HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48420

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: princeFeltöltés dátuma: 2011-01-14

Na, most már ideje...


Hosszasan készülődött, kissé lustán botorkált ki a fürdőszobába. Megállt a mosdó feletti tükör előtt. Bal tenyerével végigsimította az arcát és belehajolva a saját képmásába. Elégedetten állapította meg, hogy minden a legnagyobb rendben van. Így a harmincas éveinek vége felé is még jóképű, nagyon fiatalos embernek tartotta magát Jim Farrow. Remek munkája van. Kényelmes lakása, parkolójában ott dekkol az-az imádott sport-kocsija, amit a cég biztosított a munkájához. Éppenséggel van egy kis pénze is, ami ott forgolódik a tőzsdén. Mégpedig nem is olyan rosszul. Néha, azért van egy kis hiányérzete is. Talán, mintha időnként egyedül érezné magát. Ám ezeket az érzéseit gyorsan el is hessegeti magától. Gondolataiba belekúsznak a cimborák emlékei is. Azok a drága jó ivócimborák - a megveszekedettek -, mind-mind megnősült már. Gyerekeik vannak. Fene nagy büszkeségükben csak úgy vigyorognak, nagy széles, fogvillantó ábrázattal. Kidomborított mellel, büszkén feszítenek. Viszont egy sörre elcsalni őket, azt már nem! Nem úgy, mint azelőtt! Hej, azok a remek idők, a gyönyörű lányok, azok a fejfájások... na, azoknak az időknek már biztosan lőttek. Mindegy is. Ki bánja? A barátok jönnek és mennek. Persze a család..., a család is nagyon remek dolog, de azért lássuk be..., van azzal macera is! Akiknek már van, azok pontosan tudják. Nap mint nap átélik. Jimet leginkább a házassággal járó korlátok zavarták rettenetesen. Amikor belegondolt, még egy kicsit össze is rázkódott. Szinte látja a képzeletbeli asszonyát, azt, aki számon kéri, aki felelősségre vonja, hogy merre csavargott, s hogy mire herdálja el az Ő, saját maga által nehezen megkeresett centjeit. S ott vannak a járulékos kellemetlenségek, éjszakai dajkálások, szaros-pelenkák, óvoda, iskola... Egyáltalán! Egy gyerekkel, csak a gond és a probléma van. Na nem! Az az élet nem neki való. Majd talán egyszer, de még..., még élni akar. Ez az élet -a mostani-, az igen, az neki pontosan megfelel. Így ahogy van.

Amikor a főnök üzent Jimynek, Jimy nem sejthette, hogy milyen lehetetlen feladattal bízza meg a főszerkesztője. Még hogy Ő, a bulvárkirály, a szegénységről írjon?! Teljesen felháborodott. Igazán méltatlannak érezte a megbízást. ..., és mégis mit írjon róluk? Ő, aki a legjobb körökben forgolódik, akinek az élete a csillogás, a sztárvilág, a tehetősek világa. Ebben él. Ehhez ért. Mi köze neki a szegényekhez? Menjen ki a nyomortelepekre faggatózni? Nem érdekli a szegénység. Amióta a világ, világ, mindig is voltak társadalmi különbségek. Eleget hall a hírekből róla. Van és kész. Hála a jó Istennek, őt ez nem érinti. Már az is megfordult a fejében, hogy valamelyik kezdő újságírótanoncnak továbbpasszolja a feladatot. Igen ám, de mi lesz, ha az meg valami baromságot irkál össze!? Azt sem igazán értette, hogy vajon miért nem valamelyik izgága, tudálékos oknyomozó riporterecske kapja ezt a feladatot? Hiszen ők azok, akik olyannyira szeretnek belemászni a mások nyomorába. Kutakodni, válaszokat keresgetni, hogy mi, miért is van? Hú, de szeretik szapulni azokat, akiknek egy kicsit is jobban megy. Ó, hogy mennyire élvezik, ha ítélkezhetnek. Azok a rohadékok, a gazdagok. Mintha nem is tőlük menne előre a világ. A pénz, a tőke, a vagyon mozgat mindent. Talán a csórók teremtenek munkahelyeket? Ők azok, akik finanszírozzák a haladást, a tudomány, a fejlődést? Semmi sem köszönhető nekik. A szegénységgel együtt jár a bűnözés, a mocsok. Fájdalom, de a szegények, a szegénység, csak nyűg egy jól működő társadalom nyakán. Egy pillanatra elmélázott a saját sorsán. Ő sem született gazdagnak. Igaz a szülei, valamikor régen, jókor voltak, jó helyen. Hálával gondolt rájuk. Kár, hogy már elmentek. Amíg éltek, mindig számíthatott rájuk. Biztosították, hogy tanuljon, hogy el tudja kezdeni az életét. Igen, de ő legalább élt a lehetőségeivel. Tanult, törekvő volt és lám, ha akar az ember, akkor - értelemszerűen - jobb sorsra érdemes. Mindenki a saját maga sorsának a kovácsa. -idézte magában ezt a közhelyes bölcsességet. Különben is, azok az agyonszidott gazdagok elég szépen jótékonykodnak. Méghozzá a sajátjukból. Ezen agyalt és azon, hogy pontosan ezeknek a tényeknek tudatában nem érez semmilyen empátiát a szegényekkel kapcsolatban. S visszaugrottak a főnök szavai az emlékezetébe. "Értsd meg, ma ez a trendi! Nem hunyhatunk szemet a körülöttünk lévő problémák felett. Minden valamire való konkurens lap foglalkozik a témával." Így érvelt főnöke, amikor Jimy méltatlankodva protestált a feladat ellen. S azért, hogy éreztesse ki is a főnök, hozzátette: Ez egy konkrét utasítás, ami feladat és nem vita tárgya. Nagy taktikus lévén, koncként odavetette, hogy Jimy újságírói tapasztalatával és stílusával, senki sem tudna jobb cikket írni a témáról. Bosszankodva törődött bele, bárhogyan is kapálódzik, ezt a cikket neki kell megírnia. Kilépett főnöke üveg kalitkájából és arcára sunyi vigyor ült ki. Egy tapodtat sem hajlandó mozdulni az ügyben. Ott az, az áldásos dolog, az internet. Micsoda nagyszerű találmány! Szétnéz kicsit, innen egy kis adag infó, onnan egy kicsi és hipp-hopp meg is van az a kurva cikk.

