HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1909

Írás összesen: 50424

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

hundido
2020-07-12 05:40:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-01-17

A nem várt vendég

Munkás éveim utolsó évében az ortodox karácsony előtti napok valamelyikén történt ez a szomorú esemény. A Magyar- Osztrák határon dolgoztam egy pénzváltóban, ahol autópálya matricákat árultunk és az ezzel kapcsolatos problémákban, és sok minden másban is segítettük az autósokat. A határon álló épület együttesnek mindkét oldalán fotocellás üvegajtó nyílt és csukódott, szinte folyamatosan. Egy nagy hallba érkeztek, ahol a pénzváltók, egy shop, és a fizetős WC, kínálták szolgáltatásaikat, továbbá egy játékautomata nyelte a pénzt. A határ felől belépve a hall jobb oldalán egy jól menő étterembe léphettünk, balra pedig a még nagyobb forgalmú büfében gomolygott a cigarettafüst. Az egész épület éjjel nappal üzemelt. Csak reggel öt óra körül zárták be az ajtókat egy órára, amíg a takarítás tartott. Természetesen a legnagyobb forgalma a wc-nek volt, majd a büfének, a sofőrök pedig hozzánk jöttek. Nagyon szerettem itt dolgozni, szórakoztató, a nyüzsgés miatt változatos volt a nap, mindig történt valami, az örökké vidám pincérfiúk kifogyhatatlan történeteikkel és vicceikkel múlatták az időt. Ezek a fiatal férfiak rengeteget dolgoztak, napi tizenkét órát, igaz jó pénzért, de hosszútávon nehezen bírták. Néhány év után mind keresett olyan munkahelyet, ahol ébren is látta a gyerekeit.

A vécés nénik egy kivételével mind nyugdíjasok voltak, ők csak nyolc óránként váltották egymást, de a munkájuk megerőltető volt, hiszen majdnem mindig állt a sor , és hogy a wc-k elfogadható állapotban maradjanak folyamatosan takarítaniuk kellett. Ha például esett, és egy japán busz jött, akkor még az ülőkéről is a sarat mosták. A kis japán wc szokása a következő volt: belépet, fejet hajtott, tikettet vett, kezet mosott, a fülkében felállt a wc ülőkére, hogy a feneke még véletlenül sem érintse az ülőkét, dolga végeztével kezet mosott. Meghajolt és kiment pénzt váltani, majd futott a büfébe és már tipegtek is ki sorban, mindnek a kezében jégkrém és eistee, vagy "mentes" víz, mert a pincérek szerint a kis japánokat a szénsav hanyatt vágja. Én a japánokat nagyon szerettem, mert kedvesen hajlongtak és mindig mosolyogtak. Szerettem még az olaszok vidám hangosságát, a felhőtlen jókedvüket is. Ám ha egyszerre jött be egy japán, egy olasz és a spanyol busz, olyan bábeli hangzavar keletkezett, hogy alig értettük egymás szavát. A bolgárok folyton cigarettáztak, láncdohányosok voltak, az ukránok pálinkáztak, még a nők is, mert a női wc-ben is büdös pálinkaszag terjengett utánuk. A román, főleg a román cigány köpködős volt, ezt a pincérek nem tűrték, kivezették a renitenst. A moldávokat piros szeműeknek hívtuk, mert a folyamatos vezetéstől vérben úszott a szemük. Olcsó használt autókért mentek, sokszor egészen Franciaországig, és a pénzük kevés lévén, a kocsiban sunytak egy kicsit, azután igyekeztek haza. Ők csendesek voltak, fáradtak, és csak a pályamatricáért ugrottak be hozzánk. A német udvarias, kimért, kötelességtudó és halk volt. Az osztrák kicsit hangos, olyan sógorosan, a magyarokhoz hasonló vérmérséklettel viselkedett. A szerbeket nem igazán kedveltem, mert kötekedőek, hangosak, és a férfiak többnyire részegek voltak.

Aznap az ünnep előtti napok éjjelén hatalmas volt a belépő forgalom, a vendégmunkásokkal tömött buszok sorba álltak le előttünk. Mindenütt tömeg, bábeli hangzavar, mindenki a maga nyelvén karattyolt. Kelet-Európa minden nációja képviselve volt ezen az éjszakán. Hajnali kettő körül, hogy az álmosságot elűzzük, átvágtam magam a tömegen, kávéért. Már visszafelé óvatoskodtam a két kávéval, amikor egy szerb busz félrészeg utasai zúdultak be az ajtón, és ekkor láttam meg a férfit, aki feltűnt tétova mozgásával, sápadt, szinte szürke arcszínével. Hetven körüli, magas, szikár férfi láthatóan nagyon rosszul érezte magát. Úgy tűnt, hogy már nem is igazán lát, mert gyorsan ki kellett térnem előle, és abban a pillanatban lerogyott. Többen felugrottak az asztaloktól és a karjánál fogva felemelték és visszaindultak vele a kijárat felé. Levegőre szerették volna kivinni. Ám az ajtó előtt elvesztette az eszméletét, már csak vonszolták az élettelen testet, a tömeg tágult, a pincér a mentőt hívta, széket hoztak, de ő már nem tudott ülni tehetetlen rongyként lógott az emberek kezében.

