HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 5

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49063

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-01-27

Kerekecske, gombocska, hová fut a nyulacska ?

Ez a történet még a hatvanas évek derekán esett meg velem. Akkoriban, mint fiatal lány pincérnőként dolgoztam egy kisváros legöregebb kávéházában, a falunktól tíz kilométerre. Régen igen kevés vonat járt, a vasútállomás is messze volt, buszjárat vidékre még nem létezett. Így hát, ha dolgozni akartam, kénytelen voltam biciklizni. Nappal ez semmi gondot nem okozott, hiszen fiatal voltam, az országúton kevés autó járt, kamion meg alig. A környező falvakból az emberek kerékpárral jártak dolgozni a városba. Egyébként is nagy divat volt, és divat ma is, errefelé a kerékpár. A gyárakhoz hatalmas biciklitárolókat építettek, mert a város kertváros lévén nagyon nagy területen feküdt, és akkoriban egyetlen busz járt benne, ami végigment a gyáraktól az állomásig, ez is megvolt vagy hat kilométer.

Hát én is biciklivel tettem azt a tizenkét kilométert, ami a házunktól a cukrászdáig tartott, mert ugye ide az emberek zöme nem a kávéért jött, hanem a sütiért és a fagyiért. A délutános műszak délután kettőtől este tizenegyig tartott, de mire elszámoltunk, lett abból éjfél is. Akkoriban nagy divattá vált az orkánkabát, egy barna műanyag, tulajdonképpen esőkabát. Ezt hordta boldog boldogtalan, ha esősre, szelesre fordult az idő. A hűvös éjszakában védett egy kicsit a széltől is a bicajon. A munka végeztével felpattantam a kerékpárra és indulás ki az országútra. Ha szerencsém volt találkoztam valamelyik falumbelivel, aki szintén hazafelé tartott, de ilyen késői órán, a gyáriak már rég hazaértek. Egy fiatal zenésszel néha találkoztam, de ő többnyire még később tekert hazafelé. A második falu volt a miénk, a közben lévő falu mellett csak elhaladt az országút, itt álltak a határőrök és mindenkit megállítva leellenőriztek, mert a határövezetben álló falvakba, csak engedéllyel lehetett bejutni. Az ilyen határsávi engedélyt mindig magunkkal kellett hordani, mert különben a katonai őrsön kötöttünk ki.

Fekete, holdtalan éjszaka volt aznap, amint elhagytam a várost, úgy éreztem, hogy egy sötét zsákban tekerek. A szememet meresztettem arra a kis fényre, amit a biciklilámpám adott, épp csak annyira volt elegendő, hogy le ne menjek az útról. Mint mindig, fújt a szembe szél. A biciklim halk surrogása mellett ütemes csattogást hallottam, és olybá tűnt, mintha valaki tekerne mögöttem. Reménykedtem, hogy a zenész fiú, és lassítottam, hogy utolérjen. A csattogás is lassult. Ki a fene lehet? Miért nem ér utol, ha egyenes a szándéka? Egyre gyorsabban tekertem, ő is gyorsított. Úgy éreztem kiszakad a mellem a zihálástól, olyan gyorsan hajtottam, és alig vártam, hogy a katonákhoz érjek. Ám a katonák sem jöttek ki ellenőrizni mindenkit, mert ha felismerték az emberfiát, eszük ágában sem volt felállni, szerintem néha jókat is aludtak az erdősávban. Hát most sem köröztek a lámpájukkal, és tekertem tovább, ő is. A falu szélén nem volt lámpa, de hiába is lett volna, mert én nem mertem hátranézni. Aznap éjjel még határról jövő autó forgalom is nagyon gyér volt, alig egynéhány autó jött szembe, kifelé haladó még kevesebb. Akkorra már a rajtam eluralkodó félsz szélsebes tempót diktált. Egyre gyorsabban, mint az űzött nyúl, repültem hazafelé, és a csattogás is egyre gyorsabb lett. Végre már láttam a falu lámpáit pislákolni a messzeségben, a hátamról a fejemről patakzott az izzadság. Még száz méter és a fénybe érek, tombolta az agyam. És beértem, abbahagytam a tekerést, csak gurultam, és rettegve, de azért már hátra sandítottam. Egy árva lélek sem tekert mögöttem, de a lassuló csattogás még mindig kísért. Ekkor fogtam gyanút, hogy a félelem űzött velem rossz tréfát. Jól meghajtott a gyávaságom. Az orkán kabátom alja, ahogy a nyeregbe ültem ütemesen nekicsapódott a kerékpár vázának a szembe szél miatt. Az örökké mért sebességi rekordjaimat a kabát segítségével alaposan megdöntöttem.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-02-08 09:00:42

