Worlds and Masters

Regisztrált:

Összes értékelés:

Hé, szívemből örülök, hogy hasonlóan gondolkodunk, na és persze nem utolsó sorban, hogy tetszett a versem. Az "efo-dologgal" nekem csak az a gondom, hogy miután már nem tag, a bejegyzését is törölték, így, bár lehet, hogy sokat dumáltam, mégis elég ciki, olyan mintha magamban okoskodnék. De ezt már máshol is megfigyeltem, lehet, hogy szólni kéne a szerkesztőknek,esetleg lehetne e máskép, bár gondolom időigényesebb meg így egyszerűbb. Jól van, megint csak jár a szám, egy szó mint száz, köszönöm a hozzászólást!
Üdv: Flex
(Fiobacci, ez jó, :), tetszik)

Regisztrált:

Összes értékelés:

3, azt hiszem ennyiszer olvastam el mire felfogtam, hogy ez a vers mennyire csodálatos. Valószínüleg, a töredékét sem értem annak amit beleírtál (effofajták kedvéért: a sorok közé), de ez így is van, mert egy vers addig izgalmas, addig érdekli a fantáziát, amíg az nem érti. Amit egy verset megértesz teljesen, nem találsz benne több értelmezhető képet, vagy többértelmű utalást, a vers elveszti az értékét a szemedben... Egyszóval azt hiszem még párszázszor elolvasom, és élvezem, mert ez tényleg jó...

Regisztrált:

Összes értékelés:

effo!Szerintem neked frankón fogalmad sincs a költői szabadság fogalmáról.A költő dolga nem a versei elemezgetése,hanem saját lelkének megnyugtatása,SIRALMAI enyhítése.És ha ezt ugy teszi hogy mások nem értik mire gondolt,akkor az a költő maradandót alkotott.Jim Morrisont például halála után azok is elismerték Akik nem értették verseit életében.Flexious Kay.SZerintem mégha zavorosak is e képek,akkor is csodásak.Elgondolkodtató egyszersmind nehezen de érthető.Jó tanács igy a végére.Soha ne elemezd az írásaidat.Mindenki lásson benne amit akar.Vegye a fáradtságot a tisztelt olvasó és olvassa el még egyszer ha érteni akarja.Köszönöm hogy olvashattam.

Regisztrált:

Összes értékelés:

Hello efo!
Nem tudom, ilyenkor most el kéne kezdenem magyarázni, azt amit írtam? oké, ha ez valakinek minden vágya, bár szerintem minden alkotásban az a lényeg, hogy neked mit jelent, mi az ami érdekes a többit nyugodt szívvel elhagyhatod. Ez az alkotónál máshogy van, az lenne fura ha én nem érteném, nem? Szóval akkor most kezdjem elemezni? Mert kissé kihívóra sikerült a bírálatod ami nem is baj, ha tényleg szeretnéd hogy elmondjam mire gondoltam a versben. Az a baj, hogy már sok tapasztalatom van arra vonatkozólag, hogy ki miért is ír hozzászólást valamihez. Lehet, hogy kicsit túl képletes lett a vers sok helyen, de ha az egészet nézed az első kép meghatározza a második kép jelentését, hisz ez egy összefüggő szöveg (nem?:)), nah mindegy. Lássuk csak: az első, amire rákérdeztél, leszámítva azt, hogy egy kissé gyenge poén, valószínűsíthető hogy nem a Marsról akartam költeményt írni, én pusztán a 'vérfátyol' kifejezéssel utaltam a hely jellegére, ami nem csak abban áll, hogy sok-sok por van és az kavarog, (miért különben nem láttál még olyan képet a földi sivatagjainkról, amiken a homok vörös színű?) különben nem is baj, ugyanis nem mondtam egy szóval sem hogy valós környezet az, amiről írok (valahol, hol a Marson?, ha így gondodlod). Ha megfigyeled az egész mögött ott van a képzelet, mint a "mester"(már csak így merem írni), vigasza. Remélem azt nem vetted szó szerint, hogy 'a csillagokba menekül'? Ha ilyen science-fiction szemszögből nézem, tényleg félreérthető. A siralom (nem Ómagyar; fenntartom a jogot, hogy nekem is legyen siralmam, bár ez a vers nem erről szól), 'Kelj fel rab-ágyad kőpárnáiról, beteg, megzsibbadt gondolat' ,vagy ' Kiálts fel érzés! Melly nyögél elfojtott, vérző szív alatt.', ha a gondolat felkelhet, vagy ha az érzés felkiálthat, akkor a siralom, mint megszemélyesített fogalom miért nem vetheti meg magát ott, ahol akarja? Isten ments, hogy valaki ezt most úgy értelmezze, hogy Vörösmartyhoz akarom hasonlítani magam, csak példának hoztam fel! ; 'Kórtól terhes a szenvedő lég, ha Szörny utánozza Istenét sután.' Kezdjük a végéről, ha Szörny, érts alatta azt akit akarsz, példának okáért az embert, ha Istenét; ne menjünk bele szerintem vallási kérdésekbe, a Teremtő, (az ember is lehet teremtő); utánozza, nem fog soha olyan tökéletes lenni, hogy az utánzása ne legyen 'suta', nevetséges, és ez szerintem rendkívül groteszk. A kór az, hogy a Szörny azt hiszi magáról, ő az Isten, hisz úgy tesz, mint Isten, és ha belegondolsz egy 'laboratóriumban', ahol az egész 'teremtés' csak játék és hiúsági kérdés, ott megtalálható a betegség, a szenvedés légköre, ami szinte érezhető is (vagy csak utálok kórházakba járni). Mindegy, ha van kérdésed csak rajta, szerintem már is annyit írtam, hogy egész kisregény lett belőle. Nincs is kedvem többre.
Üdvözletem: Flexious Kay
Jah, és olvastam elég verset, de azért kösz a tanácsot, hasznos. Az én képzeletem, ennél többet is el tud viselni.