HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1921

Írás összesen: 51312

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-04-02 10:09:35

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: EmmaFeltöltés dátuma: 2006-10-12

Pár év boldogság

A kisváros utcái teljesen néptelenek. A szombat délelőtti forgatagot, mint mindig, álmos délután váltotta fel. Délben bezártak az üzletek, az emberek hazamentek, a jelzőlámpák is csak sárgán villognak. Autó elvétve jön erre. Májusi szél fúj végig az utcán, magával söpörve az utca porát és az eldobott szemetet.
Halványan süt a nap. Sápadt és bágyadt, mintha elaludt volna ő is a várossal. A hétvége itt mindig ilyen. Szombat déltől vasárnap estig szinte megáll az élet. Csak vasárnap délután sétál egy-két ember az utcán, vagy szalad végig egy gyerek.
De a szombat délután, az csendes. Most azonban az utca végén áll egy lány. Sietve körülnéz, majd szalad, mint az űzött vad hátra-hátra néz, nem követi-e valaki.
Szegényes, régimódi ruházata tiszta és rendes. Csak a haja kócolódott össze a szélben. Fiatal, nagyon fiatal, még tizenhét sem lehet.
Fut, fut szinte nesztelenül, befordul egy szűk mellékutcába és megáll egy rozoga kapu előtt. Szíve a torkában dobol.
A fiúnál volt, akit már régóta szeret. A szombati ebéd után szülei elbóbiskoltak, akkor szökött ki a házból. Látni akarta Ignácot.
Ignác jóravaló fiú. Asztalosnak tanul, rendes becsületes családból származik. A tanulás mellett még dolgozik, nagyon szorgalmas. Ezzel nem is lenne baj. Hanem, hát ők is szegények! Ezért tiltotta a lányt az apja Ignáctól.
De a szerelem sok mindent legyőz. Még a szülői haragtól való félelmet is.
Most ott áll Sára a kapu előtt. Nagy levegőt vesz, lassan nyitja a kaput, nehogy meghallják. De a rozoga kapu nyikorogva nyílik, mintha már előre jelezné a készülődő vihart.
- Hol voltál már megint, te lány - rivall rá az apja - azzal a semmirekellő fráterrel lógtatok, mi?
- Nem semmirekellő! Dolgozik és tanul! - Sára maga sem tudta, honnan meríti a bátorságot, hogy szembeszálljon apjával.
- Asztalos feleség akarsz lenni? Ott van a Szabó Pista! Ő bezzeg orvosnak tanul! Ő nem tetszik neked?
- De, én Ignácot szeretem, és ha asztalos lesz, én asztalos feleség leszek!
- Az én koromban nem feleseltek így a lányok, hanem elfogadták, amit az apjuk akart!
- Ugyan már Józsi! Az már nagyon régen volt! - szólt közbe Sára anyja - már 1965-öt írunk, mindenki maga választ párt magának! És szerelemből megy férjhez - tette hozzá csendesen. Valami boldog keserűség futott végig az anya arcán. Egy fájó, gyönyörű emlék.
Sára hálás volt az anyjának. Örült, hogy rá számíthat. Nagy szemekkel meredt anyjára, most érezte először, hogy anyja titkol valamit. Valamit, amit a férje nem tud!
-Menjél Sára, nézd meg, van-e még leckéd!
Sára szinte röpült a düledező házba, örült, hogy megszabadul az udvarról, az apjától.
- Azt akarod, hogy ő is olyan szegény legyen, mint mi? Mi is összeszoktunk egymással, ezt kellett tennünk, és mi nem álltunk ellen. Az ember megszokja a másikat, nem?
Sára anyja nem tudott mit felelni erre, nem is lett volna mit, felkapott hirtelen egy vödröt, és sietve bevitte a házba. Nem akart az urával erről beszélni.
A fiatalok nagyon szerették egymást, hiábavaló volt minden tiltás. Mikor mindketten befejezték az iskolát, összeházasodtak. Ignác a helyi ingatlankezelő vállalatnál kapott asztalosi állást, Sára ugyanitt volt adminisztrátor.
Szerették őket az emberek. Jól dolgoztak, mindig lehetett rájuk számítani.
Ignác szüleinél laktak, (Sára apja sohasem nyugodott bele ebbe a házasságba) ott volt egy kis szoba, ahol szűkösen ugyan, de valahogy elfértek.
Beadták a lakásigénylést is. Talán öt év múlva kiutalnak nekik egy tanácsi lakást. Keveset kerestek, de szűkösen meg tudtak élni belőle.
Aztán az évek csak teltek, teltek. Egyetlen bánatuk az volt, hogy nem született gyerekük. Sára már majdnem 35 éves, Ignác 37. A lakást rég megkapták, autót is igényeltek, ami nemsokára megjön. De a várva-várt gyerek sehogy sem akar érkezni.
