HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48544

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ZarzwieczkyFeltöltés dátuma: 2011-01-30

A távirat

Az öregasszony úgy döntött, hogy bármi is történjen, ő most otthon marad. Pedig ilyen ragyogó tavaszi időben, imádott a parkosított lakótelep padjain régi folyóiratokat olvasgatni. Mindig valami furcsa meghatódottsággal kereste elő a több évtizedes kiadványokat, amelyek jellegzetes illatukkal, múltidéző illusztrációikkal valahol valami keserű - édes lelki indulatokat szakítottak fel benne. Emlékszik, néhai férje járatta ezeket, és minden évfolyamot, vékony befőttesüveg kötözésére használt spárgával összefűzte, majd évfolyam szerint megcímkézte őket. Ezeket szerette olvasgatni a kinti padon, vagy csak úgy minden cél nélkül a szabadban ücsörögni. De ma, valahogy valami ismeretlen érzéstől rettegve úgy döntött, hogy bármi történjen is, ő nem mozdul ki. Pedig, biztos hogy most odakinn nagyon kellemes lehet. Ha kiment az erkélyre érezte, hogy a verőfényben a közeli folyó felöl friss tavaszi, vízszagú szellő cikázott.
A csend, ami férje halála óta körülvette, sűrű volt és dohos magánnyal átitatott. Észrevette magán, hogy a hosszú özvegyi évek alatt, a magányt is oly annyira megszokta, hogy ha bizonyos napokon váratlan időpontokban keresték, már-már zaklatásnak vette. Most viszont túlságosan is feszült volt. Rajta kapta magát, hogy minduntalan a bejárati ajtó felé sandít és a telefon irányába fülel. Most tényleg rettegett Nádjától - az alatta lakó - ötvenes éveiben alkoholizáló szomszédasszonytól, aki napjában többször, váratlanul mondhatni:"rátört":
Kesernyés fájdalommal gondolt arra, hogy még alig két napja a fiát, Edgart, és az unokáit várhatta. Annak mindig nagyon örült, ha a fia meglátogatta. Ilyenkor úgy érezte, hogy van amiért élni. Miatta képes volt minden pénzt megadni, a csempész árúnak számító szemes kávéért, mert tudta, hogy a fia mennyire szereti. És ha még sikeresen "konvertálhatta"a havi élelmiszerjegyeket is, az már felért egy tömény gyönyörrel, mert így finom falatokkal várhatta fiát és unokáit. Az unokák érkezései már-már családi rítussá avanzsálódtak. Azok tudták, hogy az ócska hűtőben valami nyalánkság-meglepi rejtőzködik, amit megkeresni amolyan boldog izgalmas kaland, gyerekeknek és nagyinak hangszerelve. Ilyen alkalmakkor szerelmetesen bámulta,a már harmincas éveit taposó,gondterhelt fiát,aki még mindennapi életterében megmaradt neki. Elnézegette, amint néhai apja fotelében ül, élvezettel nassolgatja, amit tálcán felszolgált neki. Ricsi fiára már csak állandó, lappangó fájdalommal tud gondolni, mivel már több mint egy évtizede sportolóként illegálisan még a kontinenst is elhagyta: azaz disszidált. Szegény férje is erre ment rá, meg a sok hatósági zaklatásra. Közben Edgárt figyeli, aki elgondolkodva beszél. Beszél az unokákról, a munkájáról, a szorongatott puskaporos politikai helyzetről. Ezen ünnepinek számító kis családi ceremóniák áhítatába, Nádja erőszakos csöngetése szokott belerondítani. Hangoskodva,- valami ködös ürüggyel - italos lehelettel - a friss kávé illatától csábítva érkezik. Eleinte, ha Ed megérkezett, perceken belül becsöngetett. Még fia udvariatlan, cinikus magatartása sem riasztotta vissza, míg az, egy alkalommal , kategórikusan ki nem tessékelte. Ezért akkor egy kicsit neheztelt is rá. Ő is meg kellene értse, hogy a nap huszonnégy órájában ő egyedül van, és senkire sem számíthat. Egy helyi közmondás szerint: " Rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül!" És ez sajnos így igaz. Nádja mégis,- mint az alatta lakó, egy félpercnyire ( tíz lépcsőfoknyira) - lakik innen. Néha felajánlja, hogy a piacon bevásárol neki és hazahozza, ami nem kis segítség, és nagyon gyakran a postát is felhozza.
-"Naná hogy felhozza!" - zsörtölődött rosszallóan Ed - "Átnyálazza a postád, még az is lehet, hogy a megbízói utasítására, előbb felbontja és miután elolvasta, visszaragasztva egy finom kávéért felhozza neked. - Ha akarod hogy idejekorán megdögöljek, vagy jobb esetben, rácsok mögött végezzem, akkor gyerünk, mesélj el neki mindent. - Miért nem veszed észre hogy minden érdekli?
- Érdekli mit beszélünk,mit gondolunk, mit szarunk; minden!" - heveskedett Ed.
- Túl szigorúan ítéled és csak a rosszat látod benne - próbálta menteni.
" - Csak azt látom benne ami van!"
Ed szerint, Nádja a hatóság spiclije, akit Ricsi disszidálása óta a család megfigyelésére állítottak. Ed, már-már betegesen gyűlölte ezt a nőt. Zavarta, hogy mindig az anyjánál találja. Ha pedig érkezésükkor pont még nincs jelen, perceken belül becsenget. Mint minden alkoholista: gátlástalan és erőszakos. A férfit az is felháborította, hogy Nádja még vécézni sem megy haza, (tíz lépcsőfok!), hanem az anyja fürdőjét használja, csak nehogy lemaradjon valamiről. Rajtakapták, hogy benéz az éjjeliszekrény fiókjaiba, a tűzhelyen rotyogó fazékba és többször átlapozza a családi fényképalbumot.
-"Kérlek anyu, ha lehet semmilyen információval ne traktáld!"- könyörgött Ed.
-"Ha csak nem akarod, hogy rács mögé kerüljek! "
- Te csak képzelődsz fiam, Nádja nem lenne képes ilyesmire. Szerintem te félreismered. - mondta az öregasszony, de végül a lelke mélyén neki is felcsörrent egy titkos kis vészcsengő; hogy jobb lesz vigyázni.

