HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1866

Írás összesen: 48400

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / tudósítás
Szerző: Heather BayFeltöltés dátuma: 2011-02-11

Álláskeresés kalandosan

Mikor valaki arra adja a fejét, hogy mással megosztja a mindennapjait, kicsit magát is átadja másoknak. Én most erre készülök.
Rendhagyó módon néhány nappal ezelőttről kezdeném, mert így nyer értelmet a többi nap.

Bevezetésként annyit, hogy állást keresek. Biztos mindannyian jártatok már ebben a cipőben. Nem kellemes. Bár nekem még van állásom, tudom, hogy jövőhónaptól ez változni fog. Sajnos ilyen az élet.
Mindig az első két-három nap a legnehezebb, mikor úgy érzed, megbántottak, hogy sérelem ért, hogy jogtalanul rúgtak altájékon, de aztán csak talpra áll az ember lánya, és azt mondja: Azért se engedem, hogy össze csapjanak a fejem fölött a fullámok! Azért is talpra állok, és megmutatom, hogy lesz újra állásom, még jobb, mint amilyen volt, és azért se pusztulok bele! Mert bizony ilyenkor kicsit belehal a lélek is a test is.
Én se voltam másképp, de hamar abba hagytam sebeim nyalogatását.
Felmentem a netre, készítettem egy új Önéletrajzot, és elkezdtem böngészni az állás hírdetéseket. Néhányat - számszerint kettőt - láttam jónak, arra el is küldtem a jelentkezésemet mailben és újabb kettőre meg postán jelentkeztem.
Érdeklődtem minden felé, hátha tud valaki valamit, bőszen néztem a hirdetéseket, hátha...

Aztán két napja jött egy hívás, hogy az egyik pályázatom felkeltette a hirdető figyelmét, és szeretne behívni egy számitógépes teszt megírására, ami röpke másfél órás lenne. Kismajom a farkának nem örült úgy, mint én ennek a hívásnak! Megbeszéltük az időpontot, elbúcsúztunk egymástól, én meg mint a jól lakott kisdobos vigyorogtam.
Nőként persze rögtön az kezdett kattogni az agyamban, hoy mit vegyek fel. Legyek azért elegáns, de ne hivalkodó. Nem könnyű feladat, de hamar megoldottam. Párom is velem örült, így mentem neki a tegnapi napnak.

