HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47274

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2018-12-05 00:56:22

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ariadneFeltöltés dátuma: 2011-02-11

A bűnös




Elmesélek egy történetet.
Kezdő újságíró koromban történt, nevezetesen a legelső cikk megírásakor, amikor, azt hiszem minden létező hibát elkövettem, amit újságíró elkövethet. Ez volt az a bizonyos állatorvosi ló esete, vagyis az enyém, egy akkoriban illegálisan működő zugcsárdával, ahol hajnaltájt bögrékbe mérték ki az ócska pálinkát és a kannás bort.
Még a 9 óra előtti szesztilalom idején történt.
Törvény írta elő, hogy a korai órákban a rendzavarás elkerülése végett, nem árusítható alkohol, így hiánycikké lett mindennemű és fajú szesz, egészen 9 óráig. Ekkor lakossági panasz és egy vaskos dosszié érkezett a szerkesztőségbe.
A panasz tartalmazta a törvény be nem tartásának tényét, az ehhez csatolt elmarasztaló önkormányzati dokumentumokat, valamint a fotókat, amelyek kaszkadőr típusú, és dorbézoló alkoholistákat ábrázoltak különféle pozíciókban és a kábulat különböző fázisaiban.
Egyértelmű volt a tényállás.
A Z.utcában nyilvánvalóan zugcsárda működik.
Ez a nem túl nagy volumenű ügyet rám bízták akkoriban. Mint kezdő, nem gondoltam, nem sejtettem, hogy minden egyes ügy mögött ott van az ember, a motiváció, így száraz és tényszerű cikket írtam az iratok alapján, az esetről, és a be nem tartott törvényről.
A helyszín felkeresését sem tartottam szükségesnek, hiszen jegyzőkönyv tanúsította, hogy az önkormányzat dolgozója szemlét tartott, és a csárda tényéről személyesen meggyőződött.
A cikk csupán rideg és tárgyszerű tényekből állt, nem volt túl hosszú és túl érdekes, mégis a megjelenése utáni másnapon ismert lettem a kisvárosban.
Na nem, mintha ez irányú ismertségre vágytam volna. Nem egészen úgy történt, hogy a világ ujjongva ünnepel, és én szerényen mosolyogtam közben. Sőt!
Az emberek hidegnek és szívtelennek tartottak, ujjal mutogattak rám és megfordultak utánam az utcán. Egyenest odáig, hogy egy néni utánam szólt.
-Tudja maga, hogy ki is az az ember, akiről írt? Ismeri egyáltalán?
Nem ismertem. Azt gondoltam, valaki megszegett egy rendeletet és ez tény.
Nem hittem, hogy ez ennél sokkal bonyolultabb.
De valami erősen motoszkált bennem. Valamit nem tudok, ez nyilvánvaló volt. Oda kell mennem.
Hosszasan szólt a csengő. Először azt hittem, nem találom otthon a bögrecsárda üzemeltetőjét. Aztán furcsa, sosem hallott hangot hallottam közeledni. A motoszkálás és kulcscsörgés után kinyílott az ajtó.
A szégyentől megkövültem.
A férfi, akiről írtam, kerekesszékben ült. A szemembe nézett. Barna szeme, őszinte tekintete volt. Nem táplált semmiféle haragot irántam.
Akkoriban, bár nem lett volna szabad, azonosultam a történettel, a szereplőjévé váltam.
Mély bűntudat ébredt bennem, hogy mint ember, valószínűleg a cikkemmel ártottam egy másik embernek, aki a törvény szerint valóban illegálisan működtette azt a bögrecsárdát, de mozgássérültként valószínűleg nem volt más választása.
Két gyermeket nevelt. A szemembe nézve mesélte el a történetét, nem mentséget keresve, hanem megnyílva a másik ember előtt. Nem voltam képes rá, hogy személytelenül, a történet közvetítőjeként nézzek rá, megőrizve az objektív valóságot, érzéstelenül.
Azt hiszem túlontúl fiatal, és szubjektív voltam akkor.
Elmesélte, hogy ép volt egykor. Szépreményű, fiatal bányász. Megnősült és két gyermekük született. A kisebbik alig volt pár hónapos, amikor ráomlott a bánya. Sokáig volt eszméletlenül a romok alatt, eltört a gerince, de hálás volt, hogy élt.
Láthatja felnőni a fiait.-ezt mondta.
Nem sokáig bírta az asszony. Egy év múlva elment, maga mögött hagyva gyerekeit, férjét, egy új élet reményében, hátra sem nézve többé.
Akkor a férfi, olyat mondott, amit nem felejtek el.
-Ha majd a Jóisten megszán engem, csoda történik, és felkelek ebből a kerekesszékből, tisztességes munkából fogok megélni. De most nem hagyhatom cserben a fiaimat.
Abban a percben, majdnem elsírtam magam, annyira szerettem volna valahogyan jóvátenni az első cikkemet, levetni a vállamról a felelősség súlyát, vagy örökre elfelejteni ezt az egész ügyet.
Tudtam, nem szabad véleményt fogalmaznom, sem sugallnom, bár volt véleményem.
Tudtam, nem az én feladatom eldönteni, kinek van igaza. Csak be kell mutatnom az objektív tényeket, meghallgatva a másik felet is, és az olvasóra bízva az állásfoglalást. Mint embert, ez miként érintett, ez nem az újságírói munka része volt.
Próbáltam összeszedni magam. A szerkesztőségben elővettem újra a vaskos aktát, amelyet a feljelentő szomszéd gyűjtögetett és hirtelen, a fényképeket forgatva, azon kaptam magam, találgatom, vajon milyen perspektívából készülhettek ezek a képek?
Az jól kivehető volt, hogy valahonnan a magasból, de honnan? A ház ablakából?
Semmiképp.
Jól látszott a képen is, az itt-ott belógó ágakról, hogy a szomszéd képes volt a fa tetején ülni, fényképezőgépét kattintgatva, talán hosszú napokig, hogy lencsevégre kapja a kompromittáló anyagot.
Újra ott álltam hát a Z.utcában, immár a szomszédos ajtó előtt, és arra gondoltam, szemlátomást nincs itt semmiféle rendzavarás, csupán a pedáns tisztaság szúrt szemet, amelyet a zugcsárda üzemeltetője tartott fenn, kárpótlásul a lakók felé, illegális tevékenységéért.
Hosszasan szólt a csengő.
Mivel előzetesen időpontot egyeztettünk, a feljelentő érkezésére számítottam. Mintha kulcscsörgést is hallottam volna.
De az ajtó csak nem nyílt ki.
Szerettem volna meghallgatni a másik felet is. De valószínűleg fontos és halaszthatatlan teendői támadtak, így nem találtam otthon. Egy azonban biztos volt. Nagyon siethetett, mert még a kulcsot is a zárban felejtette... belülről....


Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
ariadne
Regisztrált:
2010-03-09
Összes értékelés:
60
Időpont: 2011-02-14 19:23:30

Nézd kedves könyves! Én nem foglaltam soha állást ez ügyben, kit mi hatalmaz fel a törvények be nem tartására. Mindenkinek szíve joga a történet szereplőivel való egyetértésre, természetesen ezt te is megteheted, ahogyan meg is tetted:)))
Olvasó
Regisztrált:
2009-05-06
Összes értékelés:
98
Időpont: 2011-02-14 18:56:12

A bögrecsárda: hátsó udvarban, nyári konyhában, esetleg sufniban engedély nélkül működő kocsma, italmérés.
Lehet elgondolkodni... Kinek nem kell engedély, mert olyan nagyon szerencsétlen?
Kerekes székes, rokkant, munkanélküli, egyedülálló, kisgyerekes, szomorú szemű, szerencsétlen, stb.
Valakinek még egyáltalán be kellene tartania a törvényeket?

Gondolom kapott rokkant nyugdíjat, gyerekek után emelt családi pótlékot, önkormányzattól segélyt. Ja, hogy ez nem elég? Miért, kinek elég amit kap, bármennyi legyen is az?
Alkotó
ariadne
Regisztrált:
2010-03-09
Összes értékelés:
60
Időpont: 2011-02-12 18:12:26

Kedves Amarilla! :)))
Jó, hogy látlak, köszi, hogy olvastál:))
Én is így gondolom, emberség is van a világon. És ez a legfontosabb törvény.
ölellek:ariadne
Alkotó
Amarilla
Regisztrált:
2010-03-10
Összes értékelés:
142
Időpont: 2011-02-12 18:02:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon tetszett az írásod. Nem lehet egyszerűen kimondani dolgokra, hogy fekete vagy fehér. Helyes vagy helytelen. Persze a törvény mindenkire vonatkozik. De emberség is van a világon. Meg persze kicsinyes rosszindulat, sárga irigység.

Szeretettel: Amarilla
Alkotó
ariadne
Regisztrált:
2010-03-09
Összes értékelés:
60
Időpont: 2011-02-12 17:53:48

Nagyon köszi drága Irén, hogy olvastál. Igen ez örök dilemma, amikor egymásnak feszül a jog és az emberség, ki is volt a bűnös valójában? Az újságíró, aki az ügyet kiteregette, a feljelentgető szomszéd, vagy a törvény megsértője, a bögrecsárda üzemeltetője? Máig sem tudtam eldönteni, pedig ez már nagyon régen történt.
ölellek:ariadne
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3313
Időpont: 2011-02-12 17:26:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hát, nem állt ki magáért sem, elbújt inkább, a csuda vigye az ilyeneket valahová... jó messzire.
Érdekes kérdés az újságíró helyzete.
Valaki megsérti a törvényt, ráadásul káros dolgot cselekszik. De akkor felmerül a testi (lelki) állapota, és máris felmentést adunk. Jogos ez?
A törvény szerint nem.
De hát ott van Jean Valjean... csak azért lopott (kenyeret!)hogy ne haljon éhen...ebben az esetben pálinkáról van szó, ami káros, de az éhezés itt is enyhítő körülmény...
Ha nem a leskelődő, feljelentgető, alamuszi szomszéd tette volna...
Örök érvényű a kérdés, amit feszegetsz!

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Pedig című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mese című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Halott vagyok című alkotáshoz

Varga Magdi alkotást töltött fel Holnap már címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Halott vagyok című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Belenyugvás címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Gyámoltalanok című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Halott vagyok című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Halott vagyok című alkotáshoz

zsike bejegyzést írt a(z) Advent gyertyája című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gyámoltalanok című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Gyámoltalanok című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Vigyázz Apára! Rádbízom. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 7. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)