Bárki csengetett nem nyitott ajtót. Nesztelenül kóválygott a lakásban és nem találta helyét.
Nádja többször is tolakodóan próbált "rátörni", de kitartóan továbbra is csendbe maradt,
Már a második napja nem mozdult ki. Nem vette fel a telefont és nem nyitott ajtót. Csak ült a szobája sötét kis sarkában. Imádkozott és rettegett. Rettegett és imádkozott. Gondolataiban egyre csak hajtogatta:" Azt ígérte hogy táviratozik ...Azt ígérte hogy táviratozik!" A második nap délután, Nádja már nem csak hosszan és kitartóan nyomta a csengőt, hanem dörömbölt is. - "Tudom hogy odabent vagy! Ha nem adsz semmilyen életjelet, hívom a tűzoltókat, a mentőket és rád töretem az ajtót!"
Ennek meg volt a hatása. Kényszerűen ajtót nyitott. - Miért nem hagysz békében?
- Csak attól tartottam hogy valami bajod történt. Közben megkísérelt behatolni,de sikeresen az útját állta.
- Egyedül akarok lenni, kérlek ne zavarj!
- Hogy- hogy Edgár sem látogat ?
- Mondom, hogy magányra vágyok és ezt ő tiszteletben tartja. Nem úgy min t te! Különben pár napja itt volt, amikor te is. Kérlek, hagyj magamra!

