HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44611

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JoxemiFeltöltés dátuma: 2011-01-09

Remény nélkül

Csak ültek egymással szemben. Nem mozdultak; némán nézték a másikat.
- Akkor ennyi? - kérdezte Wolf. - Nem akarod?
- Ennyi - felelte Daniela alig hallhatóan.
A férfi bólintott. - Az jó.
Nem mondtak semmit; csend telepedett rájuk.
- Hát akkor... összepakolok.
Daniela csak meredt maga elé. Nem látta, ahogy Wolf elment összeszedni a holmiját. Tudta, nem tart majd sokáig, hogy a férfi elfelejtse őt; biztos volt abban, hogy megtalálja a módját.
Húsz perccel később a férfi visszatért, kezében a csomagjaival. - Készen vagyok - mondta. Daniela bólintott. - El sem búcsúzol? - kérdezte halkan. Wolf letette a csomagokat, és átölelte a hozzá lépő nőt. Szorosan összebújtak; mindkettőjükben feltört a hat év minden történése. Daniela elsírta magát, Wolf pedig simogatta a haját és a hátát. Nem sejthette, mire gondol a nő, mi az, ami miatt sír.
Olyan érzése volt, hogy utoljára öleli át a férfit.

***



- Sajnálom, Wolf - mondta Reinhardt együttérzően. - Tudom, min mész keresztül, de nincs más választásom.
Wolf ránézett. - Akkor ki vagyok rúgva?
- Nézd - felelte a férfi. - Mint a főnököd, én számolok el a teljesítményeddel, ami, lássuk be, a szakításotok óta rohamosan csökkent. Két hét alatt harmincöt százalékot romlottál, és az bizony, tetszik, nem tetszik, gombócból is sok. Manfred magánkívül volt a tegnapi értekezleten, mikor megkapta a részleg teljesítményelemzését.
- Tehát kirúgsz.
Reinhardt feszengve nézett Wolf szemébe. - Kénytelen vagyok. Erről nem én tehetek, nem én hozom meg a döntéseket. Értsd meg, nincs választásom...
- Értelek én nagyon jól - mondta Wolf. - Összeszedem a holmimat és már itt sem vagyok. - Kiment és becsapta maga mögött az ajtót.
Reinhardt némán nézett utána.

***



Már csaknem három hónap telt el. Wolfnak rettenetesen hiányzott Daniela. Szerette volna érezni az illatát, átölelni, megcsókolni, a lába elé tenni mindent, ami még megmaradt az életéből, de nem tehette.
Elvesztette őt. Elvesztette a munkáját. Már nem tudta volna mindkettejüket eltartani. Segélyből élt, ami arra is alig volt elég, hogy egymaga megéljen belőle.
Épp bevásárolt, mikor hirtelen meglátta Danielát. A fűszerek között válogatott éppen. A férfit hirtelen elöntötte a boldogság; odasietett. - Szia - mondta.
Daniela meglepetten mosolygott rá. - Szia. Örülök, hogy látlak. Hogy vagy? Mi történt veled?
- Nem sok. Két héttel azután, hogy szakítottál, kirúgtak a cégtől. Állítólag a szakítás miatt romlott a teljesítményem.
- Sajnálom, én nem...
- Ne sajnáld - mosolygott keserűen Wolf. - És veled mi újság?
- Épp bevásárolni vagyok a párommal...
- Nahát. - Wolf szájíze hirtelen keserűbb lett, mint ha bevett volna egy doboz gyógyszert. - Van párod?
- Igen - pirult el Daniela. - Már két hete...
- Itt vagy, drágám? - hallatszott egy másik férfihang, aztán felbukkant Reinhardt. - Á, Wolf... szia - nyújtott kezet. Wolf elfogadta. Drágám, sietnünk kell. Négyre jönnek Waltherék, és nem szeretném megvárakoztatni őket.
- Persze - mondta gyorsan Daniela. - Szia, Wolf. Majd legközelebb beszélgetünk. - Kéz a kézben mentek tovább Reinhardttal.
- Igen - mondta Wolf alig hallhatóan. - Majd legközelebb.

***



Daniela épp az előételt szolgálta fel Waltheréknek, mikor megcsörrent a mobiltelefonja. Elnézést kért, kiment a konyhába, és fogadta a hívást.
- Daniela Hauser.
- Fräulein Hauser? Friedrich Gass vagyok a rendőrségtől. Ismer egy bizonyos Wolfgang Beckert?
Daniela gyomra csomóba ugrott. - Igen. Miért, mi történt vele?
- Becker úr három órája öngyilkos lett. Hagyott önnek egy búcsúlevelet. Jó lenne, ha el tudna jönni átvenni.
Nem akarta elhinni. Zokogva kirohant a házból, kocsiba vágta magát, és már száguldott is. Meg akart győződni arról, hogy Wolf él és jól van. Át akarta ölelni, és képes volt újrakezdeni vele.
Wolf háza előtt rendőrautók fogadták. Kiugrott a kocsiból, a döbbent rendőrök tekintetétől kísérve beszaladt az épületbe, tekintetével a férfit kereste. Hogy a könnyei elálltak, észre sem vette.
- Fräulein Hauser?
- Igen - felelte a sírás szélén.
- Friedrich Gass, gyilkossági csoport. Itt a levél. - Átadta Danielának, aki remegve nézett körbe.
- Hol van Wolf?
- Ott - mutatott a nyomozó a belső szobába. A nő gondolkodás nélkül belépett, nyomában a rendőrrel. Wolfot még nem tették bele a hullazsákba; úgy feküdt a földön, mintha aludna. Daniela mellétérdelt. Remegő kézzel nyitotta ki a borítékot. A levelet minden kétséget kizáróan Wolf írta; a borítékot finom vérpermet borította, mint a szobában minden mást, ami a közelben volt. Jellegzetes dőlt betűit ezer közül is felismerte. A borítékra azt írta: Daniela Hauser, és a nő mobilszámát. Valószínűleg a rendőröknek.
A levélben ez állt:


Drága egyetlen Daniela!

Bizonyára most haragszol rám. Megérdemlem. De nem szerettem volna egy olyan világban élni, ahol nem érezhetem az illatod, nem simogathatom meg a hajad, a selymes bőrödet... vagyis nem lehetek veled.
Tudom, most még fáj, de hidd el, elmúlik majd. Mindennek, amit azalatt tettem, míg együtt voltunk, oka volt. Keresd meg kérlek, annak a kisszekrénynek a felső fiókjában van, amelyik előtt fekszem.
Ne gyászolj, kérlek. Légy boldog, Reinhardttal, vagy mással, már mindegy. Csak légy boldog, mással ne foglalkozz; én majd vigyázok rád.

Csókol téged örök szerelemmel:

Wolf


Daniela felnézett a levélből. Kihúzta a kisszekrény felső fiókját, és egy kis dobozkát talált benne. A dobozkában egy gyűrű csillogott.
A nő megsimította Wolf sápadt, kihűlő arcát. Észrevette a csipkés szélű lyukat a férfi halántékán. Lejjebb siklott a tekintete. Wolf egy képet szorongatott. Ő és Daniela voltak rajta. Ez volt a legelső közös képük. Elsírta magát.
Igaza volt. Tudta, nem tart majd sokáig, hogy a férfi elfelejti őt. Biztos volt benne.
Végül megtalálta a módját.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2012-03-07 16:42:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Joxemi!
Nagyon jó szövögeted a sorokat. Remekül megfogalmazva az életből vett témát. Sosem tudhatjuk, hogy szavaink és tetteink mit váltanak ki a másikban. Ezért jó mindent komolyan megfonolni.
Élvezettel olvastam soraidat.
Üdvözletel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2011-11-29
Összes értékelés:
1
Időpont: 2011-11-30 20:41:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Csodálatos írás, akkor is, ha belemar a szívbe...
És sajnos hűen tükrözi a valóságot, ami a férfi-női különbségeket illeti az írás témáját adó élethelyzetre vetítve.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4364
Időpont: 2011-02-10 18:36:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Joxemi!

Ugye, milyen kevés is elég olykor ahhoz, hogy az ember akár az egész sorsát megváltoztassa. Ez a szó, ereje. Lehet rossz, romboló, de lehet építő is.
Reinhard és Daniela... Hm, hm, jó kis csavar volt!
Tulajdonképpen nem derült ki, hogy miért is szakítottak Wolffal. Úgy tűnt, hogy mindketten szenvedtek a szakítástól. Tökéletesen ábrázoltad a férfi-nő örök meg-nem-értését.

Judit
Alkotó
Reina
Regisztrált:
2010-11-30
Összes értékelés:
12
Időpont: 2011-01-09 21:55:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez nagyon jo,tetszett és magával ragadott, filmbe illő;)csak igy tovabb!Üdv Réka

Legutóbb történt

festnzenir alkotást töltött fel Pár szó a reinkarnációról címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Utasverés pro és kontra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 15. Ennyi! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Szerelem alagutja alatt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Nem vagyok én ideges című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)