HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-11 14:20:44

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2011-02-21

A visszatérés


A lebukó nap fénye már majdnem eltűnt az ütemesen ringó tenger messzi horizontján. A férfi bele-bele lépdelt a hűs hullámokba, a forróságtól patakokban folyt róla veríték, a teste meg-megrándult a hideg víztől. Gyönyörű, fehér, homokos kis öböl húzódott mögötte, dúsan zöldellő őserdővel kissé távolabb a parttól. Ahogy lépdelt a puha nedves homokon kirajzolódott a lába nyoma. Amerre járt, csak a saját nyomát látta, békés nyugalom öntötte el, végre teljesen egyedül, csend, idilli magány, csak a tenger monoton zúgása. A lemenő nap bíbor színnel táncolt a hullámokon, bágyadt fényei békésen bukdácsoltak a vízen. Életében még soha nem érzett ekkora magányt, megszűnt körötte a nyüzsgő világ. Felnézett a magaslatra, és azon nyomban terveket szőtt a holnapi napra. Bejárja a cseppnyi szigetet, menedéket épít, jelző tűzhöz ágakat hord össze a dombtetőre, igen, és ami legfontosabb, vizet keres. Élelem is kellene, reménykedett, talál elég ehető gyümölcsöt. De jó lenne felmászni egy kókuszpálmára, lecsavarhatna néhány dió, máris lenne innivalója, és még ennivalója is. Majd holnap, ma még pihenek, mindjárt este lesz. A halfogás nem menne kézzel, ezt biztosan tudta, igaz mással sem próbált még az eddigi életében halat fogni. A parton alszom ma, nincs mitől félnem. Határtalan békességet érzett lelkében. Nem harsan bele a telefon csörrenése, a feleség kiáltása, a gyerek sírása, az autók türelmetlen dudája, nincs piros lámpa, lárma, szmog, idegesség, nem kell sietni. Ráér! Nincs főnök, nincs munka, nincs határidő! Bárhova leülhet, hallgathatja a madarak csivitelését, nézheti a hajladozó pálmákat, akár napokig. Örökre maradna, lehet, hogy marad is, hisz nincs se közel, se távol, egyetlen hajó sem a látóhatáron. Igen, itt marad, amúgy sincs más választása. Elfáradt, és már nincs is kedve visszamenni a nyüzsgő életbe. Eszébe jutott a fia, és a felesége.
Istenem! Mi lesz majd velük nélkülem? Ott a rezsi, az adósság, nem tudják fizetni. Vissza kellene valahogy jutnom. Nincs hozzá erőm, itt jó, nem hiányzik már a világ. Mégis meggyújtom valahogy azt a jelző tüzet, ott fent a dombon, akkor talán megtalálnak, és hazamegyek. Nem hagyhatom őket cserben!
Felsétált a parton, áthágva a zöld rengetegen, kifulladva felért a domb tetejére. Körbe nézett. Már biztos volt benne, hogy egy kicsi lakatlan szigeten van. A dombtető nagyon jó hely volt jelzőtűz gyújtásra. Már csak azt kellett kitalálnia, hogyan csihol tüzet, mert tüzelni való az akadt bőven. Megkeresi a szemüvegét, az mindig mindenhol vele van, nem lát nélküle olvasni. Azzal már sikerülni fog. Hirtelen türelmetlen szomjúságot érzett a torkában. Itt nem valószínű, hogy talál patakot, de embert sem, akitől vizet kérhetne. A szája teljesen kiszáradt, merre talál vizet vajon? Lehet, hogy itt nincs is iható víz. Zihálva tovább ment, elfáradt. Le kellene ülni, de vizet kell találnia, mindjárt este. Megfulladok, de jó lenne találni egy hűs patakot, szelíd kis tavat, legalább esne az eső! Tisztán csobogó patakról, zuhogó vízesésről álmodozott. Gyötörte a szomjúság. A lábait erőtlennek érezte, lepihenek gondolta, valójában én már ráérek. A túlélő filmben látta, hogyan kell összegyűjteni a hajnali harmatot, de nincs egy zsebkendőnyi nejlonzacskóm se hozzá. A fenébe, hogy fogom fel a harmatvizet? Hirtelen lebukott a nap, korom sötét este lett. Megszűnt a tengerzúgás, furcsa zajokat hallott, motorzúgás, rázkódás.. Uramisten! Hol vagyok? Riadtan kinyitotta a szemét.
- Isten hozta uram! Jobban érzi magát? Üdvözöljük a túlélők táborában! Újraélesztettük! Én a mentőorvos vagyok, most már megnyugodhat, életben marad, megyünk a kórházba. Rögtön ott vagyunk. Minden rendben lesz. A pulzusa szapora egy kicsit, de hála Istennek jó erős. Már itt is vagyunk. Megmenekült!
- Kaphatok egy kis vizet doktor úr?
- Hát, csak egy kicsit megnedvesítheti a száját, majd később a vizsgálat után ihat is.
- Köszönöm doktor úr, tudja a szigeten nem volt ivóvíz, de már nem is baj, én úgyis a visszatérést választottam.
- Óvatosan emeljétek, azt hiszem még nincs teljesen észnél, félrebeszél.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-03-11 12:45:18

Kedves Ágnes ennek írásnak szomorú emlék az inspirálója, az öcsém szívinfarktusban hunyt el két éve. De inspirálta még az a sok, halni még fiatal férfi, aki nem bírta már nyomást és a szíve idő előtt pihent meg.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-02-23 23:50:30

Köszönöm Judit és Tibor, hogy időt szakítottatok az olvasásra. Tibor a tanácsodat megszívlelem. Jó pap holtig tanul. Üdv Ibolya
Alkotó
Judit
Regisztrált:
2010-09-29
Összes értékelés:
2333
Időpont: 2011-02-23 18:43:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Érdekes történet. Végig abban a hitben voltam, hogy hajótöröttről van szó...
Mindenképpen harc az életért.
Gratulálok, Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8307
Időpont: 2011-02-22 10:51:55


Nem lehet tudni, mi játszódik le az emberben, amikor halálközelbe ér. Sok írást olvastam erről, érdekes beszámolók keltek életre. Szerencsére Ők visszatártek,orvosi segítséggel.


Szeretettel:Selanne
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2011-02-22 09:15:57

Köszönöm Szusi és Alex, hogy olvastatok. Két éve, hogy az öcsém meghalt szívinfarktusban, neki nem sikerült a visszatérés, innen a gondolat. Valóban, akár ilyen is lehetne Szusi, nem tudjuk. Üdv. Jega Ibolya
Alkotó
Regisztrált:
2011-02-10
Összes értékelés:
402
Időpont: 2011-02-22 08:45:37

Jó gondolatszövésű történet, felidéz egy emélet. tetszett. Üdv. Alex
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2011-02-22 08:31:29

Érdekes volt. Akár ilyen is lehet......

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ballagás a János hegyi óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Megjött a kedves Mikulás címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Puliszka Juliska című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) szakadárok című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy az - a férfi, a nő és a pillanat 3/3 című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)