HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 45781

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2011-01-03

Szerelem örökké

A forró betonon ülök. Combom alsó része szinte perzsel, ahogy a mezítelen bőr a járdaszegélyhez ér. Az erős napfénytől hunyorogva lapozgatom botanikakönyvemet. Holnap vizsgázom paleobotanikából. Bár nem tartozik a kedvenc tárgyaim közé, Hugh professzor lelkes előadása, kiemelkedő szakmai ismerete megkedveltette velem az ősi növényeket. Tulajdonképpen én is szívesen kutatnék kihalt élőlények után, de a nagyvárosi rengetegben erre vajmi kevés esély mutatkozik. Verebek csiripelnek a platánfa (Platanus occidentalis) dús lombja között. Méghozzá nem is akármilyen verebek, hanem Passer montanusok, azaz mezei verebek. Hugh professzor ugyan azt mondaná, hogy téved kedvesem, ez nem mezei veréb, hanem Passer domesticus, vagyis házi veréb. Általában fejet hajtok hatalmas tudása előtt, ki ne ismerné a természetet, ha nem ő, de ebben az esetben azt hiszem, téved. Bár alaktársak, tehát nagyon könnyen összetéveszthetők, a montanus szemmel láthatóan kisebb, karcsúbb a domesticusnál, mégis úgy gondolom, csak nem jelenik meg éppen az orrom előtt holmi házi veréb. Mezei verébnek lenni ugyanis rangot jelent. A természet szabad szülötteként, ősi formájában száll ágról ágra, fészkel odvakba, a háziasítás során kialakult elkorcsosulás legkisebb jele nélkül. Tudom, az ember csak jót akart azzal, hogy maga köré szelídítette vadon élő sorstársait, hiszen ettől kezdve eggyé váltak a létezésben. De vajon a sötét pajtába kényszerített állatok nem veszítették-e el eredeti méltóságukat? Ha összehasonlítjuk a vaddisznó (Sus scrofa) tömör, világot rengetni kész alakját a házi sertés (Sus scrofa domestica) fetrengéstől elpuhult testével, óriási a különbség. Életem során nem egyszer jártam már sertéstartó telepen, de mindig elborzasztott, amit ott tapasztaltam. A katedrális órája éppen tízet üt. Szeretem apró, sejtelmes kondulását, amit egy harangjáték követ az Érik a szőlő című népdal dallamára. Én is dúdolom az éneket, a csengettyűk és a hangszálaim által gerjesztett rezgések az éterben egyesülnek. A zene egyből jobb kedve derít, bár kezdek egyre türelmetlenebbé válni. Hugh professzornak egyáltalán nem szokása késni, márpedig fél tízre beszéltük meg a találkozót. Bizonyos kérdéseim támadtak a Hexagonocaulon tanulmányozása közben, és a professzor megígérte, hogy megválaszolja azokat. Nem ez az első eset, amikor a segítségemre siet, bár eddig kizárólag az irodájában került rá sor. Az egyetemen azonban nyugodt beszélgetésre sosem nyílt alkalmunk, mert vagy az egyik kollégája nyitott be, vagy valamelyik diáktársamnak támadt halaszthatatlan elintéznivalója. Szerencsére a professzor is ugyanúgy rajong a természetért, akárcsak én, ezért úgy döntöttünk, egy árnyas parkban vitatjuk meg a májmohák nemzetségének tulajdonságait. Izgatottan készültem rá, papírra vetettem gondolataimat, hogy majd ne akkor kelljen keresgélnem a szavakat, amikor a professzor kérdő tekintetét rám szegezi. Azok a mindent elsöprő pillantások! Kevés olyan ember akad, akire ne lenne hatással. Magam sem szabadulhatok a ragyogó barna szemek igézéséből, de nem is akarok. Végre megpillantom csöppet sem szokványos alakját, amint kihajtott nyakú nyári ingében keresztülvág a téren, kezében az elmaradhatatlan aktatáska, tele izgalmas tudományos értekezésekkel, melyeket ő maga szerzett. Izmos, sötétbarnára sült karjáról, bármennyire is küzdök ellene, a mogyoróvaj jut eszembe. Szinte kedvem támad beleharapni, de aztán erőt veszek magamon, mégsem indíthatok testi támadást a tanárom ellen. A lélektani hadviselés teljesen más, az igazi szellemi kihívást jelent mindkét fél számára, vagyis valódi mentális megmérettetés.