Jó ideje gubbasztott a számítógép előtt. Duzzadt szemei csak a monitort fürkészték. Előfordult, hogy egy cikkhez többször is visszatért. Nézte a megrázó fotókat. Nézte, ahogy a csont-sovány bangladesi kisfiú szája szegletén párosodnak a legyek, nézte, ahogy Román kisgyerekek térdelnek a porban alamizsnáért könyörögve, a bádog-városokat Venezuelában, Kolumbiában, Afganisztánban és szerte a világban. Megbotránkoztatta az AIDS-es afrikai gyerekek látványa. Kilakoltatásokról olvasott, beteg gyerekeikért mindent feláldozó szülőkről, balesetben megrokkant, munkaképtelen, segélyeken tengődő emberekről, intézetből szökött, drogot áruló tinédzserekről, rongyokba bugyolált hajléktalanokról, akik a lesoványodott, de hűséges kutyáikkal osztják meg a kukákból túrt falatokat. Melyikről írjon? Cserbenhagyta az újságírói ösztöne. Újból és újból egy gondolat kerítette hatalmába. Nem neki való ez szociális vájkálódás! Undorodik a témától. Mindenhol a nyomor, a szegénység, a kilátástalanság. Eleget látott. Kikapcsolta a gépet és - mintegy - a benne felkavarodott érzések lerázására, az első útjába eső bárba bement, rendelt valami erőset, amit egy-egy sörrel hígított fel a gyomrában. S ezt még jó néhányszor megismételte. Amikor már úgy érezte, hogy végleg kiöblítette a fejéből a net-en végig szemlélt rengeteg nyomorúság generálta rossz érzést, fizetett és kissé bizonytalan léptekkel elindult a parkoló felé.

