HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: princeFeltöltés dátuma: 2011-01-24

A Gölöntei bíró és a furfangos székely

A Gölöntei bíró egész napja abból állt, hogy azon törje a fejét, miként lehetne minél több adót kivetni az emberekre. Ezt a dolgát jól végezte, mert a megyében már mindenki olyan szegény volt, mint a templom egere. Amikor a kisdobost meglátták a főtéren, előre féltek, hogy újabb adót vetett ki rájuk az egyre csak gazdagodó bíró. Nem hiába féltek, mert mindig ez lett a vége. Fásultan legyintettek, de az adót, azt be kellett fizetni, mert a bíró kegyetlenül megbüntette azt, aki nem tett eleget a követeléseinek. A vásárba sem volt már mit venni, mert az embereknek nem volt mit eladniuk. Az egyszeri székely, azért elment a vásárba szétnézni. Egyebe sem maradt, mint a józan paraszti esze, a sok éves tapasztalata, a bölcsessége. Gondolta hát, abból csinál pénzt, amije van. Üres taligáját telerakta üres zsákkal, de előtte mindegyik zsák száját bekötötte madzaggal. Tolja a talicskát a vásár kapujához. A bejáratnál megállítja a poroszló.

- Mit hoztál eladni, székely? - kérdezte az a poroszló, amelyiknek az volt a dolga, hogy a belépti díjat beszedje.

- Semmit. - mondja a székely

- És mi van a zsákokban?

- Semmi. - válaszol ismét.

- Nem a zsákokat akarod eladni? - néz a jövevényre gyanakvóan a poroszló.

- Ugyan! Ez minden vagyonom, de meg lehet kifelé jövet, már nem lesznek ilyen üresek. - mondta sejtelmesen.

A poroszló megnézte a passzust, kell-e a semmiért belépőt fizetni, de nem talált erre tarifát. Beengedte a székelyt a piacra. Amaz megállt a piac közepén és árulni kezdte a zsák tartalmát.

- Tessék csak, tessék! Eladó, ami a zsákban van!

Meghallotta a kajabálást a poroszló és odaszaladt a székelyhez.

- Azt mondtad székely, nem árulsz semmit.

- Így is van. Nincs a zsákban semmi.

- De hát akkor miért kajabálsz?

- Azért, mert ezt árulom, ez a portékám. Nincs semmim, hát most eladom.

A poroszló nem tudta mi tévő legyen, ezért a bíróért küldetett.

A bíró hamarosan megjelent, mogorva képpel végighallgatta a történetet, majd ítéletet hirdetett.

- Mától, kihirdetem, a semmiért is, ha azt valaki eladja, adót kell fizetni. Az adó a semmiért kapott pénz, vagy termék fele.

- No, bíró uram, jogtudásból maga a legkiválóbb. - hízelkedett a székely. Látszott a bírón, hogy jólesik az elismerő szó. A gölöntei bíró nem csak kapzsi, hanem hiú ember is volt. A székely eszerint folytatta mondókáját. - Bíró uram, csak a több adóbevétel érdekében, nem mutatna példát a népnek? Vegyen maga is tőlem egy zsák semmit. Legyen az első, akinek semmije van.

- Aztán, mennyiért adod? - érdeklődött a bíró mohón gondolva arra, hogy mennyi bevétele lesz az új adóból.

- Annyiért adom, amennyit méltóságos bíró uram mond, de felhívnám a figyelmét, minél többet ad érte annál több adót kell kegyelmednek visszafizetnem. - ravaszkodott a székely.

- Legyen az ára tíz ficcs, de csak ötöt adok oda, mert a felét egyből levonom adóra.

- Hálásan köszönöm nagyságos uram. Ha ma elfogy az összes, holnap hozok friss semmit. Ezért a zsákot nem adhatom oda.