Kedves Profundis nem tudom elégszer megköszönni a tanácsaidat, ilyen segítségre vágytam mindig, mert ezek okoznak számomra nehézséget, magam nem vagyok kritikus olvasó, ha egy történet megfog , bárkit olvasok, még a helyesírási hibát sem veszem észre. Ez a kritikus olvasási mód biztosan tanulható, remélem elsajátítom. Este ezt is javítom, ez könnyebb lesz, mert átéltem. Üdv. Ibolya
Alkotó
De Profundis Clamavi
Regisztrált:
2010-12-02
Összes értékelés:
160
Időpont: 2011-02-08 08:47:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdítő, jó írás, max csillag. Kitűnően fokozott feszültség. Szeretem olvasni az írásaidat. Jó mesélő lehetsz az életben.
A hibák: Viszonylag korán ki lehet találni, hogy te magad okozod a zajt, amikor veled együtt gyorsul, halkul a félelmet keltő zaj. Ezeket az utalásokat érdemes kihagyni, nagyobb a hatás. Esetleg, erősíthetnéd a csalódást, hogy a katonák nem ellenőrizték. Egy nőnek sok a vesztenivalója, nem irigyellek az élményért.
A jártam, találkoztam szavakat túl sokat használod, érdemes lenne szinonimákkal helyettesíteni.
"Mint mindig, fújt a szembe szél" helyett javaslom a "Mint mindig, most is szembe fújt a szél"
Ezek javítható apróságok, a lényeg, a hangulat átadása kitűnő, és ez a fontos.
Gratulálok.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-29 20:14:54

Kedves Judit, lehet, hogy ezt az írást kibővítem, és leírom azokat a dolgokat, ami más napokon foglalkoztattak, ami néha félelemmel töltött el a hazaúton. Mert voltak olyanok is, be is indult tőle a pedálozás. Köszi a kommentet. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-29 20:11:34

Kedves Antonius jó lektor lennél. Lehet, hogy az is vagy? Köszi, hogy észreveszed a hibáimat, én ugyan meg nem látom, jónak olvasok a rosszat is. Máséban sem nagyon veszem észre.
Köszi az észrevételt és az olvasást. Üdv. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-29 20:08:45

Kedves Selanne soha nem voltam egy gyáva leány,és az is igaz, hogy abban időben rengetegen bicikliztünk a városba dolgozni vidékről, de nem hallottam, hogy valakinek baja esett volna. A forgalom gyér volt. Köszi, hogy olvastál.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5137
Időpont: 2011-01-29 18:37:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Van aki a saját árnyékától ijed meg, van aki a saját gombjától ! :D
Nagyon jól leírtad ahogy a kezdeti bizonytalanság egyre nagyobb félelembe, majd végül rettegésbe csap át.
Az utolsó mondatodon is elgondolkodtam: ki tudja, a mélyben, milyen erők motiválják a sport rekordok megdöntőit. :)
Jó volt! Gratulálok!
Judit

Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2011-01-29 18:36:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tetszik a munkád, mint mindig. Egy elütésed van a harmadik harmad közepén: "Akkora" szerintem akkorra akart lenni.

Üdv. a
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8297
Időpont: 2011-01-29 16:58:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Szia Ibolya!

Azt gondolom orkánkabát ide, orkánkabát oda, ezek az éjszakai bringázások már magába véve is borzongató. Legalábbis részemről, mert nem sok kell hogy megijedjek.:-).
Örülök, hogy nem kapott el valaki! Jujj:-) Tetszett az írás.

Szeretettel:Selanne

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-28 22:10:08

Kedves Prince az éjszakai bicajozás sem volt semmi a sötét országúton, ha ma visszagondolok a fiatal éveimre, magam is csodálkozom, honnan a fenéből vettem a bátorságot erre. Igaz akkoriban biztonságosabb volt az élet, ma már biztosan nem tenném még húsz évesen sem. Köszönöm, hogy olvastál. Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-27
Összes értékelés:
1156
Időpont: 2011-01-28 22:01:30

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jega!

Tetszett a sztorid. Néha tényleg belelovalja az ember magát ilyesmibe. Megcsalja valamilyen hang vagy fényjelenség. De, mint ahogyan összegzed is jó doppingszer az orkán-kabát, na meg a majré...

((Zoli
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-01-28 18:44:37

Köszönöm, hogy olvastál kedves Irén. Hát igen azaz orkánkabát, az én fiatalságom nagy divatja volt. Minden pénzt megadtunk, hogy egy jobb minőségűhöz hozzájussunk. Boldog idők ? Régen volt. Szeretettel Ibolya
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3347
Időpont: 2011-01-28 16:54:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jaj, az az orkánkabát!
Szerintem mindenkinek volt. Én is bajlódtam vele rengeteget, ha bicikliztem.
Az írásod jó, érdekes, egyedül a végét picit jobban kihegyezném a kabátra.
Szeretettel Irén

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nyelvem címmel

mandolinos bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

marioatreides alkotást töltött fel Az aranyszőrű nyulak címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Averzió. Hogy miért? címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Vihar címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Eltaposott patakok címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kis lak címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)