Élvezte a remek, kora-nyári este felfrissült levegőjét. Leengedte a kabriolet tetejét, odalépett a gázra. Imádta, ahogy gyorsul az autó, imádta, ahogy a motor hangja ezzel tökéletes szinkronban felerősödik és azt, ahogyan a kerekek felfalják az aszfaltot. Hátrahajtotta a fejét, A csillagok látványa lenyűgözte. Egy pillanatra lehunyta a szemhéját. Hálát adott az Istennek jó sorsa miatt. Cigarettáért nyúlt, amit mindig a könyöklő előtti boxban tartott. Mialatt a gyújtót kereste a zakója zsebében, hatalmasat rándult az autó. Tompa puffanás... Üveg szilánkok fakó csilingelése ijesztővé tette a pillanatot. Két lábbal taposott a fékre. Nem tudta mi az ördög az, de annyit azonnal felfogott, hogy most valami nagy baj történhetett. Az agya automatikusan elhárította a gondolatot. Nem, az nem lehet...! Nem lehet, hogy valakit elgázolt! Ám a racionalitása visszarángatta a valószerűség talajára. Villanásnyi gondolatok cikáztak az agyában. Talán csak egy kutya vagy valami más... Maga előtt nem látott semmit, a visszapillantóba meg bele sem mert nézni. Az is átszaladt az agyán, hogy nyom egy kövér gázt és gyorsan tovább áll, de a csend olyan súlyos volt a kihalt utcán, hogy a földön fekvő fájdalmas nyöszörgését nem lehetett nem hallani. Hátrafordította a fejét és a hátsó ülések fejtámlái között átnézve meglátta a kitekeredett alakot. A nyögdécselés abbamaradt A test sem mozdult. Kiszállt a kocsiból. Odament a sérült nőhöz. Hiába szólongatta, a válasz elmaradt. Remegő ujjakkal nyomkodta mobiltelefonján a gombokat. A kijelző harsány zöldje szinte égette a szemét, főleg a benne éktelenkedő, valószerűtlenül nagynak tűnő fekete számok. 911.
A skót-whisky kissé hordó ízű, karcos gőzét böfögte fel. A távolból egyre hangosabbá duzzadó szirénák idegesítő vijjogása hallatszott.

Öt év telt el. A nagy, komor-barna elektromos kapu hangtalanul nyílt ki. Csak akkora helyet kínált a távozónak, hogy egy ember kiférjen rajta. Egyedül állt a tüskésdrót szegte szürke falak előtt. Pár lépésre egy buszmegálló kopott tábláját rezegtette a szél. Odaballagott. Amíg a buszra várakozott, átgondolta a feladatait. Százszor is elmondták - mintha elmebeteg lenne -, hogy az első útja a felügyelőtiszthez vezessen, mert könnyen visszakerülhet. Majd az szerez neki munkát, szállást. A börtönben nem mert a jövőre gondolni. Félt tőle. Egy valami tartotta csak benne a lelket... Írni újra. Csak ehhez ért. Ezt tanulta. Bár, odabent dolgozott, volt konyhán, asztalos műhelyben, mosodában, de ez mind-mind kényszer volt. Végtére szerencsésnek is mondhatja magát, hiszen, miután az előző könyvtáros szabadult, rábízták a könyvtár vezetését. Régi életével, a hivatásával ez, és a börtönújság szerkesztése kötötte össze. A sok megaláztatást, a bezártságot másképpen ki sem bírta volna.

Mogorva ember fogadta a seriff irodája melletti épületben. A papírjaiból fel sem nézett, úgy sorolta Jim jövőbeni teendőit, amit minden esetben egy-egy intelemmel vagy atyáskodó jó tanáccsal egészített ki. Jimy lakását elvitte a kártérítés. A börtönben töltött idő alatt a végrehajtók, a jogászok hathatós munkálkodásainak köszönhetően az ingatlan kalapács alá került. Az ebből származó összeg, a balesetben elhunyt nő családjához vándorolt. Mire kiszabadult, semmije sem maradt. Új lakhelyéül a felügyelőtiszt, a nem túl jó hírű negyedben, a Coltreed streeten roskadozó átmeneti szállót jelölte ki. A tiszt monológja közben, kissé rezignáltan hozzátette: "Mégis csak jobb, mint az utcán." Először akkor nézett Jimyre, amikor hümmögve megállapította, hogy mind civilben, mind a börtönben újságíróként dolgozott. Szúrósra vett tekintettel jelentette ki, hogy ad egy lehetőséget Jimynek. Tárcsázott és kisvártatva egy párbeszédbe kezdett. Tette mindezt úgy, mintha Jimy ott sem lenne. "Helló Jack! Van itt egy fickó, most szabadult. Szerintem hasznát tudnád venni." Néha elhallgatott a tiszt, amíg a választ hallgatta, majd folytatta. "Igen, igen újságíró. Hogy mi? Az aktája szerint ittasan halálra gázolt egy nőt. Nincs vele baj, letöltötte az idejét. Bent sem volt vele probléma. Tudsz vele valamit kezdeni?" Ismét csend. "Jó akkor oda irányítom." Elköszönt, majd amint lerakta a kagylót, egy papírra leírt valamit és Jimy kezébe nyomta. Nem enyhülő közönnyel utasította a félszegen álldogáló újságírót, hogy menjen el a felírt címre. Ott már várják. Természetesen hozzátette, hogy becsülje meg magát, mert ez az utolsó lehetősége és felhívta a figyelmét, miszerint minden szerdán 2 és 3 óra között le kell jelentkeznie nála, az irodában.

