HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 7

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49237

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-01-11

A vihar

( Régi történetek a gyermekkoromból )

Az ötvenes évek szegénységében minden család igyekezett a lehető legtöbb munkalehetőséget megragadni, amivel egy kis pénzt, vagy terményt szerzett. Így jutottunk mi is illetményföldhöz, amin kukoricát és krumplit termesztettünk. Kukoricát címereztünk hetekig az állami gazdaságban, nagyon fárasztó és keserves munka volt ez, főleg eső után. Anyánk nyaranként néha napokig ment a szomszédasszonyával a gabonaföldekre anyarozsot szedni, amit azután leadtak és egy kis plusz forinthoz jutottak. Gyógyszert csináltak ebből a madárkörömhöz hasonló gombából, ami valójában betegsége volt a gabonának. Jártunk krumplibogarat is szedni, de oda mi gyerekek is mentünk. Ezt borzasztó undorító és kilátástalan munkának találtam, legalább is én így éreztem, mert nagyon irtóztam a bogaraktól, és másnapra ismét annyi ronda kis csíkossal volt tele krumpli, mintha ott se lettünk volna előző nap. Ez a kártevő akkortájt szaporodott el nálunk, azt mesélték, hogy az amerikaiak szórták le őket repülőről. Mi ezt elképzelhetőnek tartottuk, mert úgy tanultuk, hogy Amerika a legnagyobb imperialista ellenség, ott csak bűnözés van és kizsákmányolás. Ott az emberek egésznap csak rágóznak, kólát isznak, és nem dolgoznak, lopásból és rablásból élnek. Ide vezet a kapitalizmus mondták. Azt gondoltuk, hogy ott biztosan csak gonosz emberek élnek, és azok képesek ilyesmire. Gyerekként ezeket a marhaságokat elhittük, mert semmi és senki nem cáfolta meg. Csak a Szabad Európát lehetett hallgatni, mint az ellenség hangját, de azt is csak egy jobbfajta rádión és akkor is gyatra minőségben, ám az emberek többsége 56 után csak a szerettei üzenetét várta a rádiónál.

Jól jött az így keresett plusz pénz, mert nálunk mindig az volt a legkevesebb. Gondból, bajból, vitából bezzeg jutott elegendő. Ha anyánk eljárt munkára, mi gyerekek egyedül maradtunk, játszottunk az udvaron, vagy kint csatangoltunk. Amikor apánk hazaért gyorsan főzött egy kis paprikáskrumplit tarhonyával, csak ezt tudta megfőzni, és mi faltunk, anyánknak gyorsan eltett belőle, mert mi mindent elpusztítottunk pillanatok alatt, pedig kaptunk hozzá egy nagy karéj kenyeret is. Nem is csoda, hiszen a reggelire kikészített tejen és egy darab kenyéren kívül délutánig nem ettünk semmit, kivéve azt az esetet, ha megmásztuk az eperfákat, és ha szerencsénk is volt, találtunk érett gyümölcsöt rajta.

Már nagyobbak voltunk és kijártunk kapálni a két Lajta között lévő kukoricaföldre, csak mi hárman, a húgommal és az öcsémmel. Az öcsénk ekkor még nem volt több nyolc évesnél, csak játszani szeretett, kapálni nem. Amint kiértünk, már ott is hagyott bennünket, ment nyulászni az erdősávba, és a kezdetleges horgászbotjával, horgászni a Lajtába. Mire hazafelé készülődtünk, mindig előkerült, de se nyulat, se halat nem fogott sohasem. Ha nagy meleg volt, mi is lementünk a Lajtához fürödni. Ez a Lajtaág nem volt mély, csak a hídnál, de ott nem mentünk bele, mert ott az örvény is sok volt. Itt tanultunk meg úszni magunktól, kezdetben kutyaúszásban, majd ellesve másoktól, rendes mellúszásban, segített bennünket a víz gyors sodrása.

Anyánk induláskor mindig a lelkünkre kötötte, hogy ha vihar jön, ne menjünk a vízparton álló nagy fűzfák alá menedékért, mert oda csapkod le leggyakrabban a ménkű. Hasaljunk bele az erdősáv melletti traktorút csapásába, így nem üt agyon bennünket a villám. Egy forró délután a semmiből hirtelen vészjósló sötét felhők teremtek a nyugati ég alján. Az öcsénknek meg híre hamva sem volt. Eldobáltuk a kapáinkat az erdősávban, mert a mama azt is a lelkünkre kötötte, hogy villámláskor ne legyen a kezünkben, mert vonzza a villámokat. Uzsgyi, futásnak eredtünk, és kiabáltunk, hátha meghallja valamerre a csavargó. Már feltámadt a szél, és nagy kövér cseppek kezdtek hullani a fejünkre, amikor megláttuk futni a parton lefelé, a vékony kis lábait hihetetlen szaporán szedte. Mikor végre odaért hozzánk, dörgött villámlott és zuhogott az eső. Mi szófogadóan belefeküdtünk a traktor vájta mélyedésbe az úton, szépen egymás után. A gödör pillanatok alatt megtelt a sáros latyakkal. A vihar, amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is ült. Az eső még esett, de az ördög már verte a feleségét, mert kisütött a nap. Mi a három tetőtől talpig sáros ijedt gyerek felállt és egymást nézve egyszerre csak gurgulázó kacagásba törtünk ki. Levezetve a félelem okozta feszültséget visszaültünk a sárba és ott fuldoklottunk a nevetéstől. Tanakodtunk, hogy belemenjünk a Lajtába fürödni, de nem mertünk, mert víz a hirtelen jött esőtől megemelkedett és még sebesebben folyt. Elindultunk hazafelé azon sárosan mocskosan. A faluba érve kevés ember járt az utcákon, de az mind megkérdezte, hogy mi a fene történt velünk. A hasukat fogták a röhögéstől, amikor elmondtuk nekik mitől vagyunk ilyen sárosak. Anyánk nem sokat törődött a sáros ruhánkkal, ő csak örült, hogy épségbe hazakerültünk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-06-24 09:59:04

