Éhes vagyok, gyomrom korog,
éhes vagyok! Éhes vagyok!
Kongó hordó üres hasam,
szédül, lüktet szegény agyam.

Éhes vagyok, mint egy farkas,
kinek étvágya hatalmas.
Már nem evett három napja,
s fájó gyomrának a rabja.

Éhes vagyok, mint az egér,
ki vérszegény, s attól fehér.
Nagy templomnak kis egere,
hallgasd, hogyan kopog szeme!

Kivert kutya nincs ily éhes,
pedig háta bottól véres.
Ám széttépet egy kis kacsát,
azzal tömte tele magát.

Éhes vagyok, mint a vándor,
ki jár emberektől távol.
Ábrándozik a sült tyúkról,
s lassan hazatér az útról.

Illatokról álmodozom,
pecsenye- és kolbászhalom.
Finom oldalas és csülök,
jaj Istenem..., lecsücsülök!

Legalább egy sült malacot,
küldhetnél, ha úgy akarod.
Én megenném, azon nyomban,
nem is válogatnék mostan!

Éhes vagyok, mint vén gebe,
hálni jár az élet bele.
Ám jól lakik, s zörgő csontja,
már a hála dalát ontja...

Éhes vagyok, mint egy bolond,
aki a konyhába beront.
Asztalon jó krumpli leves,
oda rohanok egyenest!

Óh, hogy gőzöl, illat-mámor,
nem is válogatok mától.
Csak emberi étel legyen,
én felséges eledelem!