Kinccsé kell tenni, mi itt van
gyöngybetűn, hűs sorainkban.
Verseket rebeg szép ajkunk,
áldás ez, gyönyörű rajtunk!

Aki a forráshoz elér,
annak a hangja gyolcs-fehér.
Patyolat-szót szóló ajkát,
nem csak vájt fülűek hallják.

Szarvassá vált fiúk isszák
rettentő mélységek titkát.
Legtisztább forrás hol ered?
szívedben hordod e nevet!

Akinek rubin az ajka,
mennyei áldás van rajta.
Tiszta a szava, mint kristály,
meglehet ő gyönge kislány.

Őszinteség az ő neve,
igazság villámló szeme.
Akiben ez ige lüktet,
megérintheti szívünket.

Ám kiben hamis az ének,
hogy tudna dalolni szépet?
Elveszti a harmóniát,
oly nagyon imádja magát!

Járj mindig igazak útján,
vigyázz hogy hogyan szólsz...! Csúnyán
ne nézzen ezért rád senki,
így szép szó-virágnak lenni!