HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1844

Írás összesen: 46388

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2018-05-22 20:10:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: MetatronFeltöltés dátuma: 2006-10-11

Egy megtalált pillanat

Kellemes este volt! Az utcák lassan kiürültek. Csak elvétve lehetett sétálókat látni. Párokat, akik kart karba öltve csak magukkal foglalkoznak; Apukákat és anuyukákat, akik egymást, és gyermekeiket kézen fogva lassan bandukolnak, vagy csak olyan egyedül baktatókat mint amilyen én is voltam. Az-az idő pont volt ez, amikor már senki nem a dolgait intézi, hanem csak pihen, igaz azt aktívan teszi. Egy kis friss levegőre vágytam, sétára, magányra. Jól esett, hogy végre kiszabadulhatok mindennapos teendőim rabságából és egy kicsit rendezhetem a gondolataimat. Szükségem volt rá. Komoly döntés előtt álltam, és ehhez ott, akkor minden adott volt. Fura szokása ez az embereknek, egyedül próbálják megoldani azokat a problémáikat, amiket egy baráttal, egy társsal, vagy egy megfelelő idegennel megtudna beszélni. Sokszor akarunk egyedül meghozni sorsdöntő kérdéseket, életünket megpecsételő dolgokat, pedig azokat soha nem mi döntjük el. Mi csak eszközei vagyunk, játékszerei valami felsőbb rendűségnek, ami uralkodik rajtunk.
Talán az a pillanat sem jött volna akkor még el. Talán lett volna időm, módom arra, hogy ezen a kérdésen rágódjak, ha nem látom meg Ő-t aznap felszállni a buszra. Igen, már régóta érlelődött, tudat alatt, már kezdtem foglalkozni a témával, de csak mostanra tudatosúlt bennem, hogy meg is kellene tennem.
Nem figyeltem merre megyek. Díszes kirakatok mellett mentem el. Ha meg is álltam elettük, figyelmem akkor sem tudták elvonni gondom szürke egéről.
Csak egy pillanat volt, egy villanásnyi idő, hogy megláttam, mégis tudtam, hogy Ő volt az. Ugyan a haját már másképp hordja, a színe sem ugyan olyan, mint akkor régen, mégis tudtam, itt bent érzetem, hogy csakis Ő lehetett az. Évek teltek el. Akkor azt hittem már soha többé nem akarom látni, beszélni vele pedig végkép nem. Persze azóta sok minden megváltozott. Nekem családom, feleségem, akit nagyon szeretek, és gyermekeim vannak. Persze Ő-t is szerettem. Halálosan, izzó szenvedéllyel. Álmokat, terveket szőttünk együtt. Mégis vége lett. Elment, eldobott szívemben csak emlékeket és fájó érzéseket hagyott.
Bal nadrág zsebemben egy telefon, benne egy régi szám. Egy régi szám, ami lehet már nem is él, és amit még mindig fejből tudok. Mégis, olyan nehéz beütni azokat a számokat, aztán hagyni, hogy történjen aminek történnie kell. Nehezen szánom rá magamat. Tudom, hogy ami elmúlt, aminek vége, azt már nem szabad háborgatni. Mégis furdal a kíváncsiság, vajon Ő-t hová sodorta az élet? Vele mit tett? Emlékszem azokra szép időkre amiket együtt töltöttünk, de emlékszem arra a rideg telefonbeszélgetésre is, ami után elhatároztam, többé nem hívom fel. Most mégis erre készülök. Kezemmel a zsebembe nyúlok, abba amelyikben a telefon van. Érzem ahogy az izzadt tenyerem megtapad a zsebemben és csak nagy nehézségek árán tudom előhúzni. Remegő ujjakkal próbálom a billentyűket kezelni. Kiold, telefonkönyv, név... A hívás gomb felett megáll az ujjam. A gyomrom össze szorul, a torkom kiszárad, a pulzusom felszökik. Próbálom a lélegzetem korrigálni, de csak halkítani tudom azt az idegességből fakadó zilálást ami előtör belőlem. Ez így nem megy!
Miért kellett pont ma meglátnom Ő-t? A francba! És ha mégsem Ő volt az? Franc, franc, franc. Tudom, itt belül, tudom, hogy Ő volt. Mint valami diafilm pereg vissza előttem az esemény, ahogy kilépek a munkahelyemről és elindulok haza felé, majd meglátom Ő-t ahogy azokkal régebbről ismert mozdulatokkal, azzal az egyedi stílussal fellép a buszra, az ajtó bezáródik és eltünteti szemem elől, mintha ott sem lett volna.
Mitől félek? Attól, hogy már, nem létezik ez a telefon szám; attól, hogy esetleg más veszi fel; vagy, hogy nem akar majd beszélni velem; vagy csak attól, hogy nem is emlékszik rám; vagy nem akar emlékezni rám?! Igen, ezek közül bármelyik jó indok lenne arra, hogy azt mondjam nem hívom fel. Így együtt pedig képesek arra, hogy szorongással töltsenek el. De tudom azt is, ha nem teszem meg most, akkor sokáig fogom még magam kínozni. Sőt tudom azt is, hogy lesznek majd olyanok akik észreveszik ezt rajtam, és megkérdik:
- Valami baj van?
És én válaszolok:
- Nem, nincs semmi!
Igen, biztosan ezt mondanám. Ha eddig nem mondtam el senkinek, ezután miért tenném? Mért beszélnék erről a semmiségről. Erről a nevetséges dilemmáról. Kit érdekelne rajtam kívül? Jól kinevetnének, hogy ilyen hülyeségeken rágom magam, feleslegesen. Nevetséges, hogy napjában többszőr is felhívok embereket, akiket nem is ismerek, akiket sohasem láttam, és most még sem tudom megtenni. Miért? Miért? Miért? Miért ne?
Leülök egy padra. Fák vesznek körül és csend. Olyan csend amilyen csak egy nagyvárosban lehet. Folyamatos, hol halk, hol hangosabb duruzsolása ez autóknak, tévéknek, különböző házi készülékeknek. Nekem ez a nyugalom. Ez tud inspirálni.
- Szia! Emlékszel még rám?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1311
Időpont: 2010-01-04 00:11:33

