A Mikulás északon
száguldozott a havon.
Megfázott a Télapó
jaj gyerekek, ez nem jó!

Negyven fokos a láza,
ápolgatja a lánya.
Nem lesz ennek jó vége,
ágynak esett szegényke!

Pedig várja mindenki,
sehová nem tud menni!
Itt van a sok ajándék
édességek, s a játék...

Felesége így szólott:
"egy gyerek sem lesz boldog!
De miért ne lehetne?
Elmegyek én helyette!"

Így történt hogy egy télen
nem úgy lett, mint reméltem.
Akkor egyszer, nem vitás,
néni volt a Mikulás!

Nem is bánta ezt senki,
megszerette mindenki.
Csinos volt és kedves ő
gyönyörű Mikulásnő!

Telerakta cipőnket,
vigasztalta, kik bőgnek.
Megsimogatta fejem,
puszit is adott nekem...!

Ilyen élmény ritka ám,
régen messze járt a szán,
Még bámultam után,
s integettem...,, hiába...

Nem jött erre azóta,
Télapó jár a hóba'.
Hisz meggyógyult végül ő,
s minden évben hozzánk jő.

Egyszer volt ilyen csoda
hogy asszonya jött oda.
Büszke lehet nejére,
áldást hozott fejére!