A pincérek kitessékelték a büféből, a hallból az embereket. Az ajtókat bezárták. A mentő percek alatt megérkezett, és megkezdődött a harc az életért. Gyors vizsgálat, és már le is vetkőztették félmeztelenre szegényt, egy abroszra fektették. Rátették a defibrillátort, és minden ütés után jött a hagyományos újraélesztés. Ám ez a szív már olyan volt, mint a rossz ingaóra, elindíthatjuk, de egyre lassabban ketyegve ismét megáll. Óráknak tűnt ez a harc az életért, de a valóságban talán fél óra, ha lehetett. Soha nem láttam élőben ilyen küzdelmet, a torkomban gombócot éreztem, egyfolytában mormoltam a Miatyánkot idegességemben, hátha... De hiába volt az ima, a harc, a technika, itt már minden hiába volt. A mentőorvos megállapította, hogy a halál beállt. Hiába várták haza az ünnepekre, már csak temetésére viszik haza. Ki tudja ki várta a szerencsétlent, lehet, hogy feleség, gyerekek, unokák, lehet, hogy senki.

Szegény buszsofőr a kezét tördelte. A pincérek leültették, mert mindnyájuknak várni kellett a halottkémre, a halottaskocsira, a jegyzőkönyvre, a halál utáni teendőkre. Mindenki némán végezte a dolgát, a pincérek rámoltak, a vécésnéni takarított, mi pénztárzárást csináltunk, mert amíg a halott a bejáratnál fekszik, nem nyithatunk ki.

Nagy zörgéssel letették a pléhkoporsót, a hullaszállító kinyitotta a hulla száját és hangosan számolni kezdte az aranyfogakat, ezt is és az összes holmiját leltárba vették, és nagy döngéssel lezárták a fedelét. A sofőr aláírta a jegyzőkönyvet és nagy megkönnyebbüléssel kiment a buszhoz, hogy végre elindulhassanak. Ilus, a takarítónő elkezdte a felmosást, néha kiordított az ajtón kopogókra:
- Nem látod, hogy zárva vagyunk, itt is kell néha takarítani utánatok!

Az ajtókat kinyitották, és indult a nap, már semmi nem emlékeztetett az éjszaka történtekre. A friss kávéillat összekeveredett a wc -ből kiáramló hypó szaggal, cigarettafüsttel. Az éjszakai vendég, a nem várt vendég, ki tudja, merre jár, és kinek kopogtat majd az ajtaján.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-02-08 17:37:59

Igen Kedves Mistletoe ez egy nagyon különös világ volt, innen mentem nyugdíjba, de szívem szerint maradtam volna még néhány évet, mert annyira szórakoztató munkahely volt.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-22 10:10:09

Köszönöm Arthemis és Kata, hogy olvastatok. Nagyon jó érzéssel tölt el a kedvező kritikátok, érdemes volt leírnom. Üdvözlettel Ibolya
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12577
Időpont: 2011-01-20 16:48:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!

Jól és olvasmányosan írsz, mindenre kiterjedő, mégsem terjengős. A fél világ embereinek szokásait röviden megismertetted velünk. Bár a vége szomorú, mégis helyenként mosolyra késztettél. Érdeklődéssel olvastam.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2011-01-20 16:01:39

Soha nem tudhatjuk hogy kit ki vár haza...talán ezért olyan megrázó egy ilyen eset.
Jól megfigyelted a különböző embereket, tetszett ahogy leírtad. Ritka az olyan munkahely ahol emberekkel kell foglalkozni és emellett az alkalmazottak jól is érzik ott magukat.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-19 20:35:34

Köszi Antonius az észrevételt és az olvasást is. Javítottam, igazad volt. Üdv. Ibolya
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2580
Időpont: 2011-01-19 15:15:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"A kis japánok wc szokása a következő volt:" Az egyes szám helyesebb lenne, mivel a folytatás is...
Nagy élvezettel olvaslak mindenkor.

Gratulálok szép munkádhoz. a
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-19 15:10:06

Köszönöm Ilonka, hogy olvastál. Az éjszakai vendég, a soha nem várt vendég , a halál volt.
Üdv. Ibolya
Alkotó
ilonka
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
10
Időpont: 2011-01-19 10:05:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Az utolsó mondat kivételével, ami kilóg a többi közül, nagy jó szöveg.
Tényleg szinte megjelenik az ember előtt.
p: ilonka
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-18 20:16:18

Köszönöm Selanne ez volt az utolsó munkahelyem a nyugdíj előtt. Kár, hogy csak négy évig tartott, imádtam itt dolgozni, rendkívül szórakoztató volt. A munkaidő is jó volt, 12 óráztunk, két nap dolgoztunk két nap nem, ráadásul megfizettek bennünket. Előtte bankban dolgoztam tíz évig az nehéz volt és stresszes, és az egész napom oda volt, taposómalomnak éreztem.Köszönöm, hogy olvastál.
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8305
Időpont: 2011-01-18 19:40:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *


Kedves Ibolya!
Élethű képet adtál a munkádról, a környezetről, leírva népek szokásait, hogyan viselkednek.
Te nemzetközi "megfigyelő" voltál. Ahol ennyi ember megfordul előfordul, hogy tragédiával is szembesülni kell. Nehéz volt biztosan feldolgozni, azt a sajnálatos esetet. Olvasmányosan írsz.
Gratulálok!

Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-18 18:58:38

Köszönöm Judit, hogy ismét olvastál. Ibolya
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5235
Időpont: 2011-01-18 17:48:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Szomorú történeted meghatódva olvastam. Szépen írtad meg a történetet, és együttérzésedről tettél tanuságot.
Az írásod nagyon tetszett. Jól, érdekesen adod elő a mondanivalót.

Judit

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fogatolás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fogatolás című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Az estike illata címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

SzenvedőMűvész alkotást töltött fel Messze hívó szó címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Amíg alszol című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Kaktusz címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Veszélyben az erdő címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Amíg alszol címmel

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Téged címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Kék pillangó címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)