A bíró elégedetten távozott a vásárból. Elhaladtában utasította poroszlóit, hogy ők is vegyenek a semmiből. A székely jó szívvel osztogatta portékáját. Amikor eladta az összes semmit, fogta a ficcseit, elemózsiát vett, hogy megetesse a családját. Bepakolt a zsákba és haza tolta a talicskát. Másnap újból kitolta a bekötött szájú zsákokat a vásárba. A poroszló ismét megállítja.

- Ma már kell belépőt fizetned, hogy eladhasd a semmit! - mondja kárörvendőn.

- Igen ám, de én ma nem semmit árulok!

- De hát üresek a zsákjaid!

- Nem üresek, tele vannak azok hellyel. Úgyhogy ma helyet árulok.

A poroszló nézi a passzust, de megint csak hiába. Nem talál rendelkezést arra, hogy mennyi a belépti díj a hely árulásáért. Beengedi a székelyt, hadd áruljon. Amaz megint a piactér közepére telepedik, és kajabálni kezd.

- Tessék csak, tessék! Zsáknyi helyet, tessék!

A többi székely azonnal észbe kap és hosszú sorban állnak zsáknyi helyért. Tíz ficcset kér érte, de persze egyik kezével elveszi a pénzt, a másikkal meg csalafintán visszaadja. A székelyek cinkosan vigyorognak egymásra. Látja a poroszló, milyen jól megy a székelynek, és újból a bíróért szalajt egy legényt. Jön is a bíró azonnal, hozza magával az egész sleppjét.

- Mivel kereskedsz már megint, székely? - kérdezi.

- Zsáknyi helyet árulok. - mondja hetykén.

- Aztán az adót befizetted-e utána?

- Befizettem volna, de eddig nem volt rá adó kivetve.

- Mostantól akkor már van. Akármennyit is adsz el, a fele engem illet.

- Megértettem nagyságos uram, s ha ezután vesz valaki, azonnal befizetem poroszló uramnál. Bíró uram nem vesz pár zsákkal? - kérdezi a székely. A legszegényebb paraszt ember is vett már magának, csak kegyelmednek és kíséretének ne legyen?

- Aztán mennyiért adod? - pökhendiskedett Gölönte első embere.

- Mivel pont úgy néz ki, és pont akkora, mint tegnap a semmi, ezért ugyanannyiba is kerül.

- És ki vette a legtöbbet?

- Székely szomszédom háromzsáknyit is megvett. - büszkélkedett a furfangos kereskedő.

- Akkor nekem adj legalább hat zsákkal! - és intett kíséretének, hogy ők is legalább annyit vegyenek.

- Hálás köszönetem bíró uram, de a zsákot ma sem adhatom hozzá, mert kell a holnapi meglepetés portékámhoz.

- Nem érdekelnek a zsákjaid, székely, de az adót magamnál tartom.

- Ez csak természetes nagy jó uram. Felhívom a figyelmét, hogy holnap különleges árum lesz. Szívesen adnék el bíró uramnak a javából.

- Itt leszek, székely, mielőtt bezár a vásár, már csak azért is, nehogy az adófizetést megússzad. - intett csatlósainak, és azok jól bevásárolva a zsáknyi helyből, elvonultak a piacról.

A székely tele zsebbel tért haza. Híre ment az egész megyében, hogy a székely, miként teszi lóvá a bírót és talpnyalóit. Másnap annyian voltak a vásárban, hogy egy gombostűt sem lehetett volna leejteni. Minden úgy zajlott, ahogy az előző napokban. A poroszló megállítja a székelyt, de nem tud belépti díjat szedni, mert a rendelkezés nem írja elő, mennyit kérjen attól, aki jókedvet árul. Bizony, a székely azon a napon, jókedvet árult a piac kellős közepén. Körül is vették a népek. Hangosan kacarásztak, mindenki úgy tett, mintha vásárolna a jókedvből. Meg is jelent a bíró, kíséretestől, úgy, ahogy azt előző nap megígérte. Meglepődött a nagy tömegen. Áthámozta magát a sokaságon, egyenesen a székelyhez.

