Kétségek

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves Prince szerintem én is annyit tettem csak , mint te vagy egy másik gondos szülő. Nekem már az unokáim is felnőttek, a legkisebb is elmúlt húsz. Nincs szülő, aki elégedett lenne a nevelésével, utólag, mindig vannak dolgok, amit már másképpen tenne. Így van ez jól valóban. A szülők nem szűnnek meg soha szülőknek lenni. Üdv. Jega Ibolya

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya!

Két éve költöztek el az ikrek. Mai napig nem emésztettem meg. Valamikor azt hittem, ha majd megnőnek mennyi időnk lesz az asszonnyal és csavargunk, csinálunk mindent, amit azokban az időkben nem tehettünk meg, mert gyerekeket neveltünk. És most itt vagyunk, talán magányosan, talán üresen. Nem tudom mi a jobb szó. Pedig jó gyerekek. Jönnek, telefonálnak, érdeklődnek, de a szobájuk üres. Nincs is kedvem bemenni oda. Viszont büszkén nézek rájuk, ha jönnek. Felnőttek és mindaz az érték, amiről mi azt gondoltuk az, nap, mint nap ott van bennük. Függetlenek, felnőttek és nem tesznek mást, mint élik a saját életüket, a mi tanításaink, a tőlünk elvitt dolgok szerint. S tudod, ez így nagyon is jól van. Ha akkoriban, régebben bölcsebbek lettünk volna, jobban kihasználjuk azokat az időket. Ha ilyesmiken gondolkodsz, amiről az írásod is szól, akkor Te biztosan mindent megtetteél értük.

Szeretettel

((Zoli

Regisztrált:

Összes értékelés:

Köszönöm Judit, elolvasom. A mai rohanó, túlságosan inger gazdag cifra világban nehéz dolga van az egyszerű szülőnek. Régen elegendő volt a nagyszülőktől átvett minta, a példamutatás, és a fegyelem tartás, és majdnem biztos, hogy életre való gyereket bocsátottak szárnyra őseink. Mára a külső körülmények ügyes lavírozásra kényszerítik a szülőket, emiatt azután sokan esnek a túlóvás hibájába, vagy a másik nagy hiba a fegyelem hiányának és következetlenség vétkébe. Nehéz dolog a nevelés, ráadásul nincs is elég ideje a mai szülőknek erre, meg kell élni. Üdv. Jega Ibolya

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya!
"Szülőnek lenni nehéz, de szép mesterség. Hol tanulható? Mikor és milyen bizonyítványt kapunk belőle? Mikor mondhatjuk, hogy ismerjük csínját-bínját e mesterségnek?
Olvashatunk erről a mesterségről nagyon sokat, amíg teljesen összezavarodunk a különböző álláspontok között. Legjobb, ha magunkba nézünk, hogy nekünk mi volt fontos gyerekként. A legfontosabb a szeretet, a türelem, a biztonság, amely a szó valódi értelmében elemi tápszer a léleknek, s ezen keresztül előfeltétele a kiegyensúlyozott, harmonikus személyiségfejlődésnek. S mi lehetne más a szülő, a nevelés célja, mint boldog, élni tudó, életképes gyerekemberek szárnyrabocsátása?!" - írtam régebben Náninak, a "Kezedbe kapaszkodva" című versem alatt. Ajánlom Neked azt a versemet. :)
Judit

Regisztrált:

Összes értékelés:

Kedves Selanne, Irén és Mistletoe ez az írás az örök kétségekről szól, hiszen ha gyermeket nevelünk, mindig felmerül a kérdés, hogy vajon az életre neveltük e, vagy csak önzően szerettük és kényeztettük a magunk örömére. Köszönöm, hogy olvastatok. Üdv. Jega Ibolya

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Ibolya!

Örök dilemma, motoszkálnak bennünk kérdések, jó volna hiteles válaszokat kapni rá.

Szeretettel:Selanne

Regisztrált:

Összes értékelés:

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves ibolya,
kb. ugyanazt írod le gyönyörűen, amit én is pedzegetek Tudd, hogy szerettelek c. versemben...
Tudtam én, hogy minden anya problémája ez...