Naphosszat tovább rettegett. Alig evett valamit, csak ült és gépiesen horgolt,mert az valamelyest megnyugtatta. Olvasni nem volt képes, mert a sorok értetlenül elrohantak anélkül, hogy akár tudatát súrolták volna. A tévét sem kapcsolta be. Nem volt kíváncsi az agyoncenzúrázott, rendszert dicsőítő, nyálas képmutatásra."- Újabban még egy normális régi filmet sem képesek leadni." Már senki sem zaklatta, még Nádja sem,csak néha a telefon visított bele a cseppfolyós, fenyegető csöndbe. Nem vette fel. Továbbra is csak rémképei voltak. Egy ígért táviratra várt. Rémálmaiban fiát bilincsben látta összeverve félájultan .A negyedik napon kimerészkedett. A szeles tavaszi napfényben, szédelegve elcsoszogott a lakótelep gidres-gödrös járdáján, a közeli élelmiszer üzletig,amely látványosan foghíjas polcokkal tátongott. A világ forgott vele, mintha valami hosszú utazásról érkezett volna. Úgy tűnt neki hogy a szembejövő emberek is ványoltak,kedvtelenek és mintha mindenki valamilyen titkos"táviratra" várna. Valamelyik ablakból egy ismert munkásmozgalmi induló rigmusai tolakodtak bele a tavaszba, vegyülve valami távolabbi modern zenével. Valamelyik itt lakó káder így " fitogtatta" hovatartozását. Szemből, vidám kerékpározó kamaszok érkeztek. Gondtalan jókedvvel karikázva kerülgették a járda örökös gödreit." Talán majd ök. egy jobb világot is megérnek"- gondolta - és azt sem bánta hogy majdnem elütötték. Visszaérve a lépcsőházban, Nádját a postással beszélgetve találta. - Jó hogy jössz. Táviratod van külföldről -mondta Nádja, aki a gépiesen ajtót nyitó öregasszonyt s postást a konyháig követte. Az öregasszony aláírt és átvette a táviratot. Mohon, ügyetlenkedve bontogatta. Még a borravaló reményében tébláboló postás, és a Nádja jelenléte sem érdekelte. Reszkető kezekkel olvasva itta a távirat szövegét. Könnyes szemmel hisztérikus nevetés roham jött rá. Az asztalra dobta táviratot és a retiküljében borravaló után kutatott. Az eddig nem hallatott hisztérikus nevetést nem bírta abbahagyni. Nádja türelmetlenül felkapta a táviratot és szikrákat szóró tekintettel olvasta az egysoros szöveget.: "Szeretettel udvoezoel a schwehati repuloeterroel - Ed es Ricsi".























































































Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2012-07-09 23:19:22

Nagyon jól sikerült a kor ábrázolása. Nem zavart hogy nincs benne hogy mikor és hol játszódik, mert nem éreztem ezt fontosnak. A kort pedig egyrészt jól lefestetted, másrészt ott vannak benne a bűjtatott támpontok is, és ezek érthetővé teszik a lényeget.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2011-11-25 18:17:14

válasz Kate Chrysso (2011-11-23 21:50:53) üzenetére
Lényegében az egykori román diktatúra hangulatát próbáltam idézni.Ebben az esetben nem kimondottan román születésű szenvedő alanyok szemszögéből,hiszen 1989 -ig román statisztikák szerint a románokon kívül egymillióhétszázötvenezer magyar élt a politikai határok között,kb. kétszázezer német ajkú (szász,sváb) és más nemzetiségüek mellett.Köszi hogy itt jártál.Z
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2011-11-25 18:07:18

válasz Willie Morgenthaler (2011-11-21 19:55:15) üzenetére
Köszi hogy itt jártál.Z
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2011-11-23 21:50:53

Kerek, szép mondatok, hiteles ábrázolás. Jó volt olvasni, érezhető a hangulat.
A helyesírási hibákra már felhívták a figyelmedet, én tehát nem teszem. A történet egyébként játszódhatna akár az egykori SZU-ban is, vagy bármely ex szocialista országban, ott sem volt a helyzet jobb, vagy más. Talán ha a nevekben következetesebb lennél, - Edgar és Ricsi nem kifejezetten román nevek - akkor nem kellene találgatni.
üdv. Kate
Alkotó
Regisztrált:
2011-09-25
Összes értékelés:
102
Időpont: 2011-11-21 19:55:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jól tippeltem, hogy Romániában játszódik a történet, de biztos nem voltam benne. De azért jó volt.
Szenior tag
Regisztrált:
2005-11-11
Összes értékelés:
984
Időpont: 2011-02-12 18:45:53

válasz Person (2011-02-11 15:03:16) üzenetére
Kedves Person!
Köszi hogy olvastál,de valósznüleg nagyon fiatal lehetsz.A magyarországi idősebb korosztály az itt leírt "élvezetekben" a "felszabadulás" után '56 előtt részesült.Az én történetem a 80-as évek Ceausescu Romániájában játszódik, amikor a megfélelmitett lakosság örült ha csempészett élvezeti cikkekhez jutott, és ha ki tudta váltani a havi élelmiszer jegyét.Azon túl, mindenkit megfigyeltek( főleg ha külföldi kapcsolattal rendelkező magyar vagy más, nem román kisebbségnek számított) és valószinüleg minden harmadik ember besugott.
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-12
Összes értékelés:
47
Időpont: 2011-02-11 15:03:16