- Na, mi az a különleges portéka, amit ma árulsz? - kérdi.

- Bíró uram, ígéretemhez híven, ma egy nagyon különleges árum van. Sok-sok zsáknyi jókedvet hoztam. Azért is vannak ma ilyen sokan, mert az embereknek nagy szüksége van a jókedvre. Mostanában nem igen volt részük benne, de én hoztam nekik. Vettek is jócskán. Mostanra már mindnek jó kedve van.

- Aztán mibe kerül nálad a jókedv? - érdeklődik a bíró.

- Az csak az adótól függ. Minél magasabb az adó, annál többe kerül a jókedv. - mondja a székely, és sunyin néz a bíróra.

Észreveszi a bíró, meg is kérdezi rögtön.

- Mit sunyítasz székely?

- Nem sunyítok én, csak azt vizslatom, hogyha netán bíró uram vásárolni kívánna, adjak-é kigyelmednek.

- Már pont miért nekem ne adnál?

- Az igazság az, hogy a jókedvet, csak a jólelkű, igaz emberek tudják élvezni. Bár tudom, hogy uraságod a mi jótevőnk, de sosem lehet tudni.

- Nohát, te csak ne találgass! Az összeset add nekem oda, kerül, amibe kerül. - heveskedett a bíró.

A székely csak vakargatja a fejét.

- Most meg mi a csudaért vakargatod a fejed.

- Csak azon gondolkodom, hogy tekintetes uram a kíséretének nem hagy belőle, vagy talán ők nem jó emberek?

- Hát adj nekik is, de ne húzd az időt, mert megcsapatlak! - türelmetlenkedett az elöljáró.

- Nos, akkor méltóságos fejenként száz ficcset kérek, ha az adó mondjuk a bevételem fele, mert én ezt a portékát kétszázért adom.

- Add, hát! - üvöltött vöröslő képpel a bíró.

A székely eltett tíz zsákért járó ezer ficcset, és még odabökte.

- Bíró uram, jó vásárt csinált, mert ma már kegyelmednek adom a zsákokat is. De nyissa ám ki azokat a zsákokat, lássuk tudja-e élvezni a jókedvet, úgy, mint a többiek.

Addigra már a nép a térdét csapdosta, hangosan hahotáztak a lépre ment bírón. Volt, aki már csuklott a nevetéstől. A bíró feltépte a zsákokat, de nem igazán érezte, hogy úrrá lenne rajta a feneketlen jókedv. Eszébe jutottak a székely szavai, és nem akarta, hogy azt higgyék róla, hogy ő egy rossz ember, ezért hangos kacagásba kezdett. A kísérete döbbenten nézte a bírót, de nem szerettek volna semmiben lemaradni tőle, ezért ők is rázendítettek. Így vonultak ki a piactérről. A székely szétosztotta szűkölködő földijei között a pénz egy részét. Késő estig ünnepeltek a vásártéren, majd mindenki hazatért a családjához.

A történtek eljutottak a király füléig, aki igen kíváncsi lett a furfangos székelyre. Magához rendelte meghallgatásra. A székely őszintén elmondott a királynak mindent, de azt is elbeszélte, mennyire kiszipolyozza őket a bíró. A király először felajánlott egy főkamarási állást a székelynek, de amaz köszönettel visszautasította a lehetőséget. A király azonnali hatállyal felmentette a Gölöntei bírót tisztsége alól, és helyette kinevezte a székelyt a megye első emberének. Ezzel a keggyel szívesen élt a székely. Hazament, elfoglalta hivatalát. Megszüntette a rengeteg adót, csak annyit szedett be, amennyi a királyi kasszába feltétlen szükséges volt. A megye szépen fejlődött. Az ország legszebb részévé vált. Az elviselhető adókat az emberek szívesen és pontosan befizették. A régiek még sokáig mesélték az utódoknak, miként járt pórul a telhetetlen és hiú Gölöntei bíró, aki szégyenében elköltözött a megyéből, de talán még az országból is. Az új bírójukat tisztelték és szerették. A székely sokáig élt, de amikor már nagyon öreg lett, a fiának átadta a bíróskodást, akit mindig igazságosságra és emberségre tanított.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6539
Időpont: 2015-04-12 09:38:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia prince! :)