10-re mentem, és mivel ez a cég a város túlsó felén van, meg kellett néznem, hogy melyik busszal tudok kijutni. Sok választás nincs, két busz megy arra, az egyik 9.30-ra a másik 9.40-re ér ki. Az elsőt választottam, mert inkább legyek ott előbb, mint sem elkéssek! Térképpel a kezemben rohangáltam reggel, hogy merre is kell majd mennem. Első blikkre úgy tünt nem lesz gond. Leszállok a végállomáson, ott megyek-megyek és ott is vagyok. Aham, persze. Addig nem is volt gond, míg a buszról le nem szálltam, csak utána...Voltatok már úgy, hogy azt sem tudjátok, hogy merre az előre? Nah én pont így voltam! Csak egy éve lakom itt, és erre még nem voltam.(miért is mennék ki a város szélére, ahol semmi sincs???) Azért elindultam, mint utóbb kiderült jó felé. Bementem egy épületbe, gondoltam itt meggkérdezem, hogy hol is van az az utca, amit én keresek. Idősebb portás bácsi ült ott, de az a fajta, aki vén kecske léttére megnyalná még a sót. Ennek több jele is van, nőtársaim szerintem tudják miről beszélek. Szóval, bementem, elővettem legszebb mosolyom, és legszebben csilingelő hangom, és megkérdeztem, hogy tudna-e nekem segíteni? Tudott.
Közölte velem- kéjes vigyorát egy percre sem törölve le arcáról - hogy rossz felé járok, az még innen gyalog legalább 3-4 km.
Hát ez remek! Pillantás az órámra: 9.40. Hogy érek én oda 10-re??
De nekem oda KELL érnem, nincs mese! Nem késhetek el az állásinterjúról!
Kiléptem az épületből, és elindultam a portás által megmutatott irányba.
Igazából most kapott el csak a pánik, mert ez mint mondtam a város végén van. Itt meg hát nics járda, csak az aszfalt, rajta meg száguldozó autókkal. Ha az úton megyek, fent áll a veszélye, hogy elütnek, ha meg lemegyek az út szélére, elmerülök a tűsarkammal együtt. Mert hát mondanom se kell, hogy abban mentem....De héró vagyok, megtalálom, és időben oda is érek! Hát mentem is tovább.
Mondom mit láttam. jobbra raktárak, meg susnyák. Balra csak susnyák. Szemben és mögöttem végtelen út, száguldozó autókkal. Még véletlenül sem láttam olyan utcát, ami a térképen volt. Az idő is telt, újabb 5 perccel lettünk öregebbek.
Felhívtam a párom, hátha tud segíteni. Tudott. Keressem meg a benzinkutat, szerinte azzal szemben kell lennie. Ok. -benzinkút megvan. Mázlim van, kis csóka áll kint előtte, mindenre készen. Újra előhúzom a mosolyt, meg a legszemm hangom, és segítséget kértem. Aha, tényleg itt van valamerre...asszem vissza felé 500 méter.
Remek- gondoltam, most trappolhatok vissza. Megköszöntem, és sebességbe kapcsoltam, mert már csak 10 percem volt, hogy oda érjek.
A bevezető út egy kövekkel felszort egyáltalán nem női cipősaroknak való út volt. Beljebb már megtaláltam a cég tábláját is, úgyhogy fellélegeztem. Vissza csörögtem életem párjára, és közöltem vele, hogy nemhiába vagyok vörös, megtaláltam a céget. Gratulált, kiván egy kalap cuccost az állásinterjúhoz.
Amint akkor éreztem magam, szükségem is volt rá.
Közeledtem az épület felé, és ami jó volt, még maradt 8 percem, hogy beérjek!
Megcsináltam! Ide találtam, most már nincs más hátra, mint az előre!

Hogy miként sikerült az állásinterjú, és milyen újabb viszontagságokkal kelett szembenéznem, megtudjátok a holnapi naplóbejegyzésemből! :)
Itt olvashatjátok a folytatást:

http://www.felesegek.hu/naplo/321

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Heather Bay
Regisztrált:
2006-04-17
Összes értékelés:
233
Időpont: 2011-02-14 18:15:33

Háát igen, utólag nekem is mókás, de akkor cseppet sem volt az!
Lényeg, hogy odaértünk!

Örülök, hogy tetszett!


Erika
Alkotó
Regisztrált:
2008-01-20
Összes értékelés:
492
Időpont: 2011-02-14 14:24:11

Hahhahaa! Ez hatalmas. Én pont ugyanígy jártam tavaly. Jobbra építkezés, balra susnyás, járda sehol, de egy idő után már út se volt, akárkit megkérdeztem, senki nem tudta merre tovább. Végül kiderült, hogy még gyalogoljak vissza, amerre legelőször indultam (tűsarkú cipő), úgy 1.5 km-t, meg evickéljek át egy építkezési területen. Juhéé! Akkor nem volt ilyen vicces :) De végszóra én is beértem, sárosan, büdösen, mint egy ló, de beértem :)

Tetszett :)

Üdv.: Phoenix
Szenior tag
Heather Bay
Regisztrált:
2006-04-17
Összes értékelés:
233
Időpont: 2011-02-13 14:27:59

Kedves Jdit!

Sajnos tudom hogy megy ez, eddig egy fejvadász cégnél dolgoztam...
De őszintén! Mit tudsz tenni? Ha egyszer állás kell(és az jó is legyen, pénzt is hozzon...stb)akkor kénytelen vagy végig menni a tortúrán!
Merthogy az! Feltettem már a folytatását is! Olvasd el, ha van kedved!
Egéybként holnap lesz személyes interjú, és én aztán ráfogok mindenre kérdezni, mivel eléggé képben vagyok a munkaügyi dolgok terén.
Örülök, hogy olvastál!

