányva a veszélyre. Az életet akarta, ha kell, a halál árán is.
A féltékeny Idő megparancsolta a Napnak, hogy nyújtsa meg a róka árnyékát. És az árnyék lassan megnyúlt, majd eggyé olvadt a sötét éjszakával.
A felhőtlen égen millió csillag ragyogva zengte hangtalan énekét az univerzumnak. A szimfóniát csak azok hallották, akik ilyenkor az eget kémlelték. Nem sokan voltak. De voltak.
A szél, messziről égő zsarátnok pattogó hangját hozta. A fénypontok is látszódtak, meg két ember formájú árnyalak. Az alkonyatból ragadtak itt tarlót égetve.
Sejtelmes szárnysuhogás hallatszott fentről. Vadlúdcsapatok húztak el a fej fölött a magasban, hatalmas V-betűket karcolva a csillagok közé. Nem szóltak, nem panaszkodtak. Nem akarták hangjukkal szétszaggatni az áhítat csendjét.
Az Idő, mint gyertyát szokás, elfújta a tüzet, vele együtt a csillagok ragyogását. Álmot hozott az alvónak és megnyugvást.
Aztán másnap a földet érintette meg kezével, ami fagyos keménységűre változott. Kopogtak rajta a nyár emlékei, de a rögök nem engedték be őket, dacosan kitartottak az Idő akarata mellett. Az emlékek eltűntek, és amikor sima lett a föld felszíne, amikor már nem zavarta már semmi az Idő munkáját, a könyörtelen kezek megenyhültek. Mint anyja az alvó gyermekét, olyan kedvesen takarta be a tájat, puha, fehér takarójával.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2010-11-24 18:35:01

Kedves Judit!

Nagyon örülök, hogy tetszett az alkotás! És annak is, hogy szereted az őszt! Szerintem a legcsodálatosabb évszak!

Üdv.: Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4889
Időpont: 2010-11-24 17:31:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!

Szívet-lelket gyönyörködtető szép írást olvashattam. Nagyon szép képeket festve mutattad be az őszi évszakot, a természetet, amely, mind tudjuk "álmos Ő, de nem beteg".
És nem hal meg végleg sohasem, amiben én erősen reménykedem!
Gratulálok ehhez a szép alkotáshoz!

Judit
Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
409
Időpont: 2010-11-12 11:16:00

Kedves Pipacs!

Köszönöm a hozzászólást!

Üdv.: Sanyi
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2720
Időpont: 2010-11-12 08:43:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sándor!
Tetszenek a képeid, melyeket festesz. Még a " súlyos, nyúlós, ragadós csend " is megfogott.:) Szép írás, gratulálok!
Szeretettel: pipacs :)

Legutóbb történt

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Az elengedés című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)