A kopottasan berendezett szerkesztőség szűk boxaiban, elavult írógépeken kopácsoltak Jimy jövőbeni kollégái. A keskeny munka-rekeszek vékony folyosót képeztek, ezen a csíkon jutott el a főszerkesztő irodájához. Belépett és az öt év alatt belenevelődött alázattal bemutatkozott. Talán pont ezért lepte meg annyira, hogy a vele szemben ülő ember, nyájasan kezet nyújtott neki, hellyel kínálta és általában véve egyenrangú félként kezelte. Emberséges, már-már baráti hangon beszél hozzá, s mondandója során mindvégig így tett. Elszokott ettől, de bizsergetően jól esett neki. A főszerkesztő felvázolta Jimy feladatait, a felé irányuló elvárásait, a helybeli szokásokat és minden egyebet, amit Jimynek tudnia szükséges a munkáját illetően. Jimy egyszer csak arra lett figyelmes, hogy újdonsült főnöke milyen indulattal taglalja, hogy miként maradtak az emberek önhibájukon kívül fedél nélkül. A leküzdhetetlen problémáikról beszélt, arról, hogy sokan úgy váltak szegénnyé, hogy visszaéltek a jóhiszeműségükkel és, vagy becsapták őket, vagy a ki nem fizetett járandóságukkal ellehetetlenítették az életüket. Sokuk úgy került a mély-szegénységebe, hogy a bankok visszaélve hatalmukkal, a jogaikra való hivatkozással kisemmizték a szerencsétleneket. Mesélt azokról az emberekről, akik magukra maradtak, akik elvesztették az állásukat és hiába a sorban állás a munkaközvetítő hivatalok előtereiben, sosincs számukra felajánlható lehetőség. Feldúlva fejtegette a rendszer igazságtalanságait, például, hogy a gazdagok többek között azért lettek annyira tehetősek, mert ezeknek a szerencsétlen embereknek az életszínvonalhoz képest aránytalanul alacsony bérrel szúrták ki a szemüket. Meggyőződéssel beszélt. Nem egyszer szünetet tartott mondandójában, hogy leküzdje a felháborodását a jelenleg elképesztő társadalmi állapotokról. Miután kissé megnyugodott felkorbácsolt érzelmeitől, immár békésebb hangnemben tájékoztatta Jimyt, hogy a kifizethető bére nem sokkal több, mint a munkanélküli segély, ami azért van így, mert ez a lap egy nonprofit szervezeté. Az újság működését az egyszerű, hétköznapi emberek adományaiból tarják fenn. Teszik mindezt azért, hogy ezekről a perifériára szorult emberekről -jobb híján- legalább így tudomást szerezhessenek azok, akik valóban tehetnének valamit. Talán egyszer felébred a lelkiismeretük. Mélyen Jimy szemébe nézett és az irodai karosszék támlájára támaszkodva olyan közel hajolt a férfihez, hogy amaz az arcán érezte a másik leheletét. Így nyomatékosította, hogy minek a szellemében várja Jimytől a cikkek mondanivalóját.

Jimy leült a számára kijelölt rekeszbe. Jó érzés töltötte el. Újra írhat. A fene sem bánja, hogy miről, legyen az akár a szegénység. Észre sem vette amint félhangosan, de kimondja: "Na, most már ideje megírni azt a cikket!" Összekulcsolta ujjait, megropogtatta őket és az öreg gépezet billentyűivel heves kopácsolásba kezdett...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2015-01-31 15:49:41

Kedves Délibáb!

Nagy örömömre szolgál, hogy kitüntettél a figyelmeddel. Köszönöm szépen.

Szeretettel

Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2014-09-25
Összes értékelés:
146
Időpont: 2015-01-17 13:21:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoli!

Tetszett a történet és a mondanivalója is!

Szeretettel: Délibáb
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-22 11:23:05

Kedves Arthemis!

Köszönöm szavaid. Igazából mindent átláttál. Egy ilyen apró szemelvényben természetesen nem lehet ilyen hatalmas témát feldolgozni. A kereteim szűkösek voltak (karakter szám), ezért megpróbáltam minél többet belesajtolni, úgy hogy az ne menjen a történet rovására.