Erika
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2011-02-12 19:34:39

Kedves Heather!
Elolvastam a folytatást is, a megadott helyen. El vagyok ragadtatva ezektől a pénz szórós kiválasztási rendszerektől. Ilyenkor valami fejvadász cég adja hozzá a tesztet és ők is értékelik ki /nagyon-nagyon-nagyon sok pénzért/. Ez alapján megy a kiválasztás. Csak azzal nem találkozol, akivel majd dolgozni fogsz, csak azt nem tudod meg, hogy mi is lesz a feladatod /szeretnéd Te azt egyáltalán?/, nem tudod meg mik az elvárások, a lehetőségek.
Van fenn egy cikkem, az a címe, hogy "A kiszervezett felelősség", ez a kiválasztósdi is egy iskolapéldája a kiszervezett felelősségnek.
Judit
Szenior tag
Heather Bay
Regisztrált:
2006-04-17
Összes értékelés:
233
Időpont: 2011-02-12 18:37:51

Sziasztok!
Én is emlékszem rád Kata, és megtisztelő, hogy ilyen figyelemmel olvasod írásom.
Végig szoktam nézni, mégis megbújik benne az a fránya hiba! :(

Selanne: ha nem tudod, hogy hová kerülsz, miért vinnél sport cipőt?? És hol vegyem át? Nem kivitelezhető. És sajnos olyan világot élünk, hogy kell loholni a munkáért, nem is kicsit!!

Folytatás itt:
http://www.felesegek.hu/naplo/321

pussz

Erika
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8279
Időpont: 2011-02-11 19:34:40


Szia!

Reklámtáskába sportcipő, akkor amikor indulás van a vakvilágba!:-) Nem éppen kellemes dolog lehet ennyire loholni a munkáért. Csak sejteni vélem milyen "remek" állásinterjún vettél részt?

Szeretettel:Selanne
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12487
Időpont: 2011-02-11 19:22:01

Kedves Erika!
Érdekesen, hangulatosan írod le álláskereső göröngyös utadat. Érdeklődéssel olvastam. Már csak azért is, mivel én nagyon rég óta ismerlek. Még a B J A óta, ahová mindketten irogattunk és nyertünk is pályázatot (ha jól emlékszem, te is). Még mindig megvannak a megjelenő kis kötetek. Az első versemet is Hozzád írtam, persze, csak magamnak tartottam meg. Aztán évekig nem írtam verset.
Nos, Poppyval is egyetértek, mert az összetett szavakkal nemigen vagy tisztában. S néhány nem is helyesírási, inkább elütési hibát találtam benne. (Ezeket zárójelbe teszem: "fullámok" "legszemm" és "kövekkel felszort"). Aztán én sosem hallottam, mi az a "susnyák"? (Jó, ha ilyen nem mindennapi szavakat zárójelben megmagyarázod.) Egyébként - mint gyakori prózaíró, engedd meg, hogy ajánljam: mielőtt föltennéd az anyagot, gondosan nézd (vagy nézesd át valakivel) és futtasd át a helyesírási ellenőrzésen, amely jól kiszűri a hibákat.
Ide is föltehetnéd a folytatását!
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Poppy
Regisztrált:
2007-02-10
Összes értékelés:
1669
Időpont: 2011-02-11 13:43:11

Ezért kell mindig időben elindulni. :) De tényleg. Én is jártam így, aztán egy évet dolgoztam is a "világvégén". Az álláskeresés nagy kaland.
A helyesírásra vigyázz (mit kell egybe, mit külön, ékezetek, stb.), amúgy várom a fejleményeket.
Üdv,
Poppy

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Őszikék című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) XXI. századi ballada című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Búcsúzás Te Kedves című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Édesanya Májusa című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Nyírfák alatt című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hogy mi maradt...? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Átfontad a szívünket című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

Zagyvapart bejegyzést írt a(z) Miért írok megtörtént eseményeket? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)