Egyszer a zsiráf elment a boltba.
-Új anyagot kérnék ruhára, ha volna.
-Ezer is van itt!- felelt vidáman
a boltos segéd az áruházban.
-Válasszon bátran, járjon csak körbe,
s ha megtalálta, nézzen tükörbe.
Ha jól áll, máris pattanok ide,
s becsomagolom önnek ízibe.
A zsiráf körülnéz, kerekedik szája,
ezernyi polcot lát- ezt mind körbejárja?
Megrakott polcok, bőr, bársony, selyem,
csíkos, pettyes, tarka...kész veszedelem!
Melyiket válassza? Melyiket szeresse?
Végül egy kéket vesz maga elibe.
Nézi a tükörben. - Ez bizony csinos,
passzol a szememhez, az már bizonyos!
De ott az a piros talán jobb volna...
vagy ez a szép pöttyös itt a sarokba'?

Megnézi, forgatja, polctól polcig jár.
Alul kezdte rakni, s középen tart már,
egyre magasabban kutat, keresgél,
nyújtogatja nyakát, ameddig csak ér.
Följebb, egyre följebb kell válogatni,
egyik sem felel meg, egy sem igazi,
mindig akad másik, amely csábítja.
Észre sem veszi, hogy nyúlik a nyaka,
egyre hosszabbra és hosszabbra nő,
míg az utolsó vég nem kerül elő.
Tükör elé lépdel, vállához teszi,
míg a sok vásárló bámészan lesi,
ezt a szörnyű csapást hogyan viseli?
- Megijed, elájul? Segítsünk neki!

Forgolódik zsiráf a tükör előtt,
nem látja nyakát, csak az alatta levőt!
Tetszelegve néz végig önmagán.
- Ezt választom végül, ebből lesz ruhám!
Vegyenek méretet, varrják meg nekem
fodrozva, hímezve, ahogy szeretem!
Összecsapja kezét a boltos segéd.
- Ilyen hosszú nyakra nem szabtunk mi még...
nincsen szabásmintánk, nincsen asztalunk,
ekkora termetre nem is vállalunk...
Tessék máshol nézni ruhaanyagot,
aki ezt megvarrná, olyat nem tudok...

Látja már a zsiráf, mekkora a baj.
Behúzná a nyakát, nem megy össze, jaj!
Riadozik, sápad, irul-pirul már,
hiú volt, megjárta, kár volt, bizony kár.
S amíg a sok vevő szörnyülködve áll,
búsan lógó fejjel hazasomfordál.