Köszönöm a történettel kapcsolatos dicséreted is.

Üdv

((Zoli
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2011-01-20 00:50:49

A szegénységnek sok oka lehet, mindezzel talán egy regényben lehetne foglalkozni...mégis megtaláltad az utat hogy felhívd ezekre az olvasó figyelmét.:) A történet is tetszett amibe ágyaztad...ma sajnos nagyon könnyű a társadalom perifériájára kerülni...
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-16 20:32:45

Kedves ottaka!

Nem is tudod milyen nagy örömöt okoztál a hsz.-ben leírtakkal. Gyakorlatilag - legalább is én így értékelem - azt írtad, hogy láttad a fickómat. Mindig is arra törekedtem az írásaimban, hogy képeket tudjak generálni az olvasó fejébe. Ne moziba menjen! Olvasson! Remélem ezért nem tartasz nagyképűnek, de ha ez most sikerült, akkor nagyobb dicsérettel nem is illethetted volna az írásomat.

Hsz.-ed többi részével pedig maximálisan egyetértek.

Köszönöm szépen az időd és a hsz.-d.

Üdv

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-16 20:24:37

válasz pirospipacs (2011-01-16 14:44:53) üzenetére
Kedves Pipacs!

Mindig nagy öröm számomra, amikor olvasóim között tudhatlak. Bíztam benne, hogy van üzenete és örülök, hogy megláttad. Én magam is remélem, hogy sokan fogják olvasni, de ha egy valaki olvassa, akkor már nem írtam hiába.

Köszönöm ismételt látogatásod és kedves szavaidat.

Szeretettel

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-16 19:49:24

Kedves Tibor!

Nagyon örülök, hogy új olvasót és kommentelőt találtam az írásom alatt.

Örülök annak is, hogy a lényeget emelted ki. Ez empátiádat dícséri, ezek szerint - legalábbis - ebben a témában biztosan egyetértünk.

Üdv

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-16 19:45:52

válasz Finta Kata (2011-01-16 19:04:34) üzenetére
Kedves Kata!

Nem zavar, hogy itt van, de kérhetem is Artúrt. Ahogyan szeretnéd.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12493
Időpont: 2011-01-16 19:09:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Prince!
Elnézésedet kérem, de nem a számodra megírt, hanem az előző írásom került föl. Légy szíves és töröld ki, azt hiszem lehetséges. Ha nem, kérni kell a szerkesztők segítségét.

Jó írást olvastam Tőled, nagyon jól ábrázolod egy meggazdagodott ember viszonyulását a szegénységhez, akinek a felelőtlenségéért kapott öt év jó lecke lehetett. Reménykedjünk, hogy legalább a főhősöd tanult belőle. Tetszett a hibátlanul megírt írásod.

Üdvözlettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12493
Időpont: 2011-01-16 19:04:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Berci!
Ismét egy nem mindennapi alkotás. Jó érzéssel tölt el, ha nem csupár háromsor-tizenötszótagos verset (haikut) látok föltéve. Mivel az is versnek számít. Ez a római négyre osztott, igazán nem szűkreszbbott vers nem akármilyen új-szavakkal telített. Mondhatom, talán nem is először, hogy élvezettel olvasom a verseidet. Nem idézem, melyik mondata - része tetszett legjobban, mert az egészet, úgy ahogyan megalkottad, elismerésre méltónak tartom.
Szeretettel üdvözöllek: Kata
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2720
Időpont: 2011-01-16 14:44:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zoli!
Jó példája írásod annak, hogy egyetlen töredékmásodperc megváltoztathatja életünket. Jobbá, vagy nehezebbé teheti... kéretlenül is. Talán arra sem árt emlékeztetni sokakat, hogy honnan jöttek, másokat pedig arra, hogy merre tartanak. Már az este olvastam novelládat, de hagytam, hogy érjen bennem. Nem mint írást, hanem mint üzenetet. Csak remélni tudom, hogy sokan fogják olvasni, mert érdemes.
Gratulálok Neked!
Szeretettel: pipacs :)
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-16 11:43:48

Kedves Jega!

Szerintem ebben az országban - a korosztályunkon belül - mindannyian - kevés kivétellel - ugyanonnan indultunk. Értjük és tudjuk mit jelent a szegénység akkor, és tanuljuk, hogy mit jelent ma. Sajnos meg is éljük, élik sokan. Valóban a pénz diktál. Iskolát, rangot, s az ezzel járó előnyöket. A mi "vad-kapitalizmusunk - egy torzó, amit generált gazdasági helyzetek irányítanak.

