HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51226

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: AshandirFeltöltés dátuma: 2010-11-29

Ördögi játékok

- Ne, Apuuuu! Kérlek hadd maradjon a lámpa! - a kislány mindent bevetett, amit egy nyolcéves megtehet, hogy meggyőzzön egy felnőttet.
Apja összevont szemöldökkel nézett a hálóingjében előtte toporgó gyerekre, aki csillogó, barna szemeivel könyörgően emelte rá. Nagyot sóhajtott, de meg kell tanulnia a lányának, hogy nem kaphat meg mindent, amit csak akar. A gyerekszoba matricákkal körberagasztott villanykapcsolója felé nyúlt.
- Nem lehet, Annabell. Már megbeszéltük, a nagy lányok már nem lámpafénynél alszanak. - megpróbált nagyon határozott hangot megütni makacs lányával szemben, akinek nevelése alaposan megnehezítette a dolgát anyja halála óta. - A villany le lesz kapcsolva, és kész!
- Kérlek, kérlek! - ragadta meg a férfi lábát szorosan Annabell. - Csak most az egyszer, ígérem hogy holnap már nem kell. Csak ma még. Kérlek, apu, félek a szörnyektől...
A férfi leguggolt, és a lánya szemébe nézett. Nagyon élénk fantáziája van, nem csoda, ha a sötétben mindenféle szörnyeket képzel az ágy alá. Nagyon hiányzott neki ilyenkor a felesége, ő mindig tudta mit kell mondani.
- Nézd, kicsim. - kezdte lassan. - Szörnyek nem léteznek, csak te képzeled őket oda. Tudod, mint a mesékben. Kitalálod, de nincsenek, csak a fejecskédben.
- De nem! Ők tényleg vannak - makacskodott a lány, közben az ágya melletti polcra sandított, ami tele volt plüssállatokkal, aztán odahajolt apjához, és fojtott hangon súgta neki. - Hallgatóznak most is. Azért suttogok, mert nem szeretik, ha árulkodok rájuk.
A férfi elmosolyodott, és megölelte kislányát. Vetett egy pillantást ő is a plüssjátékokra, de semmi félelmetest sem látott bennük. Eltolta a lányt magától, megsimogatta az arcát, és rámosolygott.
- De te meg egy nagyon bátor lány vagy, és nem ijedsz meg ilyenektől, igaz? - a kislány zavartan nézett apjára, majd bizonytalanul bólintott.
A férfi elégedetten állt fel, és lekapcsolta a villanyt. Még megállt az ajtóban, és nézte, amint a lány bemászik az ágyba, és magára húzza a kutyás takaróját, hogy csak a szemei látszottak ki alóla.
- Jó éjt, kicsi szívem! - mondta neki, és becsukta az ajtót.
- Jó éjt, apu - suttogta a lány. - Ígérem, bátor leszek...
Összerezzent, amikor a szemben lévő polc felől valami halk hangot hallott. Megpróbált minél kisebbre összekucorodni a takaró alatt, és bátornak lenni. De túlságosan félt ahhoz, hogy ez sikerüljön neki. A kinti lámpa fénye túl kevés volt, nem látta mi történik a polcon. A lámpát meg nem merte felkapcsolni, az apja nagyon mérges lenne, tudta.
Egyre hangosabb kapirgáló hang hallatszott a polc felől, majd egy halvány vörösen derengő szempár jelent meg. Majd még egy, és továbbiak követték. Hamarosan tucatnál is több imbolygó vöröses, gonosz tekintet mocorgott a polcon. Annabell elkezdett pityeregni a takaró alatt, és egész testében remegett. Ilyen sokan még sosem jöttek. Lehet mégis meghallották, amit mondott az apjának? És vajon bántani fogják?
- Menjetek el... - motyogta vacogó fogakkal. - Mert szólok apunak!
Kegyetlen, gurgulázó, vékony hangú kacaj hallatszott a szemek felől, majd megindultak a lány felé. Annabell a fejére húzta a takarót, és összegömbölyödött, remélte, hogy így nem találják meg majd a szörnyek. Hallotta, amint neszeznek az ágya mellett, majd apró mancsok kezdték rángatni a takarót. Annabell erősen belekapaszkodott, hogy ne tudják lerángatni róla. Közben potyogtak a könnyei.
- Apu, segíts! - pityeregte alig hallhatóan, nagyon szerette volna, ha hirtelen benyit az apukája, és elűzi a szörnyeket.
A takarót egyre több felől rángatták, egyre hevesebben. A kislány megpróbálta ellökni őket, de nem bírt velük. Aztán egy kicsi, éles fogsor mélyedt a vállába, majdnem átszakítva a takarót. Nem bírta tovább. Sikítani kezdett, ahogy csak bírt. Egyre több harapás érte, közben morogtak, gonoszul nevetgéltek a szörnyek.
Hol van már az apja? Hallania kell, hogy kiált. Miért nem jön be? Miért hagyta magára?
Annabell addig sikított, amíg kis mancsok nem fogták be a száját...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2010-12-19 17:48:48

"...barna szemeivel könyörgően emelte rá." > szemeit
Nem rossz az ötlet de befejezetlennek érzem az írásodat. Annabell vagy álmodott, vagy tényleg ott voltak a szörnyek, de akkor inkább a fantasyt választottam volna az egyéb helyett.
Van olyan eset amikor már elvarrtad a szálakat és néhány apróságot nem írsz le, hanem az olvasó fantáziájára bízod, de vigyázni kell ezzel az eszközzel, mert ha túlzásba viszed befejezetlenné teszi az írásodat.

Legutóbb történt

Madár bejegyzést írt a(z) Számoló című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A bárka mellett című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Cica- mica című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnalodik című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)