Nem nézek oda, csak vedd le ruhád,
fürödj meg nyugodtan, senki se lát.
Leszek én vízforrás, lágy, ringató,
s testedre vigyázó, hűs, tiszta tó.

Nem nézek oda, csak merülj alá,
s válok dús haboknak fodraivá.
Karomban tartalak, becézlek majd,
száz tavirózsa míg bennem kihajt.

Nem nézek oda, hát nyisd ki szemed,
látod, a tó tükre szebb nem lehet.
Száz tavirózsa vesz téged körül,
haj-zuhatagodnak napfény örül.

Nem nézek oda, bár megtehetem,
napfénnyé váltam a nyílt vizeken.
Kilépsz a habokból, s megláthatod,
bőrödön csillagként én ragyogok.

Szemedben villanok, s szárító szél,
borzongó testeden..., az lettem én.
Nem nézek oda, csak érintelek,
lágy szellő vagyok én..., s lélegzeted...