Örülök, hogy dodesz megtalálta ezt a mesét, mert azóta is nagy kedvencem. :)
Mivel tudod, hogy egyik autista tanítványommal "kicsit" többet is foglalkoztunk vele, mellékelem itt is a linket, mert a Fórumon ki tudja, melyik oldalon van már...

https://www.youtube.com/watch?v=eLX0xw1Teu4

Én is megnéztem újra. Köszönöm az élményt! :)
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1109
Időpont: 2015-04-12 09:12:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tudod mit, Zoli!
Tettem egy görbe utat, s közben ráakadtam erre a mesédre, amit már olvastam, de most is ideragasztott a képernyő elé. Tanulságos, humoros, nem csodálom, hogy a gyerekeknek tetszik. Nem ártana manapság is ilyen mesékkel elkápráztatni a legifjabbakat a sok Shongoku, meg hasonló borzadályok helyett.
Nem hiába mesélt Neked annak idején Echbauer Karolina, akinek csak egyszer láttad a könnyeit!

Baráti öleléssel: dodesz
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-03-12 22:25:07

Kedves Zsuzsi!

A mesék nem csak szórakoztatnak, hanem örök tanulságokkal is bírnak. A sok mesei elem közül én az egyik legfontosabb elemnek tartom.

Köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy tetszett.

Szeretettel

((Zoli
Alkotó
Zsupszimanó
Regisztrált:
2011-03-07
Összes értékelés:
65
Időpont: 2011-03-12 20:39:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hmmm a mesék igazsága sosem múlik! Nagyon tetszik!:DD
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-03-06 12:39:41

Kedves Futóinda!

Nagyon boldoggá tettél a hsz.-del. Köszönöm, hogy ilyen messzire elvitted az írásomat. (Magától úgysem tudott volna ekkora utat megtenni.) Mindig is hittem az írás határnélküliségébe, s lám nem hiába. Ezekért a jól eső érzésekért melyet okoztál nekem, nagyon hálás vagyok. Remélem a Gyerekek élvezni fogják és jól szórakoznak majd.

Barátsággal:

((Zoli
Alkotó
Futóinda
Regisztrált:
2010-05-16
Összes értékelés:
774
Időpont: 2011-03-06 11:57:38

válasz prince (2011-02-07 12:40:02) üzenetére
Kedves Zoli!

A nagyon tetsző mesédet elvittem az unokáimnak és az itteni magyar ált. iskolába, felolvasásra. (Kanada, Toronto)

Gratulálok ehhez a tanító, gördülékeny mesédhez.

Barátsággal, Inda.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-02-07 12:40:02

Kedves Kalina!

Nagyon örülök az ötösnek, de még jobban, hogy olvastál. Az mindig inspirálja az embert. Annak is örülök, hogy tetszett. Köszönet a kommentedért.

Üdv

((Zoli
Szenior tag
Kalina
Regisztrált:
2005-10-07
Összes értékelés:
587
Időpont: 2011-02-07 12:29:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jó mesét írtál, a hangulata emlékeztet azokra a történetekre, amelyeket általános iskolában olvastattak velünk Mátyás király csalafintaságáról. Megérdemli az ötöst!

Üdv:
Kalina
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-02-02 22:09:39

Szia kedves Marietta!

Nagyon jól emlékszem arra a könyvre. A nővérem olvasott belőle nekem. Nagyon szép esték voltak. Talán ez az egyik oka, hogy mai napig szeretem a meséket olvasni és írni is. Köszönöm, hogy olvastál és örülök, hogy emlékeket ébresztett benned.

