Elég egy pillanat, egy ártatlan mosoly,
talán még úgy indul, hogy semmi nem komoly.
Összenéz két szempár, egymás tükörképe,
szívek vágya lobban őrült szenvedélyre.

Mint villám súlytana, úgy sütöd le szemed,
de érzed többé más, már nem is kell neked.
A pír az arcodon a legszebb üzenet,
szerelmes égő vágy oltatlan tüze ez.

Mint virágnak a fény, éltető nap heve
olyan a szerelmes pillantás kelleme.
A szívnek dobbanás, lüktetés az érnek,
ébren álmodóknak szép altató ének.

Mindezt egy pillanat hozhatja néked el,
meglátod hirtelen, ha még most nem hiszel.
Az idő-óceán egy cseppje ez csupán,
de semmi nem olyan számodra ezután.

Varázsos pillanat átfesti életed,
két égő szembogár újjászül tégedet.
Meghalsz a magánynak, feltámadsz pároson,
az éden kertjében új emberpár oson.

Rádöbbensz hirtelen, ímé ő a párod
az Isten tégedet, örökre megáldott!
Az igaz szerelem, ami nektek kijár
egymásnak teremtvén, idők partjainál!