HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 61

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-01-08

A kesztyű

A vonat behúzott az állomásra, nagy zökkenéssel megállt, a kapaszkodót fogva vártam, hogy leszálljanak. Szinte kiürült, felszálló nem sok volt. Letelepedtem egy üres fülkébe és a kabátomat felakasztva jólesően állapítottam meg: de jó meleg van itt. Elindultunk, lustán a zakatolástól elálmosodva bambultam ki az ablakon. Ismertem minden állomást, erdősávot, ha csak egy pillantást vetek a tájra, már tudom, merre járunk. Körbe tekintek a fülkében és a szemem egy ötujjas drapp lánykakesztyűn akad meg. Itt felejtették. Szegény gyereknek igencsak fázhat a keze, ebben a hideg nyirkos időben. Elmerengve nézem a kicsi kesztyűt és arra gondoltam, hogy nekem kis koromban még kesztyűm sem volt. Úgy kilenc éves lehettem, amikor a családom kiköltözött a faluból a majorba, ahol apánk dolgozott, hogy miért tették azt máig sem tudom, mert egy év múlva, visszaköltöztünk a falubeli öreg házba. A major úgy négy kilométerre volt a falutól ahova iskolába jártam. Reggelente lovas kocsi zötyögtetett be bennünket, ám délután többnyire gyalog jöttem haza, mert a kocsi későn jött vissza. Mindenkit megvárt. Csúnya esős ősz volt az 1956-os ősz. Kezem, lábam vörösre fagyott minden nap a hidegtől, hazaérve anyám dörzsölgette melegre az elgémberedett végtagjaimat. A gumicsizma nagyon hasznos viselet volt a sárban, de a hideg ellen nem sokat védett. Anyám újságpapírt akart a zoknira tekerni, mert úgy szerinte melegebb lett volna, de én nem engedtem. Szégyelltem így is a szegényes ruháimat, a gumicsizmát, mert a többieknek cipőjük volt és szép kabátjuk. Legalábbis én annak láttam. Sőt, volt olyan lány, akinek szép színes kötött sapka hivalkodott a fején, nekem meg csak egy kopott kockás kendő védte a füleimet a hidegtől.
Nagyon megfáztam, anyánk nem engedett iskolába egy hétig, mondván, még tüdőgyulladást kapok, jobb, ha itthon maradok a jó melegben. Alig vártam, hogy újra iskolába mehessek, mert itthon nagyon szűkösen voltunk a három kisebb testvéremmel, az egyetlen fűtött szobában, amely egyben a konyha is volt. A ház másik szobája és a nagy konyha fűtetlen maradt takarékossági okokból.
Végre eljött a hétfő és mehettem az iskolába. Ott sem szerettem igazán, mert az új tanító nénitől féltem. Szigorú, örökké mérges, férfiasan hangos, magas szikár nő volt, és engem nem szeretett. Én sem őt. Az előző tanítónő gömbölyű volt, mindig vidáman mosolygott és szerette a gyerekeket. Nála jó tanuló voltam, az újnál sumákoltam, szinte elbújtam a padban.
Amikor belépett az osztályba, vigyázzba vágtuk magunkat és hangosan jó reggelt kívántunk neki. Miután leültünk rám ripakodott, hogy álljak fel. Megrettenve felálltam, és el sem tudtam képzelni miért. Arra gondoltam, hogy óra előtt ki kellett volna vinnem az ellenőrzőm a hiányzás igazolásával, gyorsan kotorászni kezdtem a táskámba, de ijedtemben alig találtam meg.
- Elhoztad a kesztyűt? - kérdezte.
- Milyen kesztyűt? - feleltem kérdéssel, mert fogalmam sem volt miről beszél.
- Amit elloptál? - felelte.
Megfordult velem a világ. Soha életemben nem loptam semmit senkitől. Kivéve a nyári gyümölcslopást a ligeti kertekből, de hát oda járt minden gyerek gyümölcsöt enni nyaranta, az nem számított lopásnak. Fogalmam sem volt miről beszél, hiszen nekem soha nem volt kesztyűm, ez igaz, de a másét sem vittem el soha.
- Tudod te, miről beszélek, biztosan eldugtad!
- Hozd ki a táskád! - kiáltott rám.
Felkaptam és kivittem, és ő az egész tartalmát kiöntötte a padlóra, füzeteim, könyveim, az újságpapírba csomagolt zsíros kenyerem mind ott hevertek előttem. Az osztály röhögött, és én megszégyenülve remegő szájjal rakosgattam vissza mindent.
- Hozd ide a kabátod!
Odavittem a kopott kis vékony fakózöld kabátkát, és ő idegesen beletúrt mindkét zsebébe, csak egy taknyos zsebkendőt talált. Az osztály már nem röhögött, csak bámultak rám, amikor a helyemre értem.
- Mond meg anyádnak, hogy jöjjön be hozzám. No, leülhetsz - mondta.
Éreztem, hogy ég az egész arcom, a sírás fojtogatta a torkom, nem láttam nem hallottam semmit az órából, csak arra vártam, hogy kimeneküljek az iskolából. Anyám nagyon dühös lett, amikor elmondtam neki a történetet, és bement az iskolába. Tőle tudtam meg, hogy egy drapp kötött kesztyűt loptak el, vagy vesztett el, az egyik jómódú osztálytársam, és mivel én szegény voltam és hiányoztam is, hát rám fogta a lopást. Attól a naptól fogva a tanítónő kerülte a tekintetem, csak ritkán feleltetett. Szerencsémre félév után el is ment az iskolánkból, és én az év végére ismét jó tanuló lettem