Gratulálok Szenior tagságodhoz!

Szeretettel

((Zoli
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2011-02-02 21:46:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia Zoli!

A mesédet elolvastam, éppen tegnap este. Szeretem a meséket. Volt gyermekkoromban egy könyv, Minden napra egy mese címmel.Édesanyám sorra vette, és felolvasott minden este egyet. A könyvet eltettem. A gyermekeimnek én is olvasgattam minden este. Most a nagyobbik lányom őrzi.És nyerő dolog ez, mint a furfangos Székely meséje.Gratulálok!
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-30 20:18:48

Bizony, bizony! Ez legalább tényleg ingyen van! Örülök, hogy kinyitottad a zsákot kedves Tibor! Gyere máskor is!

Üdv

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-28 21:16:29

válasz Valerie (2011-01-28 20:58:06) üzenetére
Ó Valerie! Olvastalak én már. Kivételes humorod van és az utolsó versed pedig hihetetlen mélységbe és magasságba repített.

Köszönöm, hogy "székelyemmel" kezet ráztál. Valahogy mindannyian ilyenek szeretnénk lenni, mint éles eszű barátunk. Én is csak álmodoztam egy kicsit, amikor írtam.

Köszönöm figyelmedet. Jól estek szavaid.

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2011-01-18
Összes értékelés:
171
Időpont: 2011-01-28 20:58:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem restellem, beleültem a történet kellős közepébe, alátámasztottam a képem a két tenyeremmel, és sunyítva lestem az eseményeket. Jót lett volna hangosan nevetnem, de lehet, a sipkámat jól leverte volna édes', mit okvetetlenkedek a vihogásommal.
Igazi tanmese. Nesze neked kapzsi bíró! Mitagadás, lett volna kedvem jó képen csördíteni, kár, hogy nem tehettem.
A székelyünk meg hál' Istennek zsebre rakta a szavaszűkösségét, és az amúgy is éles eszével szerzett az élethez pénzt, és tekintélyt magának és az övéinek is.

Ha majd én is ilyet tudok... írni... "elmék" székelynek. :)

Gratulálok.

Valerie
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-28 20:40:29

Köszönöm Neked, hogy pont az én mesém felhasználásával és a különleges pedagógiai érzékeddel, olyan tanórákat is tartasz, amelyben a fiataljaid életszemléletét és oktatását nem szorítod szigorúan a tanmeneted keretei közé. Hiszem, hogy ezáltal érdeklődési körük szélesebb skálán mozog és fejleszti a kreativitásukat. Hasonló elhivatottságú pedagógussal élek már több évtizede, hidd el tudom kik vagytok Ti és, hogy milyen különleges képességű emberekké lettetek a pályátok során.

A hibáim léteznek. Ezért köszönöm, ha arra figyelmeztettek és felhívjátok a figyelmemet. Szükségem is van rá. Örömmel tanulok és képzem magam, ha ettől jobbá tehetem az írásaimat.

Én köszönöm a megtiszteltetést. S diákjaid, én is 5 csillaggal értékelem.

Köszönöm Kankalin

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-28 20:39:36

Drága Kankalin!

Igazából általánosságban mondtam Neked, hogy az emberek nem olvasnak mesét, nem az írásomra akartam utalni, csak keserűen megállapítottam, de... Borzasztóan örülök, hogy a rengeteg problémád mellett felfigyeltél erre a mesémre. Arra külön büszke vagyok, hogy méltónak találtad az iskola falai közé bevinni. Minden egyéb, amit a hsz.-ben leírtál, már csak mazsola volt a habos süti tetején. Nagyon finom mazsola. Nincs annál nagyobb dicséret, ha a gyerekek dicsérnek meg, ha le tudta kötni a figyelmüket és ezzel úgy adhattam, hogy Ők azt örömmel vették és befogadták. A tanulság, a konklúzió nekik szól, hogy jellemüket alakítva formálhassuk Őket és jól szocializált felnőttekké érhessenek. Apróságokkal, példákkal vagy akár példaképekkel. Ehhez hozzájárulni -bármily csekély módon is- roppant felelősség és végtelen megtiszteltetés. Ha mindez egy időben megállja a helyét, akkor már nem éltünk hiába.