A mogyoróvaj hasonlat nem véletlen, tavaly ugyanis két szemesztert a Harvard University- n töltöttem, természetesen a Massachusetts állambeli Cambridge-ben, ahol majdnem minden reggelire mogyoróvajas palacsintát fogyasztottunk lengyel szobatársammal. Ksenia számára szintén különleges csemegének bizonyult a földimogyoróból (Arachis hypogaea) készült puhán omló krém, ezért az első időszakban nem győztünk betelni vele. Később aztán egy kicsit megcsömörlöttem ugyan, jóllehet több változatát is kipróbáltam, mégis ragaszkodtam közös szertartásunkhoz. Többnyire Ksenia ébredt elsőként, majd néhány légző gyakorlat után hozzálátott a palacsintasütéshez. Igazi amerikai palacsintát készített, vastagabbat, kisebbet és laktatóbbat az Európában megszokottnál. Saját hazájában ő sem találkozott az amerikaiak kedvenc reggelijével, de Joe, egy rendkívül szimpatikus srác megtanította rá, milyen az eredeti amerikai palacsinta. Ksenia és Joe között rövid szerelmi kapcsolat is létrejött, de a kulturális különbségek erősebbnek bizonyultak. Joe, aki az Iowa állambeli Davenport városban született, és az egyetem előtt ott is végezte tanulmányait, nehezen tudta elviselni az "európai attitűdöket", ahogy Ksenia viselkedését jellemezte. Úgy gondolom, szerelmük bukásában a hiányos kommunikáció is közrejátszhatott, mert az esetek többségében magam is alig értettem Joe nyelvjárását, amikor pedig a kedvünkért a hivatalos és az irodalmi nyelv keverékére váltott, nyelvi nehézségeink csak nőttek. Ksenia angoltudása amúgy sem állt a csúcson, csodálkoztam is, hogyan kaphatott így ösztöndíjat, mire azt válaszolta:
- A matematika nyelve mindenhol egyetemes.
Hát jómagam az irodalmi fakultáson bizony nem boldogultam volna, ha csak annyira beszélem a nyelvet, mint Ksenia, de a matematika más lehet. Bár ő maga nem beszélt róla, a többiektől megtudtam, hogy már középiskolás korában matematikai lapokban publikált Lengyelországban, tanulmányi versenyen elért első helyezésének eredményeként pedig felvételi nélkül bejutott az Uniwersytet Warszawski-ra, vagyis a Varsói Egyetemre.

Tehát amíg Ksenia a palacsintát sütötte, én erőt gyűjtöttem a felkeléshez. Bagoly típusú lévén ez egyáltalán nem ment könnyen, az olvasással vagy bulizással átvirrasztott éjszakák után különösen nem. Többször is nekiduráltam magam, kiadtam a vezényszót, hogy "most", de ágy meleg paplanom csábításának nem tudtam ellenállni. Mikorra kikerültem álmaim langyos ködéből, a palacsinták frissen és jó illatúan sorakoztak az asztalon kollégiumi szobánk nappalinak elkerített részében. Már csak arra volt gondom, hogy a hűtőszekrényből kiválasszam az aznapi mogyoróvajat. Hogy elkerüljük az egyhangúságot, juharszirupos, tejcsokis, étcsokis, vagy fahéjas-mogyorós ízesítésűeket váltogattunk egymással. Reggeli közben angoltudásunk csiszolása érdekében könyvtárból kölcsönzött napilapokat olvastunk. Mivel a korai órákban a könyvtár zárva tartott, és nem is vettük a fáradtságot, hogy mindennap eljussunk oda, gyakran a két héttel ezelőtti híreket böngésztük. Joe persze ezért is kinevetett minket, mivel úgy tartotta, az internet korában teljesen elavult dolog papír alapú sajtóval foglalkozni, a netről ugyanis azonnal megszerezhetjük a legfrissebb információkat. Kseniával elismertük igazát, és rendszeresen szörföztünk is a neten, az otthoniakkal is így tartottuk a kapcsolatot, de továbbra is olvastuk az újságokat. Nagyon kedveltem az irodalmi lapokat, pontosabban megpróbáltam kedvelni, már csak sértett büszkeségből is, hiszen aki a modern angol irodalom fakultásra jár, annak kutya kötelessége szabadidejében is kortárs alkotókkal foglalkoznia, ám a szövegek néha rettentően bonyolultnak látszottak. Olyan szókapcsolatokkal, mondatszerkezetekkel találkoztam, amik tizenkét évi angoltanulás után is meghátrálásra késztettek. Pedig nagyon élveztem az amerikai irodalmat. Hatalmas váltásnak bizonyult eddigi tanulmányaimhoz képest, de a közhely, miszerint a megfelelő időben a megfelelő helyen kell lennünk, és akkor szerencsével járunk, nálam is beigazolódott. Második évemet végeztem egy hazai egyetem biológia szakán, amikor találkoztam a Harvard University felhívásával, miszerint magyarországi egyetemi hallgatók számára ösztöndíjat kínálnak a modern amerikai irodalom tanszéken. Az esélytelenek nyugalmával töltöttem ki a több órán keresztül, szigorú szabályok szerint zajló írásbeli tesztemet, azzal a tudattal, hogy legalább megpróbáltam. Amikor postafiókomban megláttam az emailt, szinte biztosra vettem az elutasítást. Még arra gondoltam, milyen rendes tőlük, hogy a negatív eredményről is értesítenek. Annál katartikusabb erővel hatott rám, amikor láttam, hogy a két ösztöndíjat nyert hallgatók egyike én vagyok.