Megtiszteltél olvasásoddal. Köszönöm.

Üdv

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-15 21:52:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Prince tetszett az írásod, mert megmutatott egy olyan utat, amely a szegénységbe taszíthat. Jó írás. Gyermekkoromban már megéltem a mély szegénység különböző fokozatait, de mégsem éreztem bántónak, mert a körülöttem élőknek is hasonló sors jutott. A mai szegénység már más, mert minden a gazdagságról szól, a teli kirakat, ránk özönlő reklámáradat, a pénz az úr. Ha van minden van. Régen többnyire beleszülettünk a szegénységbe, nem voltak éles társadalmi különbségek, a boltok szegényesek voltak, és este aludtunk, a tv-nek híre hamva sem volt. Ma rengeteg ok miatt kerülhetünk padlóra, elveszthetünk mindent, és ettől rettegünk, mert kirekesztettséget jelent. A szegénység ma bélyeg. Üdv Jega Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-14 17:18:55

válasz szusi (2011-01-14 17:08:04) üzenetére
Így van kedves szusi! A szegénységről vagy annak változatairól rengeteget lehet írni, filozofálgatni. Annyira általános és ahogyan írod relatív, hogy azt egy ilyen rövid írással természetesen nem lehet kifejteni. Akár fórum téma is lehetne, de ez kivételesen egy versenytéma volt, a maga sokatmodásával vagy általánosságával.

Nagyon köszönöm, hogy ismét megtiszteltél figyelmeddel.

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2011-01-14 17:08:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Prince, amikor a gazdagság-szegénység témaköre előkerül valamilyen formában, nálam mindig felmerül a mihez képest kérdése. Mert mindenkinél van szegényebb és gazdagabb is.
Van, aki már akkor szegénynek nevezi magát, ha nem mercédesszel jár és van, aki már akkor is gazdagnak, ha kap egy használt biciklit. Nagyon bonyolult kérdéskör ez.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-14 16:53:59

válasz Haász Irén (2011-01-14 16:34:40) üzenetére
Kedves Irén!

Nagyon jó példákat hoztál fel. Rengeteg jóakaratú ember adta minden erejét és osztotta meg kevéske vagyonát, hogy segítsen a bajbajutottakon.

Köszönöm, hogy időt szenteltél az írásomra és köszönöm kedves hsz.-d is.

Szeretettel

((Zoli
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3342
Időpont: 2011-01-14 16:34:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Remek írás, nagy igazság. Gratulálok a díjhoz, megérdemelt.
Az empátia nincs meg mindenkiben, de felnyithatók a szemek. Ezt a tavalyi árvíz és iszapkatasztrófa is mutatja...
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-14 13:29:45

válasz Selanne (2011-01-14 13:11:41) üzenetére
Mert nem igaz az, hogy csak a gazdagok tehetik jobbá a világot. Az emberségesség, a tolerancia és az összefogás, ugyanolyan nagyszerű eszközök lehetnek, a többiről nem is beszélve.

Még egyszer köszönöm figyelmedet és kommentedet.

Szeretettel

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-14 13:26:27

válasz Selanne (2011-01-14 13:11:41) üzenetére
Kedves Selanne!

Először is nagyon köszönöm, hogy a hosszabb írásaimra is áldozol a drága idődből.

Amikor ezt írtam -talán egy éve-, akkor pont ugyanazt éreztem, amiről a hsz.-ben szóltál. Egy versenyre írtam (szerényen jelzem, meg is nyertem vele), aminek a témája a szegénység volt. S pont a kavargás a fejemben, hogy annyi szegmense és változata van a szegénységnek, hogy szinte nem is tudtam honnan nyúljak a dologhoz. S miközben írtam egyre empatikusabb lettem azokkal, akiknek a szegénység jut osztályrészül. Bár, ha szerények is az eszközeink, de legalább így az írásainkkal is tehetnénk valamit a sokszor ellehetetlenült emberekért.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2011-01-14 13:11:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia!

Sok minden kavarog a fejemben. Nem lehet asztal alá söpörni a szegénységet. Elzárkózni könnyebb, mint megélni. A sors kiszámíthatatlan. Nagyon jól megírtad, hogy egy tragikus dolognak kellett történnie ahhoz, hogy nyitott szemmel járjunk, lássunk , érezzünk tegyünk valamit. Hangsúlyozom tenni.

Szeretettel:Selanne

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Ti régi lombok! címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: Harmonika címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)