Nekem nem hiányzott a vége, és tetszett ahogy ábrázoltad a vívódást. Azt hiszem egész természetes, hogy ha szerette a nőt, felébred benne az érdeklődés, hogy hova sodorta az élet.
Alkotó
Regisztrált:
2006-03-28
Összes értékelés:
154
Időpont: 2008-03-04 22:30:03

Nekem nem hiányzik a vége... Csak egy átvezető félmondat az "Ez tud inspirálni után."
Valami elhatározás, vagy tett leírás... nagy levegőt vesz vagy megnyomja a gombot.. kicseng... valami.
Mondjuk annyira nem fájó a hiánya, csak felmerült bennem :)
Tetszett...
És az is tetszik, hogy itt fejezed be.. nem kell tovább... azzal elvennél egy csomó lehetőséget. :)
Na nem ragozom tovább... jó volt elolvasni. :)
Alkotó
Náni
Regisztrált:
2006-03-24
Összes értékelés:
263
Időpont: 2007-09-09 00:00:08

Ez nagyon kedves ..., de nekem is hiányzik a vége... :) grat!
Szerkesztő
Metatron
Regisztrált:
2005-09-24
Összes értékelés:
42
Időpont: 2007-08-07 19:31:05

Ez jól esett, köszönöm! Mostanában kicsit belasultam, köszönhető az a fiamnak, aki egyre több időmet követeli magának, de az írásról nem tettem le. Talán majd egyszer többet is sikerül magamból kipréselni évi háromnál!
Alkotó
Armand
Regisztrált:
2006-08-23
Összes értékelés:
130
Időpont: 2007-08-07 18:48:15

Engem nem zavar, hogy vége van. Mert vége van. Aki volt már olyan helyzetben, hogy félt attól, mi lenne, ha felhívna valakit, aki régen kedves volt neki, de nem tudja mi van vele, az megérti, miért jó, hogy így van vége. Eszményi hangulata van ennek is. Nem tudok betelni az írásaiddal. Örülök, hogy olvashatlak, és remélem, alkotsz még:)
Szenior tag
Doreen
Regisztrált:
2006-12-30
Összes értékelés:
778
Időpont: 2007-08-07 16:40:58

Ajj, de annyira kár, hogy nem tudni, mi lett a vége! Nekem nagyon tetszett, és persze így jó, hogy "nincs befejezve".
Szerkesztő
Metatron
Regisztrált:
2005-09-24
Összes értékelés:
42
Időpont: 2006-10-13 12:41:47

Ez csak természetes. De mint író úgy gondolom, hogy azt a rész több okból sem fogom megírni. Egyrészt, mert akkor nem marad az olvasó számára semmi amivel a történet után eljátszhat gondolatban, másrészt, mert az egész történet fikció, és nem lenne szerencsés, ha megpróbálnám megírni.
Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2006-10-12 17:01:56

Tudom, hogy nem az az írásod mondanivalója, ami a telefonbeszélgetés után "fog" zajlani, mégis úgy érzem, hogy rossz helyen hagytad abba, ugyanis nagyon kíváncsi vagyok :)

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bödön alkotást töltött fel Mi kommunista ifjak...MK IX/8. címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel A korosztályomnak címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) Tündérfürt 6. című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Lángoló város címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 27. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) 34b. SZONETTKOSZORÚ - Gyerekeknek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) 34a. SZONETTKOSZORÚ - Gyerekeknek- című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Múlik az ünnep című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/7. +18 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/7. +18 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK VI/4. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK VI/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK VI/1. című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak XIII. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)