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-28 19:59:56

válasz Finta Kata (2011-01-28 12:15:03) üzenetére
Kedves Kata!

Többszörösen is örültem a hsz.-dnek. Boldogsággal tölt el, hogy felnőtt is szán időt a mese olvasására. Kevesen teszik meg. Pedig jót tesz a léleknek. És egyáltalán nem az én mesémről, hanem bármilyen mesére gondolok. Egyébként mesét írni boldogság. Örülök azért is, mert olyan érdektelenség övezte, hogy már azon gondolkoztam, leveszem. (2nap=15 olvasás) Aztán rájöttem: 15-en olvastak mesét és ez remek!

Nagyon jól esett amit írtál. Valóban iparkodom és még így is a figyelmetlenségeim miatt be-becsúsznak a hibák. Minden erőmmel azon vagyok, hogy fejlesszem magam. Ehhez kell a segítség, ezért köszönöm is az észrevételeket mindenkinek. Sok gondolat jár még a fejemben, de idővel ezeket úgyis megismeri, aki kíváncsi rám, az írásaimon keresztűl.

Köszönöm figyelmedet és kedves kommentedet.

Szeretettel

((Zoli
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6539
Időpont: 2011-01-28 17:27:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
:))) Nehogy csalódj bennem, gyorsan még annyit az előzőhöz, hogy a címben szerintem nem kellene a névelő, mert úgy értelmeztem, hogy Gölöntei a bíró neve. Ha a települést hívják így, akkor viszont gölöntei a bíró. :) Találtam benne egy hiányzó írásjelet, egyik kérdés végére pontot tettél. Előfordult néhány szóismétlés az igazságszolgáltatás bemutatásánál. :)))
Nem kerestem a hibákat, bármilyen szöveget olvasok, általában vonzzák a szemem, piszkálják az agyam. :)
Prince, ez a mese a tökéletesnél is tökéletesebb! :)
Azt is mondták a gyerekek, hogy ennek benne kellene lennie egy mesekönyvben. :)
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6539
Időpont: 2011-01-28 17:16:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia prince! :)
Örülök, hogy felhívtad erre a mesére a figyelmem, mert hiba lett volna elsiklani mellette. :)
Ma két irodalom órát tartottam belőle, íme a vélemény:
A gyerekek értékelték benne a mesei vonásokat. Kellőképpen tömörnek és összerendezettnek tartották, a szegényember és tráfás mesék csoportjába is sorolták. Megkeresték benne a meseszámokat, amit a cselekvéseknél is felfedeztek. Megállapították, hogy egyszerű, jól érthető, elkülönül benne a jó a rossztól, a jellemek világosan láthatók. A végén megtörtént az igazságszolgáltatás többszörösen is.
Asszociáltak földrajzi helyre a "székely" miatt, valamint besorolták más művek közé. (A kőleves; Lúdas Matyi)
Összegezve: mindkét csoportban tartalmas órát töltöttünk el. Köszönjük ezt neked! :)
Ezt a tanítványaim küldik: ***** :))) Az enyém odafent kéklik. :)
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12493
Időpont: 2011-01-28 12:15:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon ötletes az írásod. Úgy írsz, hogy könnyű megérteni, ezért mesének is nagyon beillik. Eéted a célod, ami bemutatkozásodnál olvasható, ami különösn fontos a prózai írásoknál. Ezen kívül szép magyarsággal fejezed ki magad, s hibátlan. (Én legalább is nem találtam benne hibát, igaz, nem is kerestem.)
Gratulálok, jó mesét írtál!
Üdvözlettel: Kata

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)