- Úgy látszik, mi már örökre ketten maradunk - sírta el magát egy este Sára. Csak ült a fotelban, kezeit tördelte, a könnyeit törölgette.
Ignác nem tudott erre mit válaszolni. Ugyanúgy érzett, mint Sára, de ezt nem akarta megmondani. Nem akarta még jobban elkeseríteni Sárát. Bíztatni meg nem merte, hogy "ugyan, dehogy, miért beszélsz így!" - ezért inkább nem szólt semmit. Sára mellé ült a karfára, és átölelte. Sokáig ültek így, csak néztek maguk elé. Aztán lassan csókolni kezdték egymást, majd Ignác gyengéden felemelte a lányt és a hálószobába vitte. Aznap éjjel fogant meg a kis Panka.
Sárával madarat lehetett volna fogatni, amikor megtudta, Ignác pedig el sem akarta hinni először. A terhesség könnyen zajlott, Sára sohasem panaszkodott, nagyon várta már a kislányát. Mindenki, aki ismerte őket, velük együtt örült a baba érkezésének. Kicsit előbb született Panka, mint várták, de teljesen egészségesen. Csak még egy kicsit híznia kellett, mielőtt kiengedték a kórházból.
A legnagyobb szeretetben és békében nevelte Ignác és Sára a kislányt. Panka szép és okos lánnyá cseperedett. Jó tanuló volt, így a szülei legnagyobb örömére még a főiskolára is felvették. A szülők, tőlük telhetően, mindent megadtak a lányuknak, amit csak tudtak. Örültek, hogy a főiskolára jár. "Biztos nem lesz olyan szegény, mint mi!" mondogatták.
Egy napon jóképű fiúval jött haza Panka. "A barátom" - mutatta be szüleinek Gábort.
A szülők hamar megkedvelték a vidám humoros fiút. A fiatalok egyre több időt töltöttek együtt, hol Sáráéknál, hol a fiú szüleinél.
Gábor három évvel volt idősebb Pankánál. Pár évvel ezelőtt megszerezte a jogosítványt. Azóta gyűjtötte a pénzt, hogy vehessen egy kis autót magának. Minden lehető munkát elvállalt nyáron, mikor szünet volt a főiskolán. Így tudta megvenni a használt trabantot. Ettől kezdve Pankáék együtt járták az országot. Mindent meg akartak nézni, minden érdekelte őket. Szerették a régi városokat, és a természetet.
Egyszer Pankáék Pécsre készültek. Lázasan olvasgatták az útikönyvet, nehogy valamit elfelejtsenek megnézni. Gábor még azt is megtervezte, melyik nap mit fognak megnézni. Nagyon várták már a kirándulást, hosszú volt ez a félév a főiskolán mindkettőjüknek.
Ignác és Sára örült, hogy egy ilyen jóravaló fiú vigyáz a lányukra. Mégis, mikor indultak Sára mindig ideges volt.
- Jaj, ne izgulj már annyira, anya! Tudod, hogy nagyon jó lesz, és Gábor vigyáz rám! Telefonálunk, mikor odaértünk, és öt nap múlva megint itt leszünk! - szorosan átölelte szüleit és mosolyogva integetett az autóból, míg el nem fordultak.
Akkor látták utoljára Pankát.
Egy autó szabálytalanul előzött egy kamiont, Gábor elrántotta a kormányt, hogy a frontális ütközést elkerülje, és egy fának csapódtak.
Panka azonnal meghalt! Pedig még olyan fiatal volt! Gábor egy lábtöréssel megúszta. És ők szabályosan közlekedtek!
Ignác és Sára összetört a fájdalomtól. Csak húsz év boldogság adatott meg nekik, amit együtt tölthettek a lányukkal.
A temetés után nem beszéltek soha a balesetről. Nem vádoltak senkit, egymást sem, hogy miért is engedték el akkor Pankát.
Azóta töpörödött kis öregemberek lettek. Egymásba karolva, egymást támogatva mennek ki minden nap a temetőbe. Arcukra kiült a fájdalom, mosoly ritkán hagyja el ajkukat.
Átélték azt, ami egy szülőnek a legnagyobb fájdalmat jelenti, a gyermek elvesztését. A sírra mindig friss virágot visznek. Ez az egy maradt nekik Pankából, és az emlék, melyet sohasem felejtenek.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-06-13
Összes értékelés:
47
Időpont: 2006-11-13 10:17:23

Tudom, hogy csöpögősre sikerült, de sajnos ez egy megtörtént eset. Köszönöm a kritikát, próbálok rajta változtatni.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz

magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Profit címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Föld napja című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel A téren vártalak címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 4. címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Madarak- fák napja nálunk címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)