Arra eszmélek, hogy a beton elviselhetetlenül éget. Nem bírom tovább, felpattanok, és a professzor elé sietek.

Folyt.köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-12 11:44:26

válasz Finta Kata (2011-01-08 18:27:22) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Kata!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-12 11:43:47

válasz T. Pandur Judit (2011-01-07 12:00:30) üzenetére
Kedves Judit!

Izgalmas kalandok várhatók a jövőben. Köszönöm, hogy nálam jártál!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11663
Időpont: 2011-01-08 18:27:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Jó olvasni soraidat, amelyeket gondosan és pontosan tárod elénk. Érdekesnek indul a regény. Remélem, a örténetedben sok újdonságot és érdekes témát olvashatunk majd. Várom a fejleményeket.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4497
Időpont: 2011-01-07 12:00:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszter!

Jól indítod a regényedet! Érdekes, humoros, és a címe is nagyon jó, jól felcsigázod a romantikára vágyó olvasót!
Reméljük fog itt még más is perzselni, nemcsak a beton! :)

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-06 11:06:01

válasz ruca (2011-01-06 10:10:09) üzenetére
Köszönöm, hogy nálam jártál, kedves Ruca!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-06 11:05:30

válasz pirospipacs (2011-01-05 10:20:45) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Pipacs!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-06 11:05:02

válasz antonius (2011-01-05 06:54:42) üzenetére
Kedves Antonius!

Nagyon szépen köszönöm alapos elemzésedet! Igen, az állatokat valóban istállóban tartják. Felmerült bennem a kérdés, mivel ezt nem én mondom, hanem a főszereplő, kijavítsam-e őt a tévedésében, vagy pedig megtartsam-e olyannak, hogy biológia szakos, Harvardot megjárt létére az állatokat pajtában tartja.

A perzselésről: ha átforrósodik a comb, perzselhet. Ha hozzáérsz a kezeddel, érzed, ahogy perzsel.

Az írókhoz még Philip Roth-ot is hozzátenném. Köszönöm, hogy ilyen alaposan olvasol, és kérlek, máskor is tisztelj meg észrevételeiddel!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-06 10:57:39

válasz dpanka (2011-01-04 17:53:57) üzenetére
Kedves Panka!

Úgy lesz! Örülök neked!

Szeretettel: Eszti

Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-06 10:56:54

válasz hova (2011-01-04 11:26:13) üzenetére
Kedves Vali!

Én is imádom a palacsintát, csak ne hízlalna! :)
Köszönöm, hogy elolvastad!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-06 10:56:05

válasz Bödön (2011-01-03 19:59:24) üzenetére
Kedves Laci!

Hajjaj! A professzor jelleme ugyancsak bonyolult, ahogy a későbbiekben kiderül! Köszönöm, hogy itt jártál!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-06 10:53:47

válasz Zagyvapart (2011-01-03 16:03:53) üzenetére
Minden megoldódik majd, kedves Zagyvapart! Persze addig még sok minden történik!

