Értekezés a hottentottákról

Írta John Viper Lock - 1889. május

A hottentotta törzs Afrika közepén a Kongótól délre fekvő területeken él. Létszámuk mintegy 150 fő.

Először is az általam ismertetett emberfajta külsejével foglalkozom.
1. Mindegyik magas. Legalábbis magasabbak, mint alacsonyabb társaik. Az alacsonyabbak pedig nem jellemzően a hottentotta törzs őságát képviselik, sokkal inkább más törzsek betelepültjeinek vegyes házasságából lévő utódok. Tehát, megerősítem, kutatásaim során csupa magas hottentottával találkoztam.
2. bőrük fekete. Kivéve, akiknek nem, mert azok, mint említettem, vegyes házasságok leszármazottai. A nők rendkívül sima, halvány árnyalatú bőrrel rendelkeznek, amely csodálattal tölti el az európai kutatót ti. engem, John Viper Lockot, a London Museum pecséttel igazolt tagját. Ergo ez a bőrfelület, színárnyalatával egyetemben lehet erotikusan kisugárzó, barbár, a freudi ösztönlény tipikus megjelenése a vadonban. A férfiak erőszakosak és valószínűsíthetően a közelmúltban kannibálok is voltak köztük, szép számmal. (Feltételezésem alátámasztásaként benyújtom az egyes számú leletet, amely egy kisméretű, nagy bizonyossággal női koponya, amely tökéletesen letisztított állapotában egy - valószínűleg rituális célra használt - faragott bálványoszlop tetején foglalt helyet)
3. hangszínük: itt is tapasztalható jelentős eltérés a törzs hím-, és nőnemű tagjai között. A nőstény hottentották éles, fel-felcsattanó hangjukkal kommunikálnak egymással, hívják utódaikat és tisztelegnek férjük előtt.
4. a hottentották vadászó, gyűjtögető lények. A nagy vadászatokat a törzs férfi tagjai vezetik, de magukkal viszik a gyermekeiket is. Főként a fiaikat.
5. Jó és támogató szellemeket hívnak elő, kakas áldozattal. Ez a barbár szokás valószínűleg a törzs egyik tagjának megbetegedése után kezdődik, amikor is a helyi gyógyfüves kuruzslóasszony a sátrába vonulva, ott tüzet gyújtva megidézi a fent említett szellemvilágot. Ekkor a tűz mellett fekvő tálkából, rituális célból készített gyógyfőzetet iszik, amelyet volt szerencsém megkóstolni. A főzet enyhén kesernyés, émelyítő illatú, kevés hallucinogén tartalmú, élénkítő hatású. Természetesen, én a civilizált európai nem éreztem semmi bódító hatását, hiszen kiművelt szervezetem elutasítja a drogok ezen fajtáit.
6. A hontettotta nép szokásait tekintve szinte azonos az általam tavaly vizsgált rihonyákéval. Egy férfi egy nőt birtokol. Meglehetősen erkölcsösek. Sok gyermekük születik, de a valószínűsíthető törzsi viszolygások miatt sok özvegyen élő nőt és árva gyermeket láttam. Utóbbiak kínjait igyekszem némi nálam maradt csokoládéval enyhíteni.
7. Kedves marasztalásuknak nem lehet ellenállni, virágözönnel próbáltak maradásra bírni, ajándékokat ajánlottak fel. Nekem viszont muszáj volt tovább indulnom, hiszen visszautasíthatatlan meghívást kaptam a szomszédos remegeme törzstől. Rövid londoni tartózkodásom után hozzájuk térek majd vissza.


Una Banti törzsfőnök naplója, nyári évszak - nagy eső előtt

Az elmúlt hosszú hónap során vendégünk érkezett, Európából. Csúnya kis emberke, hajlott háttal, furcsa - talán lenből szőtt - ruházatban, amit minden nap, és nem csak ünnepeken használt. Ez a tákolmány estére minduntalan átizzadt, és éktelen bűzt árasztott. Mambu Banti, a második feleségem le is hordott miatta este, amint a kunyhómhoz értem. Hangosan üvöltözött velem, hogy ha még egy napig ki kell bírnia a Tudóst, visszamegy az édesanyjához. Aztán a gyerekkel is veszekedett, mert a kölyköket úgy vonzza az aprócska európai, mint a molylegyet a fáklya fénye. Mambu Banti egyenlőre az ágyát vonta meg tőlem, így átköltöztem Fabitihez, az első feleségemhez, aki folyton sírva fakad, ha meglát. Nem akar összeveszni Mambu Bantival, érthető módon, hiszen ő a legfrissebb feleségem, övé az irányítás. Ideje új asszonyt hozni a házhoz. A jövő héten meg is beszélem a Varázslónővel. Most nem zaklatom, fő a feje, hogyan szerezze vissza azt a szépen kifőzött koponyát, amit saját kezűleg rakott ki a babkaróra, hogy elriassza a Nagy Húsevő Madarat. Azóta már két példány is megjelent belőlük a láthatáron. Megijesztik a Négylábú Apróságokat, nehéz lesz befogni őket. Még a végén éhínséget hoz ránk ez az európai.
Jut eszembe! Amikor kimentem a legelőre Guglumi pásztort, apám testvérét meglátogatni, a még mindig meglehetősen felpaprikázott hangulatú Mambu Banti rámsózta Kirikit, a legkisebb fiamat. "A te kölköd, egész nap rosszalkodik, ma te vigyázol rá!" Visította félelmetes hangján. Így hát magammal vittem Kirikit, aki persze azonnal szólt a barátainak, úgyhogy egy teljes napra szárazdajka lettem. Gulgumi mondta, hogy ad egy Nagy Patást, ha elfogjuk, mert ő öreg, és nehezen bírja már őket a hurokba hajtani. Mintegy két órát küzdöttünk az állattal, mire elejtettük. A húst hazavittem Mambu Bantinak, aki aznap éjszakára megint megnyitotta bambuszkunyhója ajtaját. Ez akkor sem mehet így tovább, kell egy új asszony, azonnal szólok Varázslónőnek, amint visszatér a kunyhója mélyéről, ahol is a gonosz szellemeket próbálja összegyűjteni a Tudós elkergetésére. Hiába, ez a koponya-ügy megfeküdte a vénasszony gyomrát.
Ráadásul akkor este irtózatos rikácsolással zavarta el a házától a félhülye európait, amikor az kinyírta Fufukát, a Varázslóasszony húsevő madárkáját. Fufuka még soha nem evett búzamagot, de a Tudós megkínálta vele, amitől a jeles madár mintegy tíz perc szenvedés után, szörnyű kínok között kimúlt. Temetéséről később gondoskodom. A Varázslóasszony egyébként két fuldokló zokogás-roham közepette azt motyogta, hogy: "És a Tudós kiitta az esti lábvizemet is..." Ez már a vég. Ideje eltávolítanom az idegent.

Tegnap előtt aztán nagy elhatározásra jutottam. A remegeme törzs feje, Viszisze soha nem tartozott a kedvenc szomszédaim közé. Meglátogattam hát, és elhintettem neki, milyen nagy szerencsében van részünk, hiszen egy európai tudós a vendégünk. Estére át is küldte a legkisebb lányát, akit a sátramban már meg is becstelenítettem, nehogy visszatérhessen apjához. Helyette futárként visszaküldtem Visziszéhez Humbát a félkarú púpost. Azóta már oda is ért az üzenettel, miszerint elfogadom az ultimátumot: önként átirányítom hozzájuk a Tudóst, ha cserébe ők, a remegemék nem támadnak meg minket. Azt hiszem, minden megoldódik. A Tudós távozására hatalmas ünnepséget szervezek, mindenkinek meghagytam, hogy ajánljon fel ajándékokat a saját tulajdonából, ne mondja Viszisze, hogy csóró vagyok. Most befejezem, kedves naplóm, a következő évszakban újra felnyitlak. Addig amúgy sem érek rá, vár az új feleségem.