Nekem, aki még nem élt akkor, amikor a történet valószínűleg játszódik, lövésem sem volt arról, hogy miért is úgy viselkedik az öregasszony, ahogy viselkedik.
Csak a kommenteket elolvasva világosodtam meg egy kicsit.
Nem ártana valahogy belecsempészni, hogy mikor és hol játszódik a történet, valami támpontként.
Így azt hittem összevesztek a fiával, és ettől kikészült, éppen halálra éhezteti és unja magát. Abszurdnak olvastam.
Alkotó
pirospipacs
Regisztrált:
2010-07-24
Összes értékelés:
2720
Időpont: 2011-02-01 11:48:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Z!
Nagyon tetszik ahogyan megírtad. Van néhány(jónéhány) olyan mondatod, amely fantasztikus képet ír le. A történetet nem elemezném, már megtették néhányan. Szeretem ahogyan írsz, azt hiszem ennyi elég... benne van, aminek benne kell lennie.
Szererettel: pipacs :)
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4943
Időpont: 2011-01-31 23:46:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Zarzwieczky!
Nem derül ki a történetedből számomra, hogy hol játszódik. Akár Magyarországon is játszódhatna, hiszen 1957 /a határ lezárása/ után évente 3-6 ezren disszidáltak, vagyis az ország törvényeit megsértve hazánkból külföldre távoztak a visszatérés szándéka nélkül. A nevek alapján /Nádja, Edgar/ mégis úgy gondolom, hogy mégsem itt játszódik.
Nagyon jól írtad meg a történetet! A félelmet, és gyanakvást amivel az emberek a szomszédaikra, barátaikra, kollegáikra néztek, és mint utóbb kiderült nem alaptalanul. A disszidálási szándék akkora titok volt, hogy még sokszor a legközvetlenebb hozzátartozókkal sem lehetett megosztani, mert a szándékért is több évi börtönbüntetés járt. Egy apróság: Schwechat-ból kimaradt egy betű. Judit
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1034
Időpont: 2011-01-31 14:20:14

Kedves Zarzwieczky!

Azt gondolom ne nehéz elképzelni senkinek ezt a szituációt, amiről ez az írásod szól. Számomra érdekesen, lebilincselően ábrázolsz egy olyan esetet, amelyhez hasonlóval fiatalabb éveimben én is találkoztam. Az én emlékeimben élő "Nadja" nem volt alkoholfüggő. Talán ennyi volt a különbség a két eset között.
Ahogy az anyáknak is szokott működni a 7. érzékük, remélem téged nem ez inspirált a történet megírására!

Köszönöm, hogy olvashattam! Gratulálok!

Szeretettel:
Hamupipő
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2011-01-30 17:10:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A folyamatos feszültségben élés és annak feloldás ábrázolása nagyon jól sikerült.
Tedd meg, hogy később átnézed kicsit, mert nagyon sok helyen lemaradt a vessző a hogy előtt. A csempészáru egy szó és rövid u, az élelmiszerüzlet egy szó, a mohó pedig hosszú ó.
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1542
Időpont: 2011-01-30 11:34:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdekes, hiteles történet. Az én családomban is történt hasonló, úgynevezett disszidálás 1956-ban, tudom ilyenkor mit él át a család. Remekül ábrázoltad az anya mindent felülmúló aggódását, bezárkózását.
Gratulálok: Zagyvapart.
Alkotó
antonius
Regisztrált:
2009-06-30
Összes értékelés:
2589
Időpont: 2011-01-30 10:55:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kitűnően érzékelteted egy elsüllyedt (?) világ hazug, embertelen légkörét, ahol még a gondolataira is vigyáznia kellett az embernek, és az anyák szinte természetellenes módon, akkor sóhajtottak fel, akkor voltak boldogok, ha a gyerekeiket kívül tudták ezen az emberellenes miliőn. Még akkor is, ha ezzel öregségűkre, elhagyatottakká váltak, mert azt, aki a legkedvesebb volt a számukra, immár a szabad világban tudhatták.
Világlátásunk megegyezik. Nagy szűkség van ma erre a szellemiségre, mert úgy tűnik, nagyon sokan, nagyon gyorsan felejtenek, és azt sem veszik észre, hogy az elvtársak utódai ma is keményen "munkálkodnak" ha kell, szemhunyorítás nélkül, a hazájukat is elárulják, hogy valami módon visszaverekedjék magukat a húsosfazék mellé, ahonnan a népharag elűzte őket.
Gratulálok és köszönöm. a

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Virtuális valóság V. rész című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: A Papagáj dala címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Nagyanyó angyala című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Ahogy a felhők című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel A somogyszentpáli vonaton címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Fogadalmunk... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 11. címmel a várólistára

Takács Gyula bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Takács Gyula alkotást töltött fel Kedv, remények, lilák címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Három lány 19. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egyszer el kell mondanom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)