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7452
Időpont: 2011-01-06 10:52:55

válasz Zarzwieczky (2011-01-03 14:24:43) üzenetére
Szia!

Egy hossabb lélegzetű írásba kezdek, tele kalandokkal, kihívásokkal, rejtélyekkel. Köszönöm, hogy itt jártál!

Szeretettel: Eszti
Alkotó
Regisztrált:
2010-06-30
Összes értékelés:
777
Időpont: 2011-01-06 10:10:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Csak halkan jegyzem meg:perzselhet a comb alsó része,jobban, mint a forró beton.Sokmindentől függ! Remekül írsz Eszti!
grat:ruca
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2722
Időpont: 2011-01-05 10:20:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!
Annyira örülök, hogy nem hagytam ki írásodat, mindig is szeretem a történeteidet. Már az elején izgalmas volt, a végén pedig már egyenesen felcsigáztál, vajon mi lesz a folytatásban. A szerelem mindig vonzó téma volt nekem. A közbe eső leírások, és az ismereteim bővítése pedig, csak hab a tortán. Várom a továbbiakat.
Szeretettel: pipacs :)
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2590
Időpont: 2011-01-05 06:54:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
F: Az első: "Combom alsó része szinte perzsel, ahogy a mezítelen bőr a járdaszegélyhez ér." Ennél a mondatodnál elidőztem. Nem a járdaszegély perzsel, és a comb perzselődik? Ez persze csak egy bátortalan kérdés, szívesen hagyom magam meggyőzni... Vannak, akik a pajták világban, és vannak, akik a perzselő combok világában szorulnának új ismeretekre. :-)

Gratulálok és várom a folytatást. a
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2590
Időpont: 2011-01-05 06:53:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Eszti kedves!
Álmomban sem gondoltam arra, hogy lesz olyan perc az életemben, amikor egy, a világ elsőszámú egyetemén, a Harvardon megfordult emberke ismereteit bővíthetem. Nevezetesen "a sötét pajtába" nem szoktak állatokat kényszeríteni. Ott leginkább szénát, szalmát és a mezőgazdaságban használatos eszközöket tárolják minden kényszer nélkül. Az állatokat pedig az istállóban. (Ha eddig csak sejtetted, hogy mekkora paraszt vagyok, akkor most már tudod is.)
Nagyon szépen írsz. " ettől kezdve eggyé váltak a létezésben" Hosszasan csemegézhetnék az igényes írásodban, de minek tenném, hiszen az első szavától az utolsóig érték.
Írásodat olvasva két dolgon gondolkodtam el. A második, hogy micsoda élvezet lehet eredetiben olvasni Millert, Updike-t, Steinbeket.
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5359
Időpont: 2011-01-04 17:53:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszti!
Várom a folyt.köv.öt! Siess vele! :-)
Barátsággal Panka!
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2860
Időpont: 2011-01-04 11:26:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Esztike!
Szeretem olvasni írásaidat. Aprólékos, de mégis érdekes.A palacsintákat megkívántam, éreztem a juharszirup ízét. Nem beszélve arról,hogy mennyit tanul az ember belőle. /házi veréb vagy mezei veréb, eddig nekem mindegy volt, - ezután feigyelem, hátha be tudom azonosítani én is /A cselekmény alakul, érdeklődéssel várom a folytatást.
szeretettel üdv:Vali
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7656
Időpont: 2011-01-03 19:59:24

Kedves Eszti!

Érdekesen indul a cselekmény. Remélem a prof nem feledkezik meg a randiról?!

Üdvözlettel: én
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2011-01-03 16:03:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Érdekfeszítő az első rész, most találgathatjuk, hogy ki kivel esik szerelembe "örökké"?
Várom a folytatást, szeretettel: Zagyvapart.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
982
Időpont: 2011-01-03 14:24:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Utolsó pillanatban fedeztem fel a "Folyt.köv:"felíratot,mert a kezdeti lendület után egy kis hiányérzetem volt.Várom a "folyt."Grt.Z és még 1X BUÉK

Legutóbb történt

Miléna alkotást töltött fel Nem is kérem címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Hajós című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Hajós című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Komor című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Komor című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Forog a Törvény című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az ökumenikus imahét margórája című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Nélküled címmel

Szalai Mihály alkotást töltött fel Az ökumenikus imahét margórája címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tél címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Komor című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Teremtés címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Bajadéra 12/9 címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)