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-30 19:05:31

Kedves Pipec a kritikádon el kell gondolkodnom, hiszen ez az írás része egy sorozatomnak a gyermekkori visszaemlékezéseimnek, de azért sejtem mire utaltál. Köszönet az olvasásért.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-30 19:03:13

Kedves Kalina köszönöm az olvasást és az észrevételt, javítom.
Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
586
Időpont: 2011-01-30 16:12:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem tetszett a novellád, van ugyan egy-két nyelvhelyességi hiba benne (pl. itthon maradok a jó melegbeN), és hiányzik néhány vessző, de ez nem volt igazán zavaró, mert a történet megfogott. Jó volt olvasni, köszönöm!
Olvasó
Regisztrált:
2011-01-03
Összes értékelés:
3
Időpont: 2011-01-30 15:00:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * *
Esetleírás, és tán hiteles is, de novellának túlságosan egyenes, egysíkú. Az ilyen mondatok, mint "Soha életemben nem loptam semmit sem senkitől.", meg "...kiöntötte a padlóra...", közhelyesek.
Nem lehet minden sérelemből és konfliktusból novellát készíteni, de ha mégis ez a terv, akkor az egyenes leírás ritkán jó megoldás. Az író rendszerint jobban jár, ha eltávolodik kissé a témától.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-15 23:48:27

Azért is kedves Arthemis, mert megmutat egy letűnt világot, úgy ahogy az írója megélte.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1309
Időpont: 2011-01-14 15:07:36

A visszaemlékezések azért (is) jók, mert a múltról, annak egy szeletéről mesélnek, ez pedig mindannyiunk számára tanulságot hordoz.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-12 18:57:33

Kedves Judit és Profundis köszönöm, hogy olvastok.
Most nagyot lendítettél az egomon Profundis, mert a visszaemlékezés írások kezdetén még csak az volt a célom, hogy megismertessem az utódaimmal a mi gyermekkorunkat és a nagyszülők életét. Ma már azonban összegyűjtve őket szeretném egy könyvben ki is adatni. A bogár már befészkelte magát az agyamba, már csak idő kérdése az egész. Lehet, hogy sok idő, reménykedek. Üdv. Ibolya
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2011-01-12 14:26:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Huh!
Nagyon, nagyon életszagú. Átjött a hangulat, a szegénység, a gyerek félszegsége, félelme a tanárnőtől. Igazi szépirodalmi írás.
Egyre jobbakat olvasni tőled, szerintem magasra fogsz jutni ezzel a stílussal.
Gratulálok!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5203
Időpont: 2011-01-10 22:51:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Talán soha nem is jut eszedbe ez az eltemetett, régi történet, ha nem látod meg a vonaton azt az elvesztett kesztyűt... Milyen érdekesen működik az emlékezet!
Az írásod nagyon jó, teljesen vissza tudod adni azt a hangulatot, azokat az időket.
Remélem még sok történettel örvendeztetsz meg minket.
/Látom a többi hozzászólásból, hogy nem csak nekem tetszik./
Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-10 11:33:17

Kedves Matyi köszönöm, hogy olvastál. Régen is és ma is vannak tanárok, akiknek más pályát kellett volna választani. A tanítás hivatás, mint pl az orvosok munkája, de manapság egyiket sem becsülik megfelelően. Az iskola kezd oktatási üzemmé lenni. A gyerekek is megváltoztak, mert a világ is megváltozott, és benne a szülők, akik közül sokan azt hiszik, hogy a nevelés az iskola feladata. Sokat tudnék még erről írni, de majd egy cikkben talán arról, hogy régen az egyszerű tanulatlan szülő, milyen ügyesen nevelte a jóra a gyerekeit.
Köszönöm, hogy olvastál. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2011-01-10 07:31:54

Tetszett az írásod. Csak azért szólok hozzá, hogy elmondjam: nekem is volt részem gyerekként megaláztatásban, annak ellenére, hogy nem voltam szegény. Jogász-közgazdász gyerekeként nem szenvedtem hiányt semmiben. És mégis ..... Tanultam belőle, tanárként soha nem alázok meg gyereket. (Egyébként sem.) Tanulságos volt az az eset. Erre jó volt. Köszönöm az élményt. -matyi
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-09 21:12:56

Kedves Dpanka Köszönöm, hogy olvastál. A te dicsérő szavaid számomra sokat érnek, mert ahogy látom a reg. dátumból, már nagyon sok írást elolvashattál. Barátsággal Ibolya .
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5459
Időpont: 2011-01-09 18:58:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Szépen és jól írsz. A történeted szomorú, de a legszomorúbb az, hogy a világ nem változik. Tudod, a mai világban is hasonló szituban szintén a szegény embert gyanúsítják meg. Pedig, mint a Te példád is bizonyítja ártatlanul.
Barátsággal Panka!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-09 18:05:50

Kedves Ottaka, most önzőn örülök a kirohanásodnak, mert ez azt jelenti hatott rád érzelmileg a történet, tehát lehet, hogy jól írtam meg. A történet valóban igaz, de ez nagyon régen 1956-ban történt. Tudom, hogy ma is megtörténnek hasonló esetek, mert az ember természete nem változik. Köszönöm, hogy olvastál. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-09 15:10:44

Kedves Tibor nagyon köszönöm, az észrevételt, mert ezeket a hibákat magamtól meg sem látom. Javítani fogom. Ezekért a kritikus szemekért jöttem erre az oldalra, nem bántam meg, mert itt nagyon sok jó írást találtam. Látom te is most jöttél ide. Köszönöm, hogy olvastál Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-09 14:47:48

Igazad van kedves Solanne, mert bennem is megmaradt örökre ez a megaláztatás. Az én szüleim a szegénységük ellenére egész életüket becsületben élték le, és lopás az nagy bűn volt akkoriban, ma már az erkölcs fellazult, de vidéken még mindig szigorúbb, mint a városokban. Ez a tanítónéni a városból jött és oda is ment vissza, nem ismerte igazán az itt élő családokat, egyébként azt a kesztyűt a kislány elvesztette, csak nem merte otthon bevallani, ez egy ilyen világ volt. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8298
Időpont: 2011-01-09 14:01:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya!

Történetedet olvasva, elgondolkodtam azon, vajon miért azonnal a szegény gyermeket gyanúsítják elsőként azzal , ha eltűnik valami, hogy ő lop?!
Sajnos ez jelenség amióta világ a világ. A megaláztatás gyermekkorban, maradandó lelki sérülést okozhat, és bizony okoz is. Nem beszélve arról, hogy a szegény ember , talán a legnagyobb igyekezetével próbálta becsületre nevelni gyermekét, gyermekeit.
Elgondolkodtató, szomorú írásodhoz gratulálok!

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Csendekbe ír a végtelen címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Kis covid kalandom címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (7/8) címmel

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 70. címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Pille és Katóka címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Az ősz... című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hétköznapi boldogság című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Találkozásom az UFO-val című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Számkivetett című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)