HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1897

Írás összesen: 49568

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2020-02-11 09:39:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: LeonaFeltöltés dátuma: 2006-10-26

Édes bosszú

Lassan lépkedtem halálom felé. Magamon éreztem az emberek gúnyos, kárörvendő pillantását, de nem fordultam feléjük. Mereven hóhéromat néztem. Igen. Ő veszi el az életem.

Az ártatlanét.

Nem féltem a haláltól. Tudtam, hogy még visszatérek. A gyűlölet életben tartja lelkem, és míg bosszúm be nem teljesedik, nem békélek meg.

Nem követtem el semmit.

Ott állt a tömegben, hihetetlenül tiszta lelkiismerettel ő is. Ránéztem, gyilkos tekintetemre mintha hátrahőkölt volna, de lehet, hogy csak képzeletem játszott velem.

Haljon meg a gyilkos!

Az emberek is tudják, hogy ártatlan vagyok. Tudják, hogy ő volt, de dúsgazdag, mindenkit lefizetett. Engem nem. Rámkente.

Akassza már fel a hóhér!

Eljött a pillanat. Még elmond felettem a pap egy imát, hogy ördögi lelkem ne jusson a pokolra, satöbbi... Már nem hiszek semmiben. Csak a bosszú éltet. Az sem sokáig.

Indulj!

Még végiggondolom a történteket, habár talán még fel sem fogtam. Hazaértem, és ott volt holtan...

Gyerünk már!

Nagyot taszít rajtam valaki. Dühösen fordulnék hátra, de ekkor odaráncigálnak. Lassan lépek halálom helyszínéhez. Talán találkozok bátyámmal, és együtt kárhozunk el, miután megöltük az igazi gyilkost.

Ne tétovázz, húzd fel!

A tömeg dühösen ordítozik, már látni is szeretnének valamit. Most döbbenek rá: felakasztanak... Mert egy úr megölte a bátyámat, majd az egészet az én számlámra írták. Ennyi lenne egy élet? Sőt, kettő... Hóhérom lassan nyakamba teszi a kötelet. Érthetetlen, de mosolygok

Meghalsz, gyilkos!

Felemelem a fejem. Lenéző pillantást vetek a tömegre. Söpredék... Elég egy kis pénz, és máris térden csúsztok mások előtt. Legközelebb ti fogtok itt lógni...

Na most!

Lábam alól kiszalad a talaj, egy reccsenést hallok a nyakam felől. Túlvilági nyugalom száll meg, körbepillantok egy pillanatra a tömegen, de már tudom, nem a testemben vagyok. Majd megpillantom bátyám gyilkosát...

Meghalsz!

A düh szétáramlik bennem, emberek számára már talán felfoghatatlan az a mérhetetlen gyűlölet, amit a gyilkosom iránt éreztem. Nem, a hóhér csak a munkáját végzi. De az "úr"... Felettem már nincs hatalma.

Megöllek.

Lágy szellő lengette élettelen földi testemet. Nem érdekel, nekem már nem kell. Már éjszaka van, mikor minden bámészkodó ember hazatér, velük együtt ő is.

Megbűnhődsz tetteidért.

Éppen építkeztek is nála, természetesen a munkások ma pihenőt tartottak a nyilvános akasztás miatt. Üres a ház, ráadásul eszközt is tudok szerezni. Egy vasrúd...

Rajtad már egy szelleműző sem segít.

Minden akaraterőmet összeszedem, hogy meg tudjam fogni a földi tárgyat. Fejem fölé emelem, árnyéka a fejére vetődik. Rémülten fordul hátra, ijedtében meg sem bír szólalni.

Lesújt rád áldozatod haragja!

Nagyot rikoltva csapok rá a vasrúddal. Erre neki is megjön a hangja, ordítani kezd, érzem halálfélelmét. Nem érdekel.

Nem menekülhetsz.

Újra és újra lesújtok. Ordít, ahogy torkán kifér, menekülni is próbál, de rögtön leterítem. Az embereket nem érdekli az ordítozás. Néhány dühös kiáltás hallatszik ugyan a házakból, hogy csendet szeretnének estére, de senki sem jön ki. A fájdalmas üvöltések lassan elhalkulnak. Hallom, ahogy szívverése lassul. Még dobban egy utolsót...

Bosszúm beteljesedett.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-07
Összes értékelés:
60
Időpont: 2009-06-07 16:27:43

Hmm...
Bosszú... ami túléli a halált. Ami életben tartja a halottat.
Hmm...

Érdekes volt olvasni... és rácsodálkozni... ez is éltethet ... a vágy... vagy marad. Ha bosszúvágy, akkor is "csak" vágy.

Feszes volt... szaggatott... és el-nem-engedő.

Az írás ... érdekes (volt nekem). Az érzés... valami másra vágynék. Ölés helyett ölelésre.
Tán a haragon át?

Örülök, hogy elolvastam!

T

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Katka alkotást töltött fel Édesapámnak címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Öreg-vers című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Öreg-vers című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kicsordult című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel rémvers címmel a várólistára

sailor alkotást töltött fel egy lépés a csend felé címmel a várólistára

Katka bejegyzést írt a(z) A juhászlegény című alkotáshoz

Katka bejegyzést írt a(z) A juhászlegény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Öreg-vers című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Van segítség? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy-két kerékkel című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mintha című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Fel a zászlót, fel magasba! címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Van segítség? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)