Igen Judit, már gyerekkoromban hallottam, hogy Amerikából jött, a neve is utal rá kolorádó bogár.. Sajnos sok kártevő telepszik meg idővel máshol, annak köszönhetően, hogy ma már kicsi a világ. Például tíz éve a kukorica bogár sem volt ismert errefelé. Köszönöm , hogy én voltam az altató olvasmányod. Tegnap én is sokáig kukorékoltam a zuhogó esőt hallgatva, a Tűnődéseim II -ben olvasható is az ihlet. Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2011-06-23 23:54:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya! Alvás helyett Téged olvaslak! Holnap meglesz a böjtje... Most is nagyon élveztem az írásodat! A krumplibogárról szóló legendával kapcsolatban csak annyit szeretnék elmondani, hogy a krumplibogár /kolorádó bogár/ előfordulása eredetileg az Amerikai Egyesült Államokbeli Sziklás-hegység közelében fekvő államokra korlátozódott. 1922-ben Franciaországban tűnt fel elsőnek Európában. Magyarországon a második világháború előtt egyáltalán nem volt. 1947. Július 19-én Héderváron /Szigetköz/, egy kis faluban találtak rá az elsőre. Ott még egy krumplibogár szobor is áll, amin megörökítették.
Valószínűleg a krumplival került át Európába, és terjedt el fokozatosan nyugatról kelet felé. Egyes nézetek szerint biológiai fegyverként alkalmazták az amerikaiak a második világháborúban Németországban, onnan "jött". Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-15 21:37:04

Kedves Ágnes Örülök, hogy olvastál. Sok írásom szól a gyerekkoromról, az ötvenes évekről. Itt is olvashatsz még egyet, a Titokzatos Nyessei kert címmel. Lehet, hogy ide is felteszem a Mezítláb a forró homokon , gyermekkori történeteimet, amely a tanyasi életről szól, az én nagyszüleim alföldi tanyáján töltött nyaraimról.Hát abban van élet. Köszönöm, hogy olvastál. Üdv. Jega Ibolya.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-17 10:23:25

Köszönöm Arthemis a kedvező kritikát, még tanulom az írást, vannak még hibáim. Üdv. Jega
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2011-01-16 00:23:40

Jó olvasni a visszaemlékezéseidet, részben azért mert szinte egy másik világba vezet, részben mert minden ember más és mindent különbözőképpen lát és él meg.
A stílusod is jó, olvasmányosak az írásaid.:)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-13 14:12:41

Igen kedves Irén ez így van, a mai gyerekek többsége ezt a meglehetősen összkomfortos, ellátott, túlóvó, hosszú ideig gyerekkorban élő steril világot szokták meg, és nem ismerik a veszélyekkel járó, de önálló életre nevelő szabadság édes ízét., amely felelősségre és gondolkodásra nevelt. Mindkét nevelési formának vannak buktatói, de sok jó oldala is. A mostaniban, a szülő a felelősségre, és a mai élet veszélyeire hivatkozva totálisan ellenőriz félt. Amit én megértek részben, de a gyerekek zöme kissé önállótlan, és nagyon sok még 25 évesen sem önálló. A régiben pedig, sok gyereket ért baleset, a gyengébb tartásúak rossz bandákba gyűltek, bár abban időben sokkal kevesebb volt a bűnözés , mint manapság. A rendszer is más volt, ha nem is volt a család templomba járó a gyerekek jártak hittanra és misére, az erkölcsi szabályok szigorúak voltak, és a büntetés nem maradt el, ha vétettünk ellene. Az iskola és a tanárai becsülete szent volt a szüleink számára, nem véthettünk ellene.
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3351
Időpont: 2011-01-13 10:56:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Jega (2011-01-12 15:45:02) üzenetére
Kedves Ibolya,
ez érdekes dolog...
életemben még szinte senkivel sem beszéltem, aki ne látta volna szépnek azokat a régi -hát, inkább hatvanas, hetvenes éveket... az ötvenesekben azért még ott voltak Rákosi dolgai...én számos vidéki ismerős révén szinte lubickoltam az életben, persze gyerekként...
Ha ma beszélek erről fiatalokkal, bámulnak, hogy érezhettük jól magunkat azokban a rettenetes időkben... ez a trend, ahogy Judit is mondja Undorító féreg c. alkotása kapcsán...
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-12 15:45:02

Köszönöm kedves Irén, hogy olvastál. Több ilyen visszaemlékezésem van, ez is ennek a sorozatnak a része. Való igaz, a mi gyerekkorunkban nem igazán éreztük bántónak a szegénységet, mert majdnem mindenki az volt az ötvenes években. Már a messzeségbe vesző szomorú világ az ötvenes évek, de én azért nem látom olyan csúfnak, mert ekkor voltunk gyerekek. Üdv. Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3351
Időpont: 2011-01-12 14:30:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszett, kedves Ibolya, jó nosztalgiázni, az idő távlatában elmerülni kissé. Én városi lány voltam, de vidéki ismerőseink bőven akadtak, és gyakran jártam feléjük. Ismerem valamennyire ezeket a foglalatosságokat, hiszen sok szegényember volt akkoriban, és nem voltak ekkora különbségek.

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékezve Finta Katára címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tíz lépés című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Puliszka Juliska címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

Ngaboru bejegyzést írt a(z) dadames című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)