Egy téli este


Ablakig ér már a hó,
estharang csilingel hosszan,
a vacsora asztalon van,
és a ház is csillogó.

Vándorlásból ő, ki megtér
kapuig jut az ösvényen.
Csodafa aranyos fényben
virágzik e fagyos estén.

S már küszöbnél a vándor;
Szenvedésnek, bajnak vége.
Asztal várja tiszta fénybe'
rajta kenyér, és a bor.






Tralk Georg


Ein Winterabend


Wenn der Schnee ans Fenster fällt,
Lang die Abendglocke läutet,
Vielen ist der Tisch bereitet
Und das Haus ist wohlbestellt.

Mancher auf der Wanderschaft
Kommt ans Tor auf dunklen Pfaden.
Golden blüht der Baum der Gnaden
Aus der Erde kühlem Saft.

Wanderer tritt still herein;
Schmerz versteinerte die Schwelle.
Da erglänzt in reiner Helle
